Kubínyi Tamás
Kubínyi Tamás Kubínyi Tamás Kubínyi Tamás Televízió Kubínyi Tamás Kubínyi Tamás Kubínyi Tamás Kubínyi Tamás Kubínyi Tamás hírek Kubínyi Tamás Kubínyi Tamás Kubínyi Tamás televízió Kubínyi Tamás Kubínyi Tamás

Fórum

A fórum használatához jelentkezz be!

 

Álmos Király Televízió

Műsorainkkal kapcsolatos véleményt előfizetőinktől szívesen fogadunk itt.

 

Martin Killeen
2013-07-11 09:21:19
Kedves Kis Tibor Ur!
Azt mondta szerdan, vagy korabban, hogy a Jobbik tele van beultetett emberekkel! Engem az altalanositas megorjit, ha valaki ilyet mond es ezt a valakit nagyon rendes, becsuletes es nagytudasu embernek ismertuk meg, annak konkretumot, neveket, tenyeket is KELLENE emliteni, nem csak beszelni a v..v.....a!
P.S.: Nem akartam megbantani! Szebb jovot! Barbara
Topi
2013-07-11 08:45:25
Topi
2013-07-11 08:16:10
A kurmány nem határozatban, hanem rendletben támogatja a zsiráfokat. Törvénytelenül. A bizonyítás az alábbiakban látható. Jó lenne, ha nem csak egyszál magam állnék szembe ezekkel a csökkentkegyelműekkel. Csak a 2. bekezdéshez kell hozzáírni a nevét és címét és benyújtani az ítélőtáblához. Nem kéne nyugodni hagyni ezt a kérdést sem.


