Ángyán József:
Úgy ítélem meg, hogy a családokra, a helyi közösségekre és a fiatalokra alapozva, velük együtt újra kell építenünk ezt az országot, és államunkat – leválasztva a háttérben működő maffiahálózatról – vissza kell helyeznünk erkölcsi talapzatára.
link: http://www.szabadfold.hu/aktualis/angyan_jozsef_tarol_a_foldehseg

Vásárhelyiek figyelem!...és nemcsak.....
http://www.erdelyweb.hu/mvhely/1848.htm
+ az előzőből elmaradt fotó http://api.ning.com/files/zKTAwOrzxQLBIcX40cMFxeOQOXxh*cjEax*4IGXSqNQcx0pUpkuqKsYhVGZTbz1Ti1QHODRQe7v9lkbVio-IeP*CeQGHko3S/mail.google.com.jpg

Kemény Krisztina: Nincs idő tévutakra


Kagán. A kánok kánja. Nemzetek feletti vezér. Aki vágtató ló hátáról a világon a leggyorsabban és legpontosabb lövi ki nyilait. S hogy mi dolga a XXI. században? Birodalmat épít. Kassai Lajos huszonöt éve dolgozta ki a lovas íjászat szabályrendszerét, azóta terjeszti a világban magyar harcművészetként. Tizenhat országban tanít, tevékenysége nyomán Kínától Kanadáig mindenütt magyarul hangzik fel a vezényszó: Lóra!
Fotó: Kállai Márton

A mester a Völgy szívében fogad. Egy szelet a Zselicből, tizenöt hektárnyi csoda. Körülöttünk a domboldalon vaddisznók és szürke marhák, a tóban bivalyok hűsölnek. Amott jurta áll, középen karámok, lovarda. Felmegyünk a legmagasabb pontra, onnan nézzük a Völgyet. Azt, ahova egy fékezhetetlen ló vitte lovasát harminc éve. S bár akkor még gaztenger borította, a lovas azonnal megérezte: hazaért, itt fogja létrehozni a lovas íjászat világközpontját.

– Megjelent bennem egy kép: végigfutott előttem az életem, a jövőm, láttam magam itt, a Völgyben öregemberként. A magyar azt mondja: képzelet, képesség, képtelenség. A képek nagyon fontosak. Akinek nincs képe a jövőjéről, azét más fogja írni. Nekem volt. Nézzen körül! Hát látott már gyönyörűbb tájat?

– Olyan, mint egy természet formálta stadion.
– A Völgynek az a csodája, hogy nem lát ki belőle az ember. Az elmélyült munkához szükség van arra, hogy ne zavarjon semmilyen külső körülmény. Itt a természet ölel körül. Lent, a Völgy belsejében bárhová képzelheti magát az ember térben és időben.

– Egyszer azt nyilatkozta, hogy egyeseknek ez a Paradicsom, mások viszont menekülnek, mint ördög a tömjénfüsttől.
– Mindennel így van, ami karakteres. Ez a harcos archetípus otthona, más nem érzi jól magát itt, mert a megpróbáltatásokat szenvedésnek éli meg. Feltöri a fenekét a ló, és azt mondja, köszönöm, ebből nem kérek. A harcos véres fenékkel is folytatja, mert érdekli, hogy mi következik azután.

– Árulja el: mi?
– Lehet úgy íjászni, hogy az ember egy millimétert sem halad önmaga középpontja felé. De lehet úgy is, hogy közben megfigyeli, mi történik, észrevesz bizonyos összefüggéseket, érzékeli a lélek rezdüléseit. Én azt tanítom az iskolámban, hogy minden lövéssel kerüljünk közelebb önmagunkhoz. A ló viszont a külvilággal való kapcsolatot jelenti. Azt is meg kell ismerni és folyamatosan ápolni. E két út találkozási pontja a lovas íjászat. Ide kétféle embertípus jön: aki keresi a választ a világ nagy kérdéseire, vagy aki azok elől menekül.

