Topi
2016-02-28 19:09:23
kurucPista
2016-02-28 16:19:33
Akárhogy is van - nagyon tud beszélni ... !
Topi
2016-02-27 18:53:00
Topi
2016-02-27 08:39:30
Terez
2016-02-27 02:07:24
Topi
2016-02-26 22:03:52
Kocsis Lászlóné
2016-02-26 22:02:10
Topi
2016-02-26 21:59:15
Topi
2016-02-26 21:44:45
Kocsis Lászlóné
2016-02-26 18:42:56
egymagyarember
2016-02-26 18:01:16
Csaba
2016-02-26 15:21:31
Csaba
2016-02-26 15:03:07
Topi
2016-02-26 00:45:07
Topi
2016-02-25 19:22:07
*SZAMOSVÁRI ZSOLT*
Gondolataim a Saul fiáról
*Elhatároztam, hogy a dicsfény ellenére nem fogom megtekinteni a Saul
fiát. Azért, mert már a hócipőm is tele van a Saulokkal és az ő erőszakos
történelem hamisításukkal, az állandó követelésükkel, a pereikkel. Mielőtt
bíróság elé citálna a TEV-nek nevezett sauli gondolatrendőrség, kijelentem,
hogy nem tagadom a holokausztot.*
Igen, a második világégés alatt nagyon sok zsidót öltek, hurcoltak meg. De
a zsidó áldozatok száma elenyésző a háború 75 millió halottjához képest,
melyből csak a Szovjetunió magáénak tudhat 20 milliót. Mégis, szinte
naponta kell szembesülnünk a saulok szenvedésével, az őket ért gyalázattal,
mintha az egész háborúban csak ők szenvedtek volna, csak őket érte volna
gyalázat, míg mindenki más vígan élte volna az életét. Ha egy alkotó ehhez
a témához nyúl, az eleve magában hordozza a Nobel-díjat vagy az
Oscar-díjat. Én nem sajnálom ezt senkitől, azt sajnálom, hogy mára az
átlagember történelemismerete ki is merült ezzel a témával. Ki kell
jelentenem, hogy a Saul fia, *dacára a milliárdos magyar állami
támogatásnak*, nem az én filmem, ez a film a sauloké.
Ez én filmem ebben a világban soha nem fog elkészülni. Miről szólna az én
filmem? A családom szenvedéséről. Igen, ők is, mint megannyi magyar és
európai család, szenvedett a háborúban és az utána következő világban.
Megszenvedték a frontot, megszenvedték a szeretteik pusztulását,
megszenvedték a bombázásokat, az idegen hadseregek tagjainak zabrálását,
erőszakosságát. *De ezekről sem irodalmi alkotás, sem film nem fog
készülni, mert nincsenek benne saulok, csak magyarok.*
Röviden leírom a történetüket.
Apai Nagyapám esztergomi földműves ember volt, mulatságok keresett
harmonikása. Már a 30-as évei elején járt, amikor 1942-ben megkapta a
behívóját Komáromba, a lovas tüzérekhez. Igen, ő a tragikus sorsú második
magyar hadsereggel megjárta a Don-kanyart. Azon szerencsés kevesek közé
tartozott, akik, bár meggyötörve, kimerülten, de életben maradtak és
visszajöttek. 1943 nyarán szerelték le. Hazatérte után nemsokára munkát is
kapott, erdészként alkalmazták a kárpátaljai Kőrösmezőn, ahova nagyanyámmal
és az akkor 3 éves apámmal el is költözött. Kőrösmező és Kárpátalja akkor
még magyar terület volt. 1944 egyik forró nyarának reggelén elkezdte
szokásos körútját az erdőben, és ezzel együtt az örökkévalóságba távozott.