Fővárosi Ítélőtábla
dr. Lukács Zsuzsanna elnök részére
1055 Budapest, Markó utca 16.
Hivatkozva a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény ELSŐ RÉSZ I. Fe-jezet 9.§-ban meghatározott ügyelosztási rendre, a Fővárosi Ítélőtábla elnökének az alábbi kereseti kérelmet nyújtom be:
Magyarország területén élő minden magyar állampolgár, I. rendű felperesek a Polgári Törvénykönyv XL fejezet 2. / 484.§ alapján, a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint);
keresetet nyújtok be a 3. Magyar Köztársaság Kormánya, alperessel (képviseli: Orbán Viktor, idézhető címe: 1357 Budapest, Pf. 6, Telefonszám: 06-1-795-5000.) szemben.
I. Kereseti kérelem
A Polgári perrendtartás 123.§ alapján felperesek
kereseti kérelme
a következő:
1. A Fővárosi Ítélőtábla állapítsa meg, hogy a 3. Magyar Köztársaság Kormánya az 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározata a felperesek és az alperes között fennálló jogviszonytartalmat egyoldalúan módosító, kötelezettség-keletkeztető nyilatkozat.
2. A Fővárosi Ítélőtábla állapítsa meg, hogy a 3. Magyar Köztársaság Kormánya az 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározatát jogsértő és törvénybe ütköző módon alkotta meg.
3. A Fővárosi Ítélőtábla a Polgári Törvénykönyv. 84.§ (1) bekezdés b.) pontja alapján az alperest tiltsa el a további jogsértéstől.
4. A Fővárosi Ítélőtábla a Ptk. 339.§-ának (1) bekezdése alapján kötelezze alperest, hogy az I., és II. rendű felperesnek jogellenesen okozott kárt térítse meg.
II. Indítvány
5. Hivatkozva a fentebb leírt 1-től 4-ig pontokban foglalt állításokra, megismétlem, mintha azok teljes egészében le volnának írva.
6. Indítványozom, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Polgári perrendtartás (a továbbiakban Pp.) 124.§ (4) d.) alapján vizsgálja meg jelen keresetlevelet, majd a Pp. 156.§ (1) szerinti kereseti kérelemben foglaltak ideiglenes intézkedéssel történő teljesítését foganatosítsa, illetve a Pp. 156§ (8) alapján előzetesen végrehajtható módon rendelje azokat el, mert alperes részéről további, visszafordíthatatlan károk okozása valószínűsíthető.
7. A felek között közvetítői eljárás nem folyt, tekintettel arra, hogy felperesek a 3. Magyar Köztársaság Kormányának intézkedéseit csak a Magyar Közlönyből ismerhetik meg, melynek okán a 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat a kihirdetése napján hatályba lépett.
III. Indoklás
8. Hivatkozva a fentebb leírt 1-től 7-ig pontokban foglalt állításokra, megismételem, mintha azok teljes egészében le volnának írva.
9. A bíróság illetékessége
A 2010. évi CLXXXIV. törvény 1. § (1), valamit a Pp-ról szóló 1952/III. 31.§ és 37.§, valamint 40.§ (1) szerint az ügyben a Fővárosi Ítélőtábla (címe: 1055 Budapest, Markó utca 16.) illetékes, az alperesi képviselő és a 3. Magyar Köztársaság Kormánya mint mellékkötelezett székhelye szerint.
10. A felperes illetékessége
Az I. rendű felperes a Pp-ról szóló 1952/III. 49.§ (1) előírásának megfelelően cselekvőképes, illetve perbeli cselekvőképessége fennáll.
11. A per tárgyát képező 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat 1. pontjában foglalt fizetési kötelem-keletkeztetés jogsértő, mert a Ptk. 75.§ (2) (3) és 76.§ kimondja, hogy polgári jogviszonyban egyoldalú nyilatkozattal senki nem róhat kötelezettséget más személyre.
„Ptk. 75.§ (2) A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve, ha a védelem – jellegénél fogva – csak a magánszemélyeket illetheti meg.”
„Ptk. 75.§ (3) A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.”
Ptk. 76.§ A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint, továbbá a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.
12. Alperes jogsértése több pontban nyilvánul meg:
12.1 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat 1. pontjában megjelölt várományosok a fajuk szerint megkülönböztetett személyek („Holokauszt túlélők”). A Magyarországon élő és adózó polgárok, továbbá a jogi személyek, akik fajuk szerint nem tartoznak a megjelölt csoporthoz, az adó formájában befizetett államháztartási hozzájárulásuk meghatározott hányadát, a 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat, adót nem fizető várományosok számára vonja el (tekintve, hogy 2013-ban valamennyi holokauszt túlélő átlépte a törvényben szabályozott nyugdíjkorhatárt). Az elvonás faji megkülönböztetésen alapul, az államháztartást terheli, amit adó formájában az adózásra kötelezettek befizetéseiből töltenek fel, ezzel társadalmi érdekeket sért. Következésképpen, a 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat a hátrányos megkülönböztetéssel, a személyhez fűződő jogok megsértését valósítja meg, ezzel a jogsértés állapota áll fenn.
12.2 A 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat 1. pontjában megjelölt várományosok a fajuk szerint megkülönböztetett személyek („Holokauszt túlélők”). A faji megkülönböztetésen alapuló, kötelezettség-keletkeztető, 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat sérti az 1969. évi 8. törvényerejű rendeletet, amely az első rész első cikk 3. pontjában hatályát a nemzetiségekre is kiterjeszti.
I. RÉSZ 1. Cikk 3. Ez az egyezmény semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy az bármilyen módon érintse a részes államok nemzetiségre, állampolgárságra vagy honosításra vonatkozó törvényes rendelkezéseit, feltéve, hogy ezek a rendelkezések nem jelentenek megkülönböztetést valamely nemzetiség hátrányára.
Mivel a 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat faji megkülönböztetése a magyar nemzetiség adózó tagjait érinti, még akkor is, ha a várományosok magyar állampolgárnak vallják magukat, a 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat joghatása az 1969. évi 8. törvényerejű rendeletbe mint törvénybe ütközik, ezzel a törvénysértés minősített esete áll fenn.
12.3 Az 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat jogforrásként az 1947. évi XVIII. törvény 27. cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló 1997.évi X. törvény alapján folyósított életjáradék tárgykörében hozott jogszabályt jelöli meg. A rendelet megalkotója figyelmen kívül hagyja a jogforrásként megjelölt törvény 2003. évi CVIII. törvényben foglalt módosítását (a Párizsi Békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27. Cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló 1997. évi X. törvény módosításáról), amely szerint a kárpótlási jegy helyébe lépő életjáradék-keret fedezeti értéke az eredeti 250 millió forintról 200 millió forintra csökken:
„2. § (1) Az 1. § (1) bekezdésében írt kárpótlási jegy, illetve a helyébe lépő keret, amelynek fedezeti értéke 200 millió forint, annak az állandó jelleggel (életvitelszerűen) Magyarországon élő, magyar állampolgárnak javára váltható át életjáradékra, aki a Párizsi Békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27. Cikkének 2. pontja szerint támogatásban részesíthető.”
továbbá, a hatályos 1997. évi X. törvény 2.§ (4) bekezdésben foglaltakat, idézve:
„2.§ (4) E törvény szerinti életjáradék emeléséről az éves költségvetési törvény keretében kell dönteni.”
Miután az 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat nem része a 2012. évi CCIV. törvénynek (Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről), valamint a kógens jogforrás hivatkozott paragrafusának joghatása, annak törvényi módosítása miatt semmis, az 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározat törvénysértő.
IIII. Követelés
13. Hivatkozva a fentebb leírt 1-től 12-ig pontokban foglalt állításokra, megismételem, mintha azok teljes egészében le volnának írva.
14. Tekintettel a fentebb felsorolt tényekre, beterjesztők a személyhez fűződő jogok megsértésének jogorvoslását követelik az alábbiak szerint:
1. Követeljük, hogy a Fővárosi Ítélőtábla állapítsa meg, hogy a 3. Magyar Köztársaság Kormányának az 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározata a felperesek és az alperes között fennálló jogviszonytartalmat egyoldalúan módosító, kötelezettség-keletkeztető nyilatkozat.
2. Követeljük, hogy a Fővárosi Ítélőtábla állapítsa meg, hogy a 3. Magyar Köztársaság Kormánya az 1699/2012.(XII.29) jelzetű Kormányhatározatát jogsértő és törvénybe ütköző módon alkotta meg.
3. Követeljük, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Polgári Törvénykönyv 84.§ (1) bekezdés b.) pontja alapján az alperest tiltsa el a további jogsértéstől.
4. Követeljük, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Ptk. 339.§-ának (1) bekezdése alapján kötelezze alperest, hogy az I. és II. rendű felperesnek jogellenesen okozott kárt térítse meg.
Budapest, 2013.
Marcsi
2013-07-11 07:44:39
Én csak azt szeretném tudni,hogy hol vannak az izraeli tankok?Ugyanis bejönni láttuk,de kimenni nem.
Apista
2013-07-10 23:17:49
Szia Tibor!
Te is tudod, hogy ezt a szabályt már megfogalmazták: Aranybulla 24. cikkely. Csak az a baj, hogy már Mátyás király is felrúgta.
Kis Tibor
2013-07-10 23:10:28
Topi,
Nem adtál választ a kérdéseimre, felvetéseimre ( megjegyzem, más se). Egy mondatban igazat adtál ( ezzel nem sokat érek), és aztán elkezdtél valami egész másról beszélni. Ez nem a tísztulást, hanem az összekuszálást növeli.

