Terez
2017-04-07 19:30:59
Lehel
2017-04-05 20:11:08
Kedves Bartel. Hogy a leglenyegesebb ponton, ez az elszamolasi eszkoz kozos elfogadasa pontjan egyezseg van Kelet es Nyugat kozott az nyilvanvalo. Azt bizony eszre vennenk, ha nem lenne, mert akkor mind a
felere , tizedere csokkenne a termeles es a piacok beszukulnenek , a regi strukturak meg leepultek.Ami jonne, az a tomeg hiszeria. . Magam is elitelem a globalizatorok tevekenyseget. Nem azzal van baj hogy Dollar a vilagpenz, hanem azzal , hogy azt a penz vedelme erdekebe szukseges oriasi erot masra is, igy az ellenunk valo visszaelesre ( csalas, lopas ) is felhasznaljak. Ebben is sajnos mind a ket fel egyarant erdekelt. Verseny van es ha az egyik oldal lophat, a masik behozhatatlanul lemaradna , ha nem tehetne. Es mi ebbe nem gondolunk bele, hanem kivalasztjuk az udvosket es a masik ellenseg lesz, hat szidjuk. Beerjuk ennyivel , ami meg a valos helyzet felismeresenel is rosszabb.
wk.szilvia
2017-04-05 16:14:08
"Magyarok és Tiroliak: Bozen tartomany autonomiaja a magyar kisebbség példaképe" - ezzel a cimmel jelent meg egy hosszu cikk a Quer denken Tv-ben.
Többek között szo van Trianonrol, a Wilsoni pontokrol, a II.v.h. utani Parizsi békeszerzödésröl.
Sajnos a héten a müsorba nem tudok bejelentkezni, talan a jövöhét valamelyik napjan sikerülni fog. Megprobalom röviden a szöveg tartalmat ismertetni. Egyébként a cimben velösen minden benne van.
Mar ez is valami, ennek is lehet örülni. Ez mar talan a kezdet???- és a többi természetes modon jön utana? Ugy legyen!!!
http://quer-denken.tv/magyaren-und-tiroler-die-autonomie-der-provinz-bozen-als-vorbild-fuer-ungarische-minderheiten/mindszentiocsi
2017-04-04 13:27:36
mindszentiocsi
2017-04-04 13:13:50
mindszentiocsi
2017-04-03 23:24:35
Admin03 .Nagyon szívesen,és köszönöm szépen,a közlést.
Admin03
2017-04-03 22:30:54
mindszentiocsi
Kubínyi Tamás köszöni szépen, a lapban lehozzuk és várjuk a folytatást.
mindszentiocsi
2017-04-03 15:07:42
Szelei Magdolnának és Kubinyi Tamásnak ajánlom,szeretettel ezt a két héttel ezelőtt papírra vetett visszaemlékezésemet! ....Átvonultunk az iskolától -az egész 8.a osztály - a Kultúrházba osztályfőnökünk,Ibi néni vezényletével, egy kis "tea-délelőttre",ha már egyszer elvégeztük, ezt a nyolc osztályt.Akkor,1969-et írtunk,és a tévében "Doktor Agy- vagyok",már jó egy éve magyarázta -Tomanek Nándor színművész úrnak a hangján - az Új Gazdasági Mechanizmus -nevű,éppen aktuális néphülyítést.Mindezen közben, Fekete Jánosék a Nemzeti Bankban, éppen azon szorgoskodtak - összedörzsölgetett kézfejekkel,és valami szép, és idegenszerű moralitással - ,hogy miképpen hajtsák a nyugati tőke adós rabszolgaságának a guillotine-ja alá, a "magyari" nép fejét. Na,de mi ez ahhoz képest,kérdezem én alázatos tisztelettel,hogy egy jó hónap múlva "júesszéjj"-ék gyarmatosítottak egy lakatlan területet ,ami csupán 1 Hold volt,de azért ők kitűzték a zászlót."Nagy lépés az embernek"(ahannn...). Bársonyon futottak perceink,mondhatni az élet dolgai mentek a rendes normális kerékvágásban.Mindenki megkapta azt ami járt neki,csendesen folytak a hétköznapok.A nagyvilágban államok szűntek meg,új bolygók keletkeztek a világűrben,szerelmek szövődtek a Földön,és házasságok köttettek az égben,forogtak a galaxisok és helyet cseréltek a tejútrendszerek. ----- Mi meg elballagtunk "nyócbó". Egy szó,mint száz,nagy események történtek,de azért minden oké volt. Szóval akkoriban,már igen nagy forróságok voltak, és éppen vége lett a szokásos általános iskolai ballagásnak is. Utoljára még Ibi néni a "kultúrban" ,tartott egy búcsú-osztályfőnöki órát.Mi gyerekek is