– Mikor döbbent rá, hogy ön is harcos?
– Gyerekkorom óta érdekelnek a harci művészetek, a keleti filozófiák, a megpróbáltatások. Nem félek a fájdalomtól, vagy attól, hogy meg kell izzadni. Erre elég korán rájöttem. Aztán az ember keresni kezdi a helyét. De a lélek nem mond tollba, csak sugall. Birtokában van annak a tudásnak, amivel mi nem rendelkezünk. Ezeket a finom hangokat sokszor elengedjük a fülünk mellett. Aztán mire megértjük, elrepül ötven év…

– Azt mondta, soha nem harcolna valami ellen, csak valamiért. Miért harcol egy született harcos a XXI. században?
– A lovas íjászatért és a benne létrejövő értékekért. Ahhoz, hogy egy ember felnevelkedjen, legalább egy falura van szükség. A lovas íjászat is csak közösségben tudja betölteni a karakter- és emberformáló szerepét. Szerencsére kiváló emberek vállaltak fel vezetői szerepet, hogy csak a kánokat említsem: a Kunságban Horváth György és a Felvidéken Bíró Gábor. A közösségeknek rendkívüli szerepük és erejük van, de hiányoznak a mai világból. Egy világrekordot egyszerűbb felállítni, ahhoz tudom, hogy gyakorolni kell. De közösséget felépíteni és fenntartani sokkal nehezebb. Kevés példa van erre.

– Azért is harcol, hogy az ön által létrehozott sport megmaradjon magyarnak. Sok veszély fenyegeti?
– Mi, magyarok rettenetesen mostohán bánunk az értékeinkkel, és ezt nagyon nehezen viselem. Az általam létrehozott lovas íjászatot a világ minden részén tanulják és elismerik. Ahogy terjed a világban, mindenütt rájönnek, hogy mekkora lehetőség rejlik benne. A jordán király például iszonyatos összeggel beszállt és megszervezte a világtalálkozót.

– Miközben az idei magyarországit lefújták. Pedig azelőtt mindig Kaposmérő adott neki otthont.
– Nem kaptam rá pénzt. Jordániába nem akartam elmenni, mégis megtettem. Versenybe kellett szállnom, hogy legalább a szakmai sikereket hazahozhassam.

– Meg is nyerte, mint ahogy minden eddigi versenyt a világon. Ez azt jelenti, hogy ön nagyon jóban lehet önmagával és a külvilággal. Elárulja a titkot?
– Sokat gyakorolok, mindent megteszek, hogy jó legyek, de van valami, ami ezen túlmutat. Az igazi sikereknek csak egy részéért vagyunk felelősek. A másik részét kívülről kapjuk. Nem az a kérdés, hogy hiszek-e Istenben, hanem hogy ő hisz-e bennem.

– Mi történik a lövés pillanatában?
– Teljesen megszűnik az én, és a harcos átkerül a cselekvés színtiszta birodalmába, ahol semmilyen gondolat nem zavarhat be. Ezek nagyon tiszta pillanatai az életnek. Ha a megvilágosodás fény, akkor ezek szikrák.

– És milyen érzés, ha mégsem talál?
– Nem lehet különbség. Ha érzelmi reakció kapcsolódna hozzá – büszke lennék, ha sikerülne, szégyellném, ha nem –, akkor az elme játékává válhatna az egész. Szerepet kapna az egó és zsákutcába juttatna.

– A harcos tehát nem mindenáron nyerő?
– Vannak kudarckerülő és sikerorientált típusok. Én azt hiszem, az előbbibe tartozom, ami nem jó. De szerencsére eddig még nem kellett kudarcot megélnem. Aztán majd egyszer biztos leszek második is, meg harmadik, meg harmincadik, ezt már most fel kell dolgozni. Mert ha csak az események után szembesülünk ilyesmivel, azt nevezik traumának. De emiatt nem fogom a lovas íjászatot abbahagyni. Ameddig lóra tudok ülni, folytatom.