Igy most csak Apista alábbi beírására reagálnék.
Számomra egyre nyilvánvalobbá válik, hogy szükség van a pontokba foglalt, magyar, nemzeti programra ( ahogy azzal már többször probálkoztam)
És az is világos, hogy ebben előkelő helyen kell megfogalmazni, kinyilvánítani: Magyarország legyen zsidómentes.

üdv Tibor
Apista
2013-07-10 22:00:56
"A zsidók kétezer évig nem azért maradtak távol Jeruzsálemtől, mert oda nem volt lehetőségük visszatérni, hanem amiatt, mert vallásuk megtiltotta nekik az oda való visszatérést a messiás eljöveteléig."

Na ez az! A messiásuk már rég eljött, de ők kegyetlenül megkínozták és kivégezték, mert nem ismerték el megváltójuknak és most várják az "igazit", hogy végre szerintük is törvényes legyen az i betűs államuk. Ezek ugyanúgy azt képzelik, hogy Isten nekik adta azt a területet és ugyanúgy lenéznek minden nem zsidót. Nagyon unom már ezt a zsidómentegető dumát, hogy jaj ezek csak egyszerű Tóra követő szegíny kis zsidók. Mindenki olvassa el Mózes könyveit oszt rádöbben micsoda népirtó vallásuk van ennek a kis ártatlan, napi 12 órát robotoló, ajvékoló csürhének.
Topi
2013-07-10 21:26:44
Könyvajánló: „Hogyan alkották meg a zsidó népet?”

http://kepfeltoltes.hu/130710/hogyan_alkottak_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Pár éve látogatott hazánkba Dr. Shlomo Sand, a Tel Aviv Egyetem történészprofesszora, hogy a magyar közönségnek is bemutassa a Kairosz Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvasható - 19 nyelvre lefordított -, „Hogyan alkották meg a zsidó népet?” című vaskos tanulmánykötetét, amely 2008-as megjelenése óta alighanem a legnagyobb szálka a cionista politika szemében. Könyve megírására elmondása szerint az inspirálta a professzort, hogy képtelen volt tovább nézni azt a rendszerré épített történelmi, kulturális és politikai hazugságözönt, amellyel Izrael Állam a maga létét, identitását és jogosultságát próbálja igazolni. Bevezetőjében ezt írja: „E könyv megírása nélkül nem lettem volna képes továbbra is Izraelben élni. Nem hiszem, hogy a világot könyvek változtatják meg, de amikor a változás elkezdődik, az emberek új könyvek után kutatnak. Talán jóhiszemű a feltételezés, de azt remélem, hogy a jelen mű ezek közé tartozik.”

Könyvében - ahogy arra a címéből is következtetni lehet - Dr. Sand nem kevesebbet állít, minthogy a zsidó nemzet fogalma, vagyis a cionizmus, amely alibiként szolgált Palesztina 1948-as megszállására, nem más, mint egy alig száz évvel ezelőtt kitalált mítosz.

Állítását, azzal támasztja alá, hogy a zsidókat soha sem űzték ki a Szent Földről, s a mai zsidók többségének nincs semmiféle történelmi kapcsolata azzal a földdel, amelyet ma Izraelnek neveznek. A rómaiak általi kiűzetés egyetlen „bizonyítékául” ugyanis csak a Bibliában leírt történet szolgál, amelynek történelmi hitelességére adni egyszerien szólva is képtelenség. Ezen kívül viszont semmiféle írásos dokumentum nem létezik erre a feltételezett esetre. Sand számára nem kétséges: ügyes és okos cionisták találták ki azt a zsidó népet, amelyre hivatkozással Izrael Állam meghozza törvényeit, s amelyekkel - többek között - jogot formálhat az ottani őslakos nép szisztematikusan kiirtására a világ szeme láttára (és szégyenére).

Dr. Sand fő érve szerint száz évvel ezelőtt a zsidók csak a közös vallás alapján tekintették magukat zsidóknak. A XX. század elején a cionisták (élükön Theodor Herzllel) azonban elvetették ezt a nézetet, és egy nemzeti történelem megalkotásához láttak, amely arra a kitalált állításra épült, hogy a zsidók a vallástól függetlenül is önálló népként léteztek. A zsidók vallási alapú meghatározása alapján azonban, a judaizmus eszméjétől idegen az a gondolat, hogy a zsidóknak vissza kell térniük az Ígéret Földjére. Ennek hagyományát egyébként a Neturei Karta nevű ultra-ortodox zsidó szervezet ápolja, s következetesen képviseli azt palesztin párti tüntetések és egyéb lobbi-tevékenységek formájában. Sand szerint „a cionizmus megváltoztatta Jeruzsálem gondolatát. A cionista mozgalmat megelőzően, a szent helyek a vágyakozás helyeit jelölték meg, nem pedig a tényleges lakóhely lehetőségét. A zsidók kétezer évig nem azért maradtak távol Jeruzsálemtől, mert oda nem volt lehetőségük visszatérni, hanem amiatt, mert vallásuk megtiltotta nekik az oda való visszatérést a messiás eljöveteléig.”