elbúcsúztunk egymástól,ahogyan tudtunk.Kicserélgettük a kicsi fényképeinket,illetve a nagy tablóképeinkre pedig mindenki mindenkinek reája írta a nevét,hogy soha ne felejtsük el egymást,bármelyikőnknek,bármit is hoz a sorsa. Ezt követően még beszélgettünk egy keveset,és szépen apródonként,de lassan elszállingóztunk,majd szétszóródtunk a szélrózsa minden irányában.Mi is - Ágoston Lali barátom és én - kiléptünk az enyhet adó kultúrházi bejáratnak, a kiugró emeleti része alól,közben én majdnem felbuktam azon a pár lépcsőn, ami onnan lefelé vezetett,pedig hát nem is ittam semmi olyasmit,szóval nem ittam.Egyszer csak Lajkó azt mondja nekem: "Öcsi gyere nézzük meg a strandot,ilyet még te úgy sem láttál! Me'...milyé'...?" Majd meglátod ha lejössz és megnézed,aztán vihorászott tovább.Most már én is kíváncsi voltam, mondtam is neki,ha átversz,akkor utána fizetsz egy fagyit,ha nem, akkor én.Úgy gondoltam Goston valamit tudhat,mert apukája Lajkó bácsi igen nagy tiszai ember volt.Rohantunk ,úgy ahogy voltunk,fehér ingesen,fekete öltönynadrágosan,befordultunk az ÁFÉSZ-irodánál Laliék felé,végig a Tisza-utcán,elfutottunk a sarki kút mellett,szembe föl a gátra.A gát tetején megálltunk egy pillanatra,hogy kifújjuk kicsit magunkat,és az öltönynadrágról és az új sötét cipőinkről leverjük a port. Semmi nem mozdult a levegőben. Felnézek és látom ám,hogy a Nap mint a tükörtojás sárgája remegve,de inkább lüktetve tüzes kohó módjára rendkívüli intenzitással végzi a munkáját. Éreztem a vállaimon,de az egész testemen a forróság több mázsás súlyát. A levegő - az meg se rezdült. Felhő - az még csak hírmondóban sem volt az égen.Ahogy a nyakamat nyújtogatom,majdnem átlátok ÓPUSZTASZERRE! Mi ugyanott nőttünk fel, ahol Árpádék még a vérükkel kötötték meg a szerződést. Mit csinálsz,gyere már kiabál,most Lali,de már lentről a gátnak az erdő felőli részéről. Megyek már válaszolom neki,és megindulok a vibráló meleg levegőn át, a gát lejtőjén lefelé.Már futunk is tovább és különös érzésem van,ahogy az ártéri erdős részhez érünk,mivel addigra a lejtőről már lecsalinkáztunk. Na mi van? Heherészik Lajkó rám, és a nevetésében kérdés is rejlik.Valami nem stimmel,mondom neki,mert nem érzem a Tiszát.Elfordul és magában nevet.Gyere majd meglátod.Ahogy a strandi biciklimegőrzőkhöz érünk nem hallom a morajlást,de emberi hangokat sem. És.... akkor...TÁDÁÁMM!!! Olyat látok,hogy a hangom is elakad. Egyszerre csak hirtelen elém tárult a kiszáradt Tisza meder! Ránéztem Gostonra,már ő sem nevetett. Álltunk ott az "óriás szakadékparton" fenn és némán,megbabonázva néztünk bele a semmibe,az üres,hatalmasat ásító homokbányaszerű Tisza-mederbe.Szobroztunk ott vagy két-három percig,és talán az idő is kizökkent egy pillanatra,s ez,mint olyan, -valamiféle- "kegyelmi idő" is volt. Itt most megállok egy percre.Szerintem akkor megnyílt egy icipici résre - bár csak egy látomás erejéig - az időkapu,ami azután azonnal,ahogy észrevette magát,már sietve be is vágódott. Így mi,ha csak egy gondolatra is,de belekerülhettünk a szuperszonikus jövőbe,amit akkor,természetesen fel sem foghattunk. Abban a percben,a MINDENSÉG URA ÉS TEREMTŐJE,mintha egy pillanatra megfeledkezett volna magáról,és a nagy titkokat rejtő világmindenség színpadáról bár,csak egy villanásnyira ,de fellebbentette a fátylat.Talán egy szemhunyásnyi időre,megengedte azt,hogy ott legyünk, abban a nagy kozmikus műben,ami már az idők és a látszat valóság kezdetének kezdete óta - bár mi nem tudunk róla - de öröktől fogva, készen áll.Csönd volt,és a mozdulatlan füllesztő forróságban az öreg Nap,szinte lüktetve szuggerálta valami módon az elmémet.A tűzforró homokpusztaságban árnyékunk hol volt,hol nem volt.Csupán,csak fejünk búbja vetett valamiféle éles kontúrú sötét árnyéklabdát a zárt cipőkbe szorított lábfejeink,rúgásra kész orra elé.Gyere nézzük meg a "kutykókat" kiabált vissza a meder aljáról Lali és olyan furcsa volt a hangja,később jöttem rá hogy miért.Visszhangzott! Értitek?