– Néhány éve viszont nemhogy lóra ült, de huszonnégy órán keresztül le sem szállt, miközben folyamatosan íjászott.
– Életem egyik legnagyobb élménye volt. Először az érdekelt, hogy bírták régen a harcosok a napkeltétől napnyugtáig tartó csatát. Aztán továbbmentem: lehet-e huszonnégy órán keresztül fizikailag, lelkileg, szellemileg aktívnak lenni? Közben alaposan meg tudtam figyelni magam.

– És mit tapasztalt?
– A huszonnegyedik órában öregebbnek láttam magam. Éreztem, hogy nem olyan rugalmas a testem. Ez érdekes volt. Sok embernek az a baja, hogy nem foglalkozik a fizikai testével. A bölcsességet, amit jó esetben összeszed az élete során, nem tudja használni, mert fizikailag leromlik. Pedig ha jól gazdálkodunk a testünkkel, az nagyon nagy élmény. Minél idősebb, annál nagyobb.

– Másképp lovas íjász egy húszéves, mint egy ötvenes?
– A húszévest még a technika érdekli, a pontszám és hogy nyerjen. Engem meg azok a lelki folyamatok, amik közben zajlanak. Ahhoz, hogy mélyen megismerjük magunkat, szükség van megpróbáltatásokra. A mai ember irtózik tőlük. Fél az erőfeszítéstől. Retteg a fájdalomtól, a fáradtságtól, attól, hogy megizzad. Állandóan a kényelmet keresi és mindig a felszínen mozog. Ezért leéli úgy az életét, hogy alig tud meg valamit önmagáról. Pedig a lehetőség itt lett volna, ahogy a Tibeti halottas könyv mondja: ritkán és nehezen hozzáférhető emberi test birtokába jutottál, nincs idő tévutakra.

KASSAI LAJOS 1960-ban született Kaposváron. A lovas íjászat létrehozásáért és világban való terjesztéséért 2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. Tevékenysége nyomán egyedül hazánkban lehet szerezni lovasíjász-oktató egyetemi diplomát. Minden eddigi versenyt megnyert, öt Guinness-világrekordot állított fel.

Tagja a Megszállottak Klubjának. A Magyar Kultúra Lovagja.

Igazat adok Icának össze kel fogni: http://www.youtube.com/watch?v=seNHyur7tQY

Charles és az egész angol királyi család méltatlan arra, hogy magyar vonatkozásaikról beszéljünk. Rostás Árpád igen jó lelkű cigányember, amikor elsirta magát, nagyon veleéreztem. Az Emerson Lake and Palmerrel való kapcsolata Kubinyi úrnak egy újabb színfolt a műsorban, ezzel kellene kicsit foglalkozni. A férjem is nagy barátja annak a zenének, és megszerettette velem, nem is tudtam, hogy ott is vannak magyar szálak, és azok elvezetnek az Álmos tévéhez.

http://magyarmegmaradasert.hu/szerzok/o-sz/szonyi-bartalos-maria/item/3757-csak-k%C3%A9rdezek
http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/09/06/a-felkelok-beismertek-a-vegyifegyver-hasznalatot/

A mai adásban szóba kerültek Charles-ék. Nos, nem biztos, hogy aki erdélyi eredetű az magyar is egyben. Idesüssetek:

http://www.amagyaroldal.hu/hirek/content/tényleg-zsidók-vannak-az-angol-királyi-házban

elnézést az előbbi lapsus volt.
http://www.youtube.com/watch?v=p8bPnfUuoZk
ez a helyes link