Shlomo Sand könyve a maga tudományos igényességével és alaposságával állít kérdőjelet, a zsidósággal kapcsolatos összes alapvetőnek tartott identitásbeli (nép?, nemzet?, vallás?, etnikum?), származási (askenázi, kazár, spanyol, jemeni, berber, görög, szláv, német zsidótípusok), illetve történelmi mesék és realitások (Mózes, Dávid alakja, kivonulás Egyiptomból) mellé, szembesítve ezeket egymással, hogy végül rámutasson: a szekularizálódott, vallását nem folytató, héberül nem tudó, a zsidó hagyományokat nem követő zsidó - vagyis Izrael Állam lakóinak cirka 80%-a! - valójában nem tekinthető zsidónak.

Miért is? A zsidók közötti legfőbb összekötő kapocs ugyanis a zsidó vallás, ami azonban a szekularizálódott világban elgyengült. Példával élve: a magyar akkor is magyar, ha ateista, hiszen Magyarországon él, magyarul beszél, magyar ételeket eszik, magyar hagyományok szerint viselkedik, s adott esetben magyar értékrendek szerint is gondolkodik. De mitől zsidó egy jemeni arab, egy ateista szovjet menekült, vagy egy, az USA-ból Izraelbe „hazatelepült”, szekularizálódott pénzember? Mi a közös bennük? „A zsidóság mindig is jelentős vallási kultúra volt, amely azonban sokfélesége miatt nem tekinthető különös vándorló népnek” - nyomatékosítja Sand, aki önmagát is második generációs vallástalannak nevezi. „Izrael Államban már az olyan vallástalan zsidók vannak túlsúlyban, akik nem hisznek Istenben, de hisznek abban, hogy Isten nekik adta Izraelt!” - vélekedik Sand.
E tanulmánnyal pedig igazolást nyernek azok az állítások, miszerint ilyen égbekiáltó hazugságokra épül a velejéig erőszakos, despotikus, fajgyűlölő izraeli politika, ahol a mai napig nem köthet törvényes házasságot egy zsidó egy nem zsidóval, illetve a hazatérési törvény néven ismert fajtörvény értelmében nem telepedhet le Izraelben nem zsidó! Sand pedig egyenesen leszögezi: „a cionistáknak az Ószövetség, valamint ‚a zsidó nép száműzetésének’ emlékezete nélkül nem lett volna jogalap az arab Jeruzsálem bekebelezéséhez”.

Dr. Shlomo Sand

A rendkívül alapos és megalapozott tanulmány olvasása után, a tények tekintetében pedig nincs okunk kételkedni abban, hogy ez a könyv a változás könyve lesz, a tisztánlátási igénnyel fellépő XXI. század könyve. Ezt annál is inkább hihetjük, mert valójában nem előzmények nélküli húrokat penget Sand, gondoljunk csak Fred Leuchter, David Irving, David Cole, Dr. David Duke tényfeltáró kutatásaira, vagy éppen Roger Garaudy másfél évtizede világot látott, híres munkájára, Az izraeli politikát megalapozó mítoszokra. A trouville, mivel Sand (David Colehoz hasonlóan) maga is zsidó.

Sand a könyvbemutatója végén egy nagyon érdekes, groteszk ellentmondásra is felhívta a figyelmet: száz éve, de még tíz éve is az volt „antiszemita”, fajgyűlölő, aki a zsidókat, mint külön fajt merte felfogni. Napjainkban, Izraelben és az USA-ban már az számít antiszemitának, aki kételkedik a zsidó genetikusok új - némileg a sztalinista Liszenkót idéző - eredményeiben: a zsidógén létezésében, vagyis abban, hogy a zsidó igenis egy külön faj! Sand szerint erre a mítoszra azért van szüksége Izraelnek, hogy az elszekularizálódott vallás helyett legyen valami olyan egyetemes, kétségbe nem vonható összekötő kapocs a hihetetlenül tarka, soknyelvű, elütő kultúrájú és múltú „zsidó nemzet” tagjai között, amire, mint közös nemzeti sajátságra hivatkozni lehet. Shlomo Sand meg van győződve arról, hogy ez utóbbi megint csak egy tudományos blöff, amelyet Izrael érdekében felkaroltak az Amerikában élő zsidók, s ahol az ottani sajtó már szinte naponta emlegeti, mint tényt. „Természetesen zsidógének nincsenek, de ha mértékadó genetikai körök mégis bebizonyítanák, hogy vannak, akkor nyilvánosan visszavonom és elégetem ezt a könyvet. Ezt megígérhetem”.

http://www.szentkoronaradio.com/20090101-zsidok-tuntetnek-izrael-ellen
http://szeszkgyulablogja.blogspot.hu/2010/03/peldakepunk-legyen-izrael.html
Martin Killeen
2013-07-10 19:43:29
EGY JOBBIKOS-NAK!

Kedves igazi Hazafi! Hetfon csak itt este tudtam meghallgatni a musort es ma sem jott be semmi csak a hofeher kepernyo. Olvastam, hogy mit kene tenni, de a muszaki nyelvet meg magyarul sem ertem, nemhogy angolul! Nem tudom lehetseges-e segiteni a tavolbol, de biztosan kizart. Isten aldja Ont es csaladjat! Szebb jovot! Barbara
Apista
2013-07-10 18:40:25
A nauturei kartások a jó zsidók? Csapkodom a térdemet a röhögéstől.
Topi
2013-07-10 14:45:49
Bendeknek!
Csak a technika ördögének köszönhető, hogy a szöveg nem az eredeti formájában hanem keverve és hosszabb részeket ismételve került ide! Sajnos a hozzászolás utolag nem szerkeszthető vagy törölhető, persze az elözetes megjelenités funkció sem elérhető..
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=-IVKoUcclYo


Mi a judaizmus, és mi a cionizmus?



