wk.szilvia
2016-06-18 16:28:16
Topi
2016-06-18 08:52:31
Topi
2016-06-18 06:35:32
Horvathek
2016-06-18 04:56:05
Terez
2016-06-17 23:35:02
Anna
2016-06-17 21:07:55
Topi
2016-06-17 12:39:42
Topi
2016-06-17 12:10:51
Topi
2016-06-17 10:32:47
Topi
2016-06-17 09:16:13
HONNAN TUDOD, HOGY VÁSÁRHELYI VAGY?
► A Ritzről nem az ötcsillagos szállodára asszociálsz, hanem az egykori fürdőhelyre, a Kálváriáról pedig nem Krisztus kereszthalálára, hanem az útra
► Adyról nem a költő jut eszedbe, hanem az… ott lakók
► Nem tudnak olyan fos darabot játszani a színházban, hogy ne nézd meg
► Überdilettánsok dolgoznak a helyi tévéknél, és funkcionális retardáltak a helyi rádióknál
► Vasárnap délelőtt sétálás helyett az ócskára mész
► A Víkendről nem a hétvége ugrik be, ahogy a Cementlapokról se a sántier, és Auschwitzről se a haláltábor
► Szeptemberben olyan zakuszkaszag van két hétig az egész városban, hogy még a kombinát bűze sem érződik
► A somostetői kicsivonaton is megpróbálsz blattolni
► Más városok lakóival ellentétben benned kellemes képzeteket kelt a patika szó, idősebbekben az oroszlán is
► Sulis korodban hevis voltál
► Négy évig szidod az RMDSZ-t, aztán a választások napján megháborodsz, és mégiscsak rájuk szavazol
► Mind lehet irodalmi lap a Vatra, számodra egy életre elintézték ezt a fogalmat
► Tudod, mit jelent a gájner
► Úgy vagy Keresztes Ildikóval, mint Petőfi az ősszel, csak fordítva: tudja Isten, hogy mi okból nem szereted, de nem szereted
► A maxi-taxin leszálláskor visszaadod a sofőrnek a jegyet
► A kilencvenes márciusi utcabál óta nem rajongsz különösebben a tömegrendezvényekért
► Gondolkodás nélkül elfogadod, hogy amit Smaranda Enache mond, az úgy is van
► A 25 évesnél idősebb vásárhelyi magyarok zöme a régi szülészeten született, a vásárhelyi románok a regáti szülészeten
► Ha beférne az ajtón, még a budira is kocsival mennél
► És végül: erősen lokálpatrióta vagy, de azért mégse Neumarkt sört iszol, hanem Ursust vagy csíkit!
Terez
2016-06-17 01:08:35
Terez
2016-06-16 23:38:58
Topi
2016-06-16 21:58:44
Topi
2016-06-16 21:39:11
Topi
2016-06-16 20:02:15
Fogalmazás
Arra kérte a diákokat a tanárnő, hogy írjanak fogalmazást Istennek.
Az egyik diák olyant írt, amitől még a tanárnő férje is kiakadt!
Egy tanítónő arra kérte kisdiákjait, hogy írjanak fogalmazást arról, hogy mit szeretnének Istentől kapni. A gyerekek le is írták kívánságaikat. A pedagógus este javította ki a dolgozatokat. Az egyik kis tanonc olyan megható kéréssel fordult Istenhez, hogy a tanítónő elsírta magát. A férje, aki éppen akkor ért haza, megdöbbenve látta, hogy felesége sír.
"Mi történt, mi bánt?" - kérdezte.
"Olvasd el ezt a fogalmazást, az egyik diákom írta." - felelte.
A fogalmazásban ez állt:
"Uram, ma este kérlek tégy meg valami különlegeset nekem: változtass televízióvá, mert így megbecsült tagja lennék a családnak, hiszen a szüleim így folyamatosan rám figyelnének. Ha ezt teljesíted nekem, akkor több órát csak velem fognak foglalkozni. Én leszek a figyelem középpontjában, így el tudom mondani azt, amit akarok, anélkül, hogy félbeszakítanának. A televízió különleges helyet foglal el a családunk életében, édesapám mikor hazaér a munkából, csak vele foglalkozik, még akkor is ha fáradt. Én nem vagyok ilyen szerencsés, édesanyám akkor sem kérdi meg, hogy hogy vagyok, ha látja, hogy van valami baj, mert letörtnek és szomorúnak látszom. Nem szeretem ha levegőnek néznek, arra vágyom, hogy velem is foglalkozzanak. Istenem, talán nem kérek sokat, csak annyit kérek, hogy lehessek én a televízió helyében."