Amerikai katonai helikopterek Ferihegyen

Gyarmati sorsunkhoz már lassan hozzátartozik, hogy idegen katonai gépek jönnek-mennek a Ferihegyen. A deres.tv mai (2013.09.05) fotói, amint egy UH-47-es (Chinook) helikoptert kísér három UH-1 Blackhawk a Ferihegyre. Információink szerint kettő darab UH-47-es, és négy darab UH-60-as gép landolt összesen a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Szívesen várjuk a hatóságok magyarázkodását, hogy mégis hogyan lehetséges ez, hogy amerikai katonai kötelékek repkednek hazánk légterében, és egy elvileg polgári repülőtéren landolhatnak? Vagy ez tényleg mindennapos már? (Korábban tévesen állítottuk, hogy UH-1-es gépekről van szó, azok valódi típusjelzése UH-60, elnézésüket kérjük és köszönjük a korrigálást. http://www.deres.tv/20130905/amerikai-katonai-helikopterek-ferihegyen

Az ellenségeinket hizlaljuk és a saját sírunkat ássuk minden nem jó kézbe adott forintunkkal.

http://www.youtube.com/watch?v=dsq7_epNKPo&feature=player_embedded#at=72

Ez az egyik oka, hogy ide jutottunk ahol vagyunk, és ezért csak magunkat okolhatjuk. Mindenki maga dönti el kinek adja a pénzét, a legtöbb Magyar ember nem jól dönt.

Csillagok ösvényein sorozat (1/24) - Nagyvárad http://www.youtube.com/watch?v=8IwhQ5Yh0tE

Miért kellett meghalnia kilenc csecsemőnek?

http://kuruc.info/r/2/117098/

Ez arra az esetre emlékeztet, mikor a Pintérék pénzmosására használt móri bankfiókot "rabolták ki" és mindnekivel végeztek a helyszínen.

Kedves Czékus Job !
Nem szerettem volna személyeskedni, csupán arra rávilágítani, mennyire különböző a Hazánkról festhető és az ott egy budapesti sétáról festett kép.
Bizony nagyon különböző jutapest lakossága is...sajnos.
Melyik kép a jellemző ?
Én is éltem Budapesten amíg ott tanultam, de nem állt akkor sem szándékomban ott maradni, pedig az még a gengszterváltás előtt volt..
Rokanaim ma is élnek ott, többen a fiatalok közül nem akarnak visszajönni szüleikhez. Főleg ez (illetve az emögött álló tény ) keserít el, mert ezek a kölykök ismét bedőlnek a "haliwoodi ámításnak" tetszik nekik a "fejlett élet" , de nem látják az árát és hamisságát .
Én pedig csak mérgelődök, ha azM1-ről az M3-ra próbálok átjutni és megtapasztalom, milyen galád módon lezárták az Erzsébet térre való átjutás lehetőségét egy út közepén elhelyezett oszloppal. Teljesen átépült a környék és főleg sok pajeszos sétálót látok, akik megvető tekintetttel lesnek a békésen lassító autósra, miközben sétáló utcának használják a közutat is.
Ezek idegenek és a város is egyre idegenebb, pedig ugye az Alkotmány is rögzíti, Magyarország fővárosa budapest..
Ami kifejezetten dühít, hogy az ott élő és szívükben a magyarságot megélni szándékozók sem érzik mi a probléma. Ezt azzal magyarázom, hogy érzik, nem kérnek a vidékiek nyomorából. Pedig nem a vidék az oka ennek az állapotnak, hanem pontosan az a megvásárolhatóság, amit leírtam. Pedig !!!
Nem szabad a kultúrákat össze keverni. Minden háborút ezzel robbantanak ki.
Persze szabad sétálni és süteményt,kávét fogyasztani,- én is szoktam,- de nem vagyok képes ezt önfeledten tenni sajnos, ahogy az Ön soraiból számomra kitűnt.
Nincs bennem harag Ön irányába és bocsánatot kérek,ha erre utaló jelzést adtam volna.
üdvözlettel
Lehel.