A judaizmus a zsidó nép hite, vallása. Gyökerei a Sínainál adott isteni kinyilatkoztatáshoz vezetnek vissza, amikor Isten megadta a Tórát az embernek. A Tórában meghatározott tanítások és törvények iránt Isten örökre elkötelezte a zsidóságot. A későbbi évszázadokban a zsidó bölcsek és tanítók magyarázatokat adtak a Tórához, amelyek szintén a hagyományaink részévé váltak.



A judaizmus egy általánosan meghatározott és elfogadott fogalom volt a zsidók közt egészen az Európában végbement, úgynevezett “felvilágosodás” koráig. Onnantól kezdődően a zsidók tömegesen fordítottak hátat Istennek, ahogyan azt a keresztények és muszlimok közül is tömegesen tették ekkor, megtagadva korábbi hitüket.



Az ember által létrehozott vallások szellemiségében jött létre a reformjudaizmus, a konzervatív judaizmus és a rekonstruáló judaizmus. Ezeknek a mozgalmaknak egy közös vonása volt: többé vagy kevésbé, de valamilyen szinten megtagadták az alapvető Tóra-hitet.



A Tóra egyik legalapvetőbb tantétele az, hogy a Teremtő az emberiség megjutalmazója vagy büntetője, az érdemeik szerint. A bibliai próféciák többsége figyelmezteti a zsidó népet arra, hogy milyen szörnyű sorsra jutnak, ha Isten és akarata ellen lázadnak. Ha nem változtatnak útjaikon, a romlás addig fokozódhat, hogy a szent templomot lerombolják, a zsidók nemzete megszűnik, és szerteszóródnak a világban.



És barátaim, pontosan ezekkel az ószövetségi próféciákkal kezdődnek a judaizmus és a cionizmus konfliktusai. Eljött az ideje ugyanis annak, hogy beteljesedett mindaz, amit a próféták figyelmeztetően megjövendöltek. A zsidóknak el kellett hagyniuk hazájukat, otthonukat és földjüket.



Az első ilyen honvesztés a babiloni fogság alatt történt meg, ami hetven éven át tartott. Csodálatos módon e hetven év eltelte után még visszatérhettek hazájukba, és újraépíthették még a templomukat is.



Ez a második templom a kétezerötszáz és ezerkilencszáz évvel ezelőtti időben állt, majd ez is el lett pusztítva. Amint korábban, ezt a pusztulást is a nép bűnhöz való visszatérése okozta, annak ellenére, hogy az isteni életmód szigorú elvárásai szerint kellett élniük.



A romlást, a veszedelmet és a pusztulást megjövendölő próféciákat azonban mindig a helyreállítás reményteli ígéretei követték. A hontalanság nem fog örökké tartani! Igen, nemzedékeknek kellett szórványban élni, gyakran üldözések közepette, de állandóan szem előtt tartva az ígéretet, hogy egyszer visszatérhetnek hazájukba. Egy dolog teljesen nyilvánvaló volt, a visszatérésük az ő erejükön és akaratukon felül volt. A visszatérést Illés megjelenésekor maga a próféta hirdeti meg, amit csodatételek mellett visz véghez. És azidőben nemcsak a zsidók számára jön el a megváltás, hanem az egész emberiség számára.



A nemzetek mind felhagynak a háborúkkal, és együttesen élvezhetik a Teremtő gondoskodását. Nem lesznek háborúk, és ínségek sem. Egy igaz szellemi megújulás fogja egyesíteni az emberiséget az isteni szolgálatra. Ezért a második templom lerombolását követő száműzetés még ma is tart!



A zsidók kétezer esztendőn át imádkoztak a száműzetésük megszűntetéséért, és ezzel egyben az egész világ megváltásáért is.

A próféták és a régi bölcsek szavaiból jól tudták, hogy száműzetésük bűneiknek volt köszönhető. Ez magától értetődően azt jelenti, hogy a visszatéréshez vezető út és az egyetlen megoldás, az egyedüli módszer: a teljes megtérés és ima gyakorlása.



Természetes módon eretnekségnek minősül minden olyan nézet, amely szerint a pénzügyi, politikai és katonai eszközök bevetésével és manipulációkkal el lehet kerülni a Teremtő határozatait, hiszen ez lényegében tagadja az isteni gondviselést, a bűn büntetését, és annak megbocsátását. A zsidó nép hosszú évszázadokon át imádkozva várta a helyreállítás csodálatos eseményeit.



E hosszú évszázadok alatt sehol nem volt olyan zsidó – azok közt, akik a szent írásokat tanulmányozták és kötetnyi magyarázatokat írtak –, aki azt állította volna, hogy a száműzetést emberi akarat és erő által meg lehetne szüntetni.



A Szentföldet természetesen tisztelték, és kisebb kolóniákban mindig is éltek ott zsidók, akik imára és áhítatra adták magukat.



Csak a tizenkilencedik század végén ütötte fel fejét az a nézet bizonyos hitüktől messze került zsidók között, hogy a száműzetés a zsidó nép gyengesége miatt történt. Theodore Herzl, és egy maroknyi hasonló társa, akik mindannyian tudatlanok voltak a Tórát illetően, nem gyakorolták annak tanítását; ők indították el azt a folyamatot, ami a következő évszázad végére kimondhatatlan szenvedést okozott úgy a zsidóknak, mint a palesztinoknak.