Ekkor a tanítónő férje azt mondta: "Istenem, szegény gyermeknek milyen szívtelen szülei vannak."
A tanítónő kisírt szemmel közölte: "Ezt a fogalmazást a fiúnk írta."
sándor87
2016-06-16 11:22:11
Nagyon nagy videó:)) ennyit a magyar oktatásról..
sándor87
2016-06-16 11:20:43
Anna
2016-06-16 10:17:10
Mado szerint a jelenlegi iskolarendszer a birkaképzés céljait szolgálja. A jövő kihívásainak az a felnövő gyermek tud majd megfelelni, aki megismeri a Természet törvényeit, megtanul tanulni, s céltudatosan éli életét.
A tankötelezettség nem iskolakötelezettség
https://www.youtube.com/watch?v=OtsQHdanu2o#t=1636.549938
Ajózsef
2016-06-16 08:46:45
Kedves Magyar testvérim, ma éjjel hallgattam Tamás 15-ei gondolatait gyerekvállalásról és haza iránti kötelességtudatról. Minden szavát kőbe kéne vésni.
Addig van remény amíg van 1 ember aki így érez, de Istennek hála nem egy van.
Annyit tennék hozzá, hogy életünk jobbra fordulását ne az ország vezetőitől várjuk, ők azért vannak, Orbánt idézem; "hogy fenntartsák a rendet a vonaton amely a szakadék felé robog". Azon a vonaton mi vagyunk, ne hagyjuk, hogy országunk a sátánfattyaké legyen.
Magunknak kell megteremteni a szükséges körülményeket, családunknak és hazánknak is, segitséget csak egymástól várhatunk.
Nehéz kimondani, de annak a Magyar embernek volt kár megszületni aki nem akar utódot felnevelni. Akinek az Isten nem adott gyermeket az más feladatot kapott, az is nevelhet jó Magyar hazafikat.
Elestt Buda de mi még itt vagyunk. Nagy a nyomás rajtunk, de bírni kell. Tartsuk szárazon a puskaport és várjuk a percet amikor felébred Szent László serege.
Topi
2016-06-16 07:08:09
Fekete István: Az ima
Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim
legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz
összefogja az enyéimet.
- Mondd, kisfiam...
És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az
est zsongított, az álom a szemem körül járt, és én mondtam
az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem
az Istenhez.
Később - a diákévek kamaszos rohanásában - az ima a
templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak,
lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és
az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha
kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből
imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A
kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek
voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték
az Örökkévaló elé.
Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített
az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre
induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett
az elhagyott otthonok felé szálló gondolatokat, aggódást,
szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul szárnyalt a halál
felé induló férfiak lelkéből.
Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a
katonák, akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és
csak itt döbbentek rá, hogy az igazi kiállás hitben, vérben,
fájdalomban, betegségben - és imádságban akár ezrek előtt a
nyílt terek porában: az egyetlen és valódi férfiasság.
Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a
megalázás, a szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és
jöttek az imák. Az egész nemzet megtanult imádkozni és nem
szégyellték már a férfiak sem - egy-egy ,,szóra" -
befordulni a templomba. Ezek a férfiak többnyire megjárták a
harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös
csak - nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az
imádság felé fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a
halálraitéltség posványából.
Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a
győztesek páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan
alázatosak lettünk mi, mert akkor éreztük már, hogy az
alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És elhallgatott
körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni kezdtek
a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor
a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak. Nagy, szent
pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk.
Nagy örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban:
ima, ima. És most mégis mind több helyen hallom, olvasom,
hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a karóráját,
imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó,
melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott
lassan, mint a kocsmaküszöb.
Mindenki ,,imád" mindent. A lovát, a szeretőjét, a
nyakkendőjét... megszentségtelenítve egy szót, az emberi
lélek néma himnuszát, tisztaság, a kérés, a vigasz, a
félelem, az istenkeresés egyetlen, utolsó felkiáltását,
amikor már nincs semmi, de semmi segítség, mentsvár, csak az
ima.
Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked
aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj
semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek
és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az
imádság és veled van az Isten.