Kedves ICA !
Nem a magyar falvakban élő magyar emberekkel, azok összeférhetetlenségével van alapvetően baj, bár Ők szenvedik meg legjobban azt a gyalázatot, ami itt folyik,hanem azokkal, akik arra kényszerítenek bennünket, hogy idegen kultúrákkal együtt éljünk szándékunk és érdekünk ellenére...
Hiába járnak templomba a magyarok, hiszen amíg ott vannak feltörik a házukat.
Nem is a cigányokkal ám blokk,hanem azzal a megtűrt közhatalommal, amely az ősi államalapítók és azt követő meghatározó vezetők által is megfogalmazott ősi szokással ellentétben , a magyar érdeket megszegve itt jogtalanul hatalmat bitorol.
A magyar emberekkel annyiban van baj, hogy nem tesznek eleget az ellenállási záradéknak, aminek megfelelni nem kis feszültség lenne - bár ezt nem hirdetik a teplomban ugye ?
Ha azt gondolod, hogy itt irigykedésről lenne szó, nagyon szomorú vagyok, mert az egészből semmit nem értesz.
Üdvözlettel:
Lehel

Kedves Lehel!
Kérem, szíveskedjék elnézni, ha rossz levélíró vagyok.
Úgy emlékszem, azt írtam, a Márvány utcán most J ó végigsétálni.
Az utcán - főleg - vasárnaponként a templomokból kilépő családok derűs arccal sétálnak az utcán, be -betérnek a gyerekkel fagyira, cukrászsüteményre.

Kérem szépen, írja meg, melyik kijelentéssel nincsen megelégedve.

Az előző mondatom, ellenkező előjellel tehát: "...Az utcán - főleg vasárnaponként - a templomokból kilépő családok sötét arccal andalognak az utcán..."

Ez így nyilván nem felelne meg a valóságnak.
Azt bátorkodtam még a példának felhozott "Ne vásároljunk DANONE terméket" megvilágítani, nem elegendő csupán erre felszólítani, hanem meg is kéne nevezni az alternatívát, azaz: "Ne vegyünk több DANONE - terméket, mert azt a Holländer Slájmi ellopott gyára készíti
, viszont vegyünk helyette ezt meg azt....szerintem ez így korrekt.

Barátsággal üdvözli:
Czékus Jób

Van a Balkánon egy minden irányból körülmetélt állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek. Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek. Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás. Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak. Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent. Ahol az okosakat, értetlenségből,‐bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat. Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik. Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan…

Vannak összetartó magyar falvak, ahova nem engedik be a cigányokat, inkább közösen megveszik az eladó házat és keresnek neki magyar gazdát. Szépen tartják a falu tereit, jó ott lenni. Az ottélők nem irigykednek a városiakra. Ha egy falu sufnikból és tolvajokból áll, az ott élők is tehetnek ellene. Aki ámitásnak nevezi Kubinyi úr szavait amikor azt mondja hogy a jók és a bátrak nem fognak kihalni a Kárpátmedencéből az nem tudja, mit beszél. Már rég üres lenne a Kárpátmedence, ha nem lettek volna jók és bátrak. Csak ők számítanak. A nyomor ne boritsa el az agyatokat, legyetek jók és bátrak.

Ha mindenki járna templomba vasárnap, nem ugranátok egymás torkának, nem elvtársoznátok meg fideszeseznétek egymást csak azért, mert valaki mert örülni a vasárnapi napsütésnek.

Kedves Ajózsef !
Indulat ?
Lehet, de enélkül , hogy ez mindenkiben működjön, nem fog semmi változni,mert akit kielégít, hogy egy luxusnegyedvben él és nem érdekli más,annak jobban van mit féltenie .
Az nem igyekszik változtatni (meg is tudom érteni valamilyen szinten, bár nem tudom azt megérteni miért követi a többi azt, aki nem osztozik vele sorskérdésekben.)
Nem a bankokat kell szidni, mert azzal semmi sem változik.
A közösség dolga, hogy a szabályokat meghatározza (kik tekintendők itt államalapítónak és kik állam alkotónak ? ).
Ha az állam ezt nem képes megfelelően szabályozni és a nép ezt eltűri, akkor jön Széchenyi mondása, ami bizony mindnyájunkra vonatkozik.