A rabbinikus ellenzék indokai:



A korai cionisták azonnal összeütközésbe kerültek a korszak rabbinikus vezetőivel. Ennek a megütközésnek négy fő okát a Tóra-hű rabbik az alábbiak szerint határozták meg:



1) A cionizmus eszméi megtagadták és elvetették a hagyományos Tóra értelmezést, miszerint a szórványságba kerülés az engedetlenség miatti büntetés volt, továbbá az attól való megváltást és szabadulást az isteni közbenjárás hozza meg, amelynek feltétele a bűnbánat és megtérés, vagyis az Istenhez való visszatérés.



2) A cionisták döntő többsége soha nem a mélyen vallásos zsidó rétegből tevődött ki. Így az az állításuk, miszerint ők az egyetemes zsidóság képviselői, egyszerűen nevetséges hazugság. Végülis nem abszurditás-e még csak a gondolata is annak, hogy olyan emberek legyenek a judaizmus érdekeinek igaz képviselői, akik maguk megtagadják és elvetik a bibliai judaizmus hitét, értékeit és nézeteit?



A cionisták természetüknél fogva - ha úgy tetszik, ösztönösen – Tóra-ellenesek, s gyakorlati céljuk a Tóra értékeinek és utasításainak megtagadása és eltörlése.



3). Általánosságban szólva a cionistákat vészesen nem érdekli a nem zsidó emberek sorsa, különösen a helyben élő palesztin népé. Keménykezű eljárásaik sok szenvedést okoztak, és emellett szükségtelenül konfliktusba sodorták a zsidóságot a világ többi nemzeteivel.



4). A cionisták elvárásai és követelményei miatt sok zsidónak kérdésessé vált az adott befogadó országhoz való hűsége, bárhol is élt a szórványban. Ez gyengítette a befogadott zsidók hazaszeretetét, és növelte a zsidók–nem zsidók közti konfliktusokat.



A szórvány zsidóságban az elkötelezett cionisták mindig is egy kisebbséget képeztek. Még a Tóra tradícióktól eltávolodott zsidók többsége is felismerte, hogy a cionizmus rövid út a katasztrófa felé. Még a cionista mozgalmon belül is létezik egy olyan elenyésző kisebbség, amely állandó konfliktusban áll a mozgalom fő erőit képviselő munkás (labor) és revizionista irányzattal. Ez a csoport kapcsolatban áll a Brit Shalom mozgalommal, és támogatnák még egy olyan kettős nemzetségű demokratikus állam létrejöttét is, ahol esetleg a zsidók lennének kisebbségi státusban. E csoport egyik fő szószólója Judah Magnes, a Hebrew University kancellárja, aki szerint: “Ha nem találjuk meg a módját a békés egymás mellett élésnek, és egymás elfogadásának, ha csupán a szuronyok erejével tudunk hatalomban maradni, akkor az egész nem ér semmit, és jobb, ha az örök nép türelmes várakozásban marad.”



E szavak egy nem hívő, de tisztességes gondolkodású ember szájából hangzottak el. Az ő - és a kisszámú vele tartók - gondolatait elvetette a főirányzatú cionista többség. Természetesen a Tóra szemszögéből nézve a Szentföld fölötti zsidó önrendelkezésnek még a gondolata is tilos! Meg kell jegyezni azt is, hogy a visszatérni szándékozók közt voltak olyan, alapjában véve becsületes emberek, akik előre látták a gondokat, és tisztában voltak azzal, hogy valamiféleképpen ki kell egyezni a palesztinokkal.



A cionista bevándorlók hullámokban ömlöttek Palesztinába a huszadik század húszas és harmincas éveiben. A britek próbáltak mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, de ezek a próbálkozásaik sikertelenek voltak.



A cionista hódítás eszköze először az emigráció volt, ami aztán hamarosan fegyveres hódításba ment át; kegyetlen terrorcselekmények sorát követték el nap mint nap a palesztinok, britek, és a más felfogáson lévő zsidók ellen.



Ha nem történt volna meg a II. Világháború, illetve az alatta elszenvedett zsidó tragédia, akkor a cionisták minden fondorlatuk és erőszakuk ellenére sem lettek volna képesek létrehozni Izrael államát.



Mint már említettük, a holokausztot követően hatalmas szimpátia volt tapasztalható a zsidó nép iránt, amit a cionisták azonnal kisajátítottak, és ki is használtak a céljaik érdekében. Az adott helyzetben teljesen figyelmen kívül hagyták a maguk földjén élő palesztinok mélyről fakadó függetlenségi igényeit, de egyáltalán nem vergődtek az ott élő anticionista zsidók óhajaival sem.



Kissé olyan volt az egész, mintha egy embert elzavartak volna az otthonából, aki aztán bemegy valaki más házába, és ő is elzavarja az ott lakót, majd maga költözik be. Csak azért, mert az ember maga is üldöztetést szenvedett másoktól, nem nyer jogot arra, hogy ő kiutasítson egy másik családot onnan, ahol évszázadokon át az otthonuk volt.



Én egyáltalán nem vonom kétségbe azt, hogy ha a palesztin nép független maradt volna saját hazájában, és a holokauszt után megkérték volna őket - ahogyan a többi nemzetet is - a zsidó menekültek befogadására - abba gond nélkül beleegyeztek volna. De azt nem várhatja el senki, hogy szó nélkül hagyják el otthonukat, birtokaikat és nemzeti identitásukat azért, hogy helyet adjanak többszázezer olyan zsidó menekültnek, akik el kívánják őket hajtani, vagy uralkodni akarnak rajtuk. A huszadik század idején az ortodox zsidóság nagy része immúnis volt a cionizmus kísértései iránt. Ugyanakkor sajnálatos módon voltak olyan ortodox zsidók elemek is, amelyek magukévá tették a cionista gondolkodást, mások pedig megpróbáltak a cionizmussal együtt élni.