Nagyanyám hiába várta haza ebédre, délutántól hiába kereste a többi erdész
és falubeli, soha nem lett meg. Nem tudjuk, mi történt vele, nagyanyám
évekig kerestette a Vöröskereszttel, csak a ’70-es években adta fel a
reményt. Nagyanyám hazajött a kisgyermek Apámmal, új életet kezdeni. A sors
nem volt kegyes hozzájuk, sokat küzdött, hogy legyen hol lakniuk, hogy Apám
iskolába járhasson, szakmát tanulhasson. Tudjuk, hogy közvetlen a háború
utáni időszak nem kedvezett az egyedül álló anyáknak, dolgozott kőművesek
mellet, elutazott élelemért falura, minden munkát elvállalt. És Apám
felnőtt, rendes, dolgos munkásember lett.
Anyai Nagyapám a Heves megyei Mariska tanyán élt feleségével, kislányával,
szüleivel. Ők nagy gazdaságot vittek, a Remenyik kastély szomszédságában,
ahol Anyám kislányként sokat játszott. Több száz holdjuk volt, több lovuk,
tehenük, számtalan baromfi. Dolgoztak éjjel-nappal a béresekkel együtt.
Dédnagyapám külön fogatos lovakat is tartott, a bricskának. Ezzel mentek el
a közeli Besenyőtelekre templomba, vagy Egerbe, vagy a füzesabonyi
állomásra. A debreceni csata idején a németek hadikórházat rendeztek be a
német, magyar, de orosz sebesülteket is. Aztán a Mariska tanyát elérte a
front. A kozákok karddal fejezték le a baromfit, a lovakat, teheneket
elhajtották, a sertéseket leölték, elvitték. Aztán vittek mindent, ami
mozdítható volt, és a szemükben értéket jelentett. Hónapok múltán került
elő csak az egyik ló, kimerülten, sebesülten, hogy ott pusztuljon el az
istállójában. A zabráló katonák ellen a nőket és a vagyont védő Nagyapámat
egy géppisztolysorozattal lőtték le. A gazdaság soha nem állt talpra.
Dédnagyapámat kuláknak minősítették, a Mariska tanyát tagosították. A TSZ
később az épületeket is eldózerolta. Csak három magányos sír maradt a
besenyőtelki temetőben. Nagyanyám Esztergomba jött kislányával új életet
kezdeni, itt pedagógusként dolgozott.
A két félárva, Apám és Anyám az esztergomi csónakházban ismerkedett meg,
majd ’62-ben össze is házasodtak. Becsületesen éltek, neveltek engem.
Belesimultak a kádári hétköznapokba, igyekeztek mindent megadni, elérni,
amit lehetett, a politikától távol tartották magukat. Életük végéig
szeretetben éltek. E történet szereplői ma már nincsenek közöttünk.
Legutoljára apai Nagymamám hagyott itt minket, ő 95 évet élt meg.
Nos, az én filmem erről a történetről szólna. Minden európai családban
hagyott valami tragédiát a háború. Minden család szenvedett veszteséget,
főleg itt, Közép-Európában, de a művészi alkotások mégsem róluk szólnak.
Őket lassan elfelejti a nemzeti, családi emlékezet, tisztelet a kivételnek,
míg a saulok időről időre a világ képébe vágják a maguk fájdalmát, és a
világnak újra és újra le kell borulnia, és mea culpázni kell előttük. Én
csak azt szeretném tudni, hogy Nagyszüleim előtt mikor borul le a világ, és
kér bocsánatot a nekik okozott kínért, szenvedésért?
Topi
2016-02-25 17:08:17
Zsuzsi
2016-02-25 15:21:34
spartakusz
Vedd észre, hogy az aktivitásod rosszat tesz az oldalnak.
Olvasó
2016-02-24 06:15:18
Tisztelt Fórumozók!
Ma, 24-e szerda este 7:48-kor vetíti a Duna World "A vaddiófa árnyéka" című filmet Rácz Sándor arcképe alcímmel. A következő napon ugyanekkor vetíti a Duna World a második részt.
https://www.youtube.com/watch?v=Eo4quOYB4wg Ez a második része, az elsőt még nem sikerült megtalálnom....
Topi
2016-02-23 18:19:13
Csaba
2016-02-23 18:13:44