Azt mondta az előbb Kubinyi Úr, hogy a jók, a legbátrabbak maradnak és nem fog kihalni a magyarság a Kárpát Medencéből...

Kérem ez ámítás.
Nézzük meg a sumer nép sorsát vagy
tessék betérni reggelente pl. egy vidéki baleseti sebészet rendelésére !
Most hallottam, hogy ismét vissza adta a qrmány a labdát oda, ahol a bajt okozzák, azaz ismét a bankok fogják a saját jogsértő szerződéseiket módosítani...ahogy azt móricka azaz rogántóni elképzeli !.
Ha jók lennénk, akkor már nem a lengyelek, hanem a magyarok vezetnék a gazdasági listát, nem pedig leghátul kullognánk.

Nem 3 orvosra lenne rászakítva egy 100-150 ezres lakosságot kiszolgáló kórház sebészete,mert itt lennének a jó orvosok és versengenének az állásért, ahogy versenyeztetik akár a szalagra kerülő dolgozókat (bár őket abban, hogy ki éri be kevesebb pénzzel )
Ha egy magyar kamionos -első kézből származó tapasztalat - megy a lengyel kamion után a lengyel úton, a rendőr nem állítja meg a lengyelt, de a magyaron biztos talál kivetni valót.
Magyarországon pontosan ez a helyzet, bár itt nem a magyarral kellene kötözködni annak a rendőrnek, aki a magyarsághoz köti magát.
Miért teszi ?
Mert nem képes magának tisztességes megélhetést választani és az idegent szolgálja,amelynek ilyenre van szüksége.Eltűrte ez a nép, hogy külkereskedői azt mondják,nem lehet eladni azt az árut, amit párttársai termeltettek a munkahelyeken, sőt el is kell adni azt a gyárat, ami nem volt az ővé...akkor hol volt a "rendőr" ?
"őrzünk és védünk"
Kik szüntették meg a magyar munkahelyeket ?

Ilyen alapon az egész államon végig mehetünk, de különösen súlyos a helyzet Jutapesten,ahol összpontosul a törvényalkotás és a közigazgatás.
Sajnálom és furcsállom azt a tudatlanságot 8vagy cinkosságot) , amely nem képes megérteni azt az egyszerű törvényt, hogy ha azokat a cégeket számoltatja fel a hatalom, akik tisztességes szolgáltatás után nem voltak képesek elérni,hogy megkapják a szerződés szerinti szolgáltatás árát,
MEG FOGNAK SZŰNNI A MAGYAR CÉGEK ÉS CSAK OLYAN MUNKAHELY MARAD, AHONNAN KIVISZIK A PÉNZT ÉS A HASZNOT.
(ebből a szempontból még a sokat szidott oláh állam is különb mint az itteniek. )

Ki fog itt úgy céget , munkahelyet üzemeltetni, hogy még az egzisztenciáját is elveszítheti mások bűne miatt és megtiltják számára, hogy érvényesítse jogát.
Csak az, akik benne vannak ebben a maffia körben, de velük nem jut előbbre az ország,hanem leépül.
Nézzük:
Ugyan tudja e a magyar ember, mi lesz annak a következménye, ha az általa megtermelt áruban az Ő bére a megtermelt értéknek 1-2%-a ?
Nem marad mozira vagy sütire pénz ?
Bár csak ennyi lenne a baj, mert nem csak ennyi.
Annak az lesz a következménye itt, hogy nem lesz vásárló erő, akik a honfitársak szolgáltatását igényelnék és ez spirál szerűen szűkiti be a honi gazdaság méretét, okozza a munkanélküliséget a szakmai tudás elvesztését az itt maradókban.
Globális szinten pedig azt, hogy óriási mennyiségű áru nem fog elkelni,mert nem lesz rá vásárlói fedezet.
Persze ez a Böszörményi uton élőket - még- lehet hogy nem érdekli ?
Üdvözlettel
Lehel