Azok, akik továbbra is kitartanak az évszázadokon át fenntartott, és nekünk továbbadott hit mellett, mindig is a cionizmus ellenségei voltunk, úgy a Szentföldön, mint szerte a világban.

Ezek a zsidók, akiknek számos leszármazottja a mai napig is Jeruzsálemben él, megtagadták a cionista állam elismerését. Nem vesznek részt a szavazásokon, és nem szolgálnak a hadseregben sem. Ugyanakkor nem fogadnak el semmi anyagi támogatást az államtól a saját iskoláik fenntartásának érdekében, ami miatt állandóan nyilvános gyűjtéseket kell tartaniuk.



Szemükben Izrael államának puszta fennállása is megsérti a Tóra alapvető tanait. Emellett a cionisták mindennapos gyakorlatai ellentmondanak a Tórában meghatározott életvitelnek. Az állításuk, miszerint ők a zsidóság képviselői, aljas és nevetséges állítás.



A Tóra-hű zsidóság számára Isten káromlásnak, és hatalmas bűnnek minősül az, amikor ezek a hitetlenemberek magukat a zsidóság vezetőinek adják ki.



Az istenfélő zsidók – akiknek a Neturei Karta tagjai mindössze egy csoportját képzik – mára már tapasztalt anticionista veteránok. Ha valaki tudja, mi tudjuk, hogy milyen nehéz áttörni a médiazárlaton, különösen az Egyesült Államokban. De át kell törni, ha békét szeretnénk látni a Közel-Keleten. A régi korok talmudi bölcsei figyelmeztettek bennünket arra, hogy ha idő előtt megkíséreljük a száműzetésből való hazatérést, az hatalmas vérontáshoz vezet. A vérontás pedig eljött és folyamatban van. Izrael állam megalakulása óta több vér folyt, mint bárki gondolta volna. Néhány évtizeddel a cionista állam megalakulása előtt kezdődött el, és azóta is egyfolytában megy a lázongás, a gyilkosság és szenvedés.



A halálos áldozatok száma a mai napig egyre csak növekszik. Úgy a keményebb irányvonalat képviselők, mint a rugalmasabbak reményei is romba dőltek. Mindkét irányzat a kormányt támogatta, és mindkettő teljes kudarcot vallott.

Barátaim, addig nem lesz béke a Közel-Keleten, amíg a cionista Izrael állama fennáll.



A Tórát nem lehet megkerülni, és nem tölthetjük be azokat az elvárásokat, amelyeket a száműzetésre megszabott idő alatt kell betölteni, ha emberi erővel agitálunk a szórványi állapot megszűntetéséért. Nem engedhetjük meg, hogy a megváltásunkba vetett igaz reményünknek a jelen Izrael állama legyen a beteljesedése.



Természetesen a megoldások felé vezető első lépésként látni szeretnénk a nyugati övezet és a gázai települések azonnali megszüntetését, s az ott élőknek [zsidóknak] a lehető leghamarabb, és a lehető legemberségesebb módon, de el kell hagyniuk azokat a területeket. Ez persze csak része a teljes megoldásnak. A józan ész is azt diktálja, hogy a lehető legsürgősebb módon létre kell hozni egy palesztin államot. Mindez persze csupán ideiglenes megoldás lenne. A valódi Tóra szerinti megoldás az lenne, ha egész Palesztinát azonnal visszaszolgáltatnák a palesztinoknak, beleértve a Templom-hegyet is.



Ez természetesen azt is jelenti egyben, hogy a palesztin menekültek mindannyian visszatérhetnének, hiszen ez az alapvető igazságosság elvárása. Ezt a megoldást diktálja úgy a Tóra, mint a józan emberi ész is.

A zsidók számára éppen elég mitzva (parancsolat) adatott, amelyek által élniük kell a szórványban, s a fegyvertelen palesztin gyermekek legyilkolása semmiképpen nem tartozik azok közé.



Természetesen tudjuk, hogy ma több millió zsidó él palesztin földön, s azt, hogy valamennyiük, néhányuk vagy akár egyetlen egy sem élhet majd a palesztin uralom alatt, azt majd a terület jogos tulajdonosai, a palesztinok döntik el. Csakis ezzel kezdődhet meg a békefolyamat a palesztinok és zsidók közt.



Addig is mit tehetünk különösen annak fényében, hogy a Szentföldön élő zsidóság nagy része a cionista propaganda áldozataivá lett? A mi részünkről megmaradunk elkötelezettségeink mellett az ügy érdekében, a továbbiakban is állandó felvilágosítást adunk majd a zsidó közösségnek a cionizmus doktrinális tévedéseiről, és a gyakorlatilag gonosznak mondható tetteiről.



Palesztin unokatestvéreink mellé állva továbbra is tiltakozni fogunk a cionizmus gonoszságai ellen, békét keresve minden nemzettel és minden emberrel egyaránt. Meg kívánunk maradni a hitünk gyakorlása mellett, amelyben alázatosan és tisztaságban szolgáljuk a Teremtőt. De emellett vizsgáljuk meg, milyen hatással lehet az anticionista zsidóság az iszlám világra. Számunkra fontos, hogy a palesztinok és általában véve a muszlim világ ne tévessze össze a cionizmust a judaizmussal, sem a mindennapi életben, sem morális területen. Ezzel egyrészt csak az antiszemita vádakat vonnák magukra, másrészt pedig a palesztin ügynek csak hasznára válna, ha nyíltan népszerűsítenék az anticionista zsidókkal való jó viszonyukat, ugyanis lerontaná azt a médiában kialakult és terjesztett negatív nézőpontot, hogy ők csak gyűlölni tudnak.