Állt a Tisza közepén és visszhangzott a hangja.Hihetetlen!Én még mindig dermedten és megbabonázva álltam fönn a "part" tetején.Aztán észbe kaptam és lerohantam én is.Megnéztük először is a Tiszát.Egy k.b. két és fél, három méter széles sebesen haladó csatornaszerű valami volt,a mederközéptől inkább egy kissé a túlsó part felé.Ez a közepe,állapítottuk meg.Na,akkor itt van, ez az a pont,szóval innen nem tudott felhozni iszapot még senki se,ha alábukva "iszap felhozósat" játszottunk.Ez itt, ez a keskeny csatorna - csupán egymagában- lehet mélységre, vagy úgy három,négy méteres, okoskodtunk tovább.Azután.ha már ott voltunk,elmentünk még megnézni az üres Tisza-mederben,a rejtélyes és félelmetes "kutykókat",amik úgy néztek ki, mintha a meder aljába,még pluszban kutakat fúrtak volna. Jó mélyek voltak és az aljuk, még ebben a nagy szárazságban is nedves volt. Akkoriban nagyjából emlékeztünk még rá,hogy melyikbe,melyik évben ki fulladt bele,melyikőjüket ismertük,és melyikőjüket pedig nem annyira.Rohangáltunk aztán még egy kicsit,a kiszáradt meder, sivatagot formázó aljában,majd később,de nem túl sokára,már mentünk is haza. Mentünk mert,hiszen minket akkor még vártak azok, akik bizony már régen odakint nyugszanak a nagy kanyarban.Vártak ránk drága szüleink, édesanyáink és az általuk végtelen nagy szeretettel elkészített és a - csak minekünk szánt - bőségesen,finom ballagási bográcsos ebéddel. ---------------------------------Szőke Tisza anyácskánk,minden falumbeli és bárhol élő Tisza-partinak az édesanyja! Mi lesz velünk ha egyszer már Te sem leszel nékünk? Egyszer majd, a nem is olyan nagyon távoli jövőben,ölni fognak az emberek a vízért,és az édesvizű folyókért,legfőképpen az olyanokért,mint Te. Érthetetlen,nekünk Tisza-partiaknak,hogy a "nagyjaink" (fővárosi-trógerék) ,csak "úgy" hagyják átfolyni drága,csodálatos kis hazánkon,és szülőföldünkön,az élővilág "vérét és érrendszerét". Flegmán elutasítva és félrelökve engedik,hogy prédába menjen a Jó Isten nékünk szánt,és féltve összekuporgatott ajándéka ,a jövő "fehér aranya",a holnap legbiztosabb befektetése,az ÉLET alapeleme,ami táplálja a természet nélkülözhetetlen szerveit,valamint testrészeit,továbbá mindent,ami csak eszmél és törekszik ezen a világon,a mindenség létfönntartásának a kiindulópontját,az evolúció nulladik kilométer kövét,az ÉLETET adó,tündöklően csillogó és csobogó - A SARLÓS ISTENANYÁNKNAK DRÁGA KÖNNYÉT - a földi teremtés etalonját,a.................H2O-t, a friss VIZET! (mindszentiocsi) Tessék mondani én most "spiritiszta" vagyok,vagy csak vidéki?
Topi
2017-04-03 10:36:58
Boldogasszony Földje
2017-04-03 09:48:03
Topi
2017-04-02 19:31:09
Szabó Ferenc
2017-04-02 19:26:35
Nagyon sokan voltunk, nagyon nagy élmény volt a Holdvilágárok. Hálás vagyok mindenkinek akivel együtt voltunk. Kubinyi Tamás átvezetett bennünket a Holtvilágba, ami nem a halottaké hanem az élő lelkeké. Felismertem, megtapasztaltam. Kösznet érte.
Anikó3
2017-04-02 15:52:57
Köszönöm a csodállatos előadást Tamásnak a Holdvilág árokban. Lelkem testem felüdült, kicserélődött.
Kocsis Lászlóné
2017-04-01 18:03:46
wk.szilvia
2017-03-30 23:22:44
Topi
2017-03-30 21:08:20
kurucPista
2017-03-29 13:31:26
Kocsis Lászlóné
2017-03-27 23:15:55
magyartm
2017-03-27 22:07:43
Topi
2017-03-27 10:23:00