Ez az anticionista zsidó és palesztin koalíció, amely feltárja a cionizmus embertelenségeit, talán egy morális erővé fog majd fejlődni a világunkban.

Abban az elhatározásban hagyjuk el ezt a találkozót, hogy kitartunk emellett a közös morális irányvonal mellett. Tisztázzuk, hogy a Tóra-hű zsidóság nem kíván ellenségesen viselkedni sem a palesztinok, sem a muszlim világ egésze iránt. Ahogy az idő halad, a civil halálos áldozatok száma is, és a szenvedések foka is egyre csak növekszik mindkét oldalon.

Legyen a Teremtőnk akarata, hogy Izrael állama minél hamarabb, békés módon megszűnjék, és a zsidók újra békében éljenek a palesztinok mellett, világszerte is és a Szentföldön is, s mihamarabb jöjjön el az a nap, amikor az emberiség kiérdemli a mennyei megváltást, s alávetik magukat Isten országának.”
Topi
2013-07-10 12:25:20
Egy Jobbikos ? -nak is!
A Neturei Karta (magyarul: „A város védelmezői”) egy ultra orthodox zsidó csoport, amely a következőket vallja: „Mielőtt a Mindenható nekünk adta a Szent Földet 3260 évvel ezelőtt, a következő feltételeket szabta: Ha megtartjuk a Tórát (Zsidó vallási törvényt), a föld a miénk, ha nem, akkor száműz minket. Népünk vétett az isteni törvények ellen, és kiűzettünk a földről… a cionisták eltulajdonították az „Izrael” nevet és nincs semmilyen jogalapjuk a zsidó emberek nevében beszélni.”


Yisroel Dovid Weiss rabbi, a Neturei Karta International szóvivője, az alábbi nyilatkozatot tette közzé az iráni elnök, Mahmoud Ahmadinejad érkezésének estéjén:

Különös megtiszteltetés volt számunkra, hogy több alkalommal is találkozhattunk Ahmadinejad elnökkel és más iráni vezetőkkel az elmúlt időkben. Továbbá megadatott számunkra az a lehetőség, hogy különféle okok folytán látogatást tehettünk Iránban. Az iráni vezetőkkel történt minden egyes találkozás alkalmával kihangsúlyoztuk, hogy a média hisztériakeltésével és néhány félreinformált zsidóval ellentétben, az iráni népet és vezetőiket barátságos és tiszteletteljes embereknek ismertük meg.
Hasonlóan, noha mi, mint zsidók nem politizálunk (a zsidó törvényeknek megfelelően, vagyis a zsidók hűséges állampolgárai kell, hogy legyenek annak az országnak ahol élnek), az iráni elnököt egy mélyen vallásos embernek ismertük meg, aki elkötelezett egy békés világ iránt, amelynek alapja a kölcsönös tisztelet, méltányosság és párbeszéd.
A Judaizmus a békét keresi. Sajnos, ma van egynéhány zsidó, akik az alig egy évszázados cionista eszme hatása alatt álnak, akik úgy gondolják, hogy a megfelelő zsidó válasz az ellenségek felé - legyenek azok valósak vagy csak a fantázia szüleményei - csakis a támadás lehet, és ezért erőszakra uszítanak, és sajnálatos módon más nemzeteket is megpróbálnak a háború útjára terelni
Nagyon szomorú hogy valójában csak egy páran próbáltak az iráni elnökkel leülni beszélgetni, vagy megismerni az Iránban élő zsidók valódi véleményét, akik nem csak békében élnek az iráni nemzettel, hanem hitüket is szabadon gyakorolhatják. Megismertük ezt az embert, aki ez alkalommal újra bebizonyította, hogy neki őszinte érdeke az Iránban élő zsidó közösség jóléte és mélyen tiszteli a világ zsidóságát és hitüket, a Tórát. A cionista próbálkozás, vagyis hogy szociálisan elszigetelni ezt az embert és népét teljességgel erkölcstelen és végzetes hiba.
A cionizmus ellentétes a Tóra tanításaival. Ez előírja, hogy létrehozzuk saját felsőbbrendű életterünket, amely határozottan tiltott az Isten által elrendelt száműzetés miatt. Ez a cionista ideológia vezet a nemzetek elleni agresszióhoz és ölt testet „Izrael” állam létében. Ez az állam folyamatos elnyomás alatt tart más embereket a Judaizmusra és az össz-zsidóságra hivatkozva. Ez a mozgalom erősíti a zsidók elleni gyűlöletet a világ minden táján. Mahmoud Ahmadinejad elnök átlátja a különbséget a hagyományos judaizmus és a cionista torzszülemény között.
Iránhoz való hozzáállásunk épp ezért legyen jó példa a világ zsidósága és az egész emberiség számára. A Tóra a mindenható könyve, amely az összes néppel szembeni megbocsátás és igazságosság jegyében íródott. Mi követtük ezt az utat az iráni elnökkel való kapcsolatunk kiépítésében és személyében egy hasonló eszmék iránt elkötelezett ember képét ismertünk meg. Annyi minden érhető el építő párbeszéddel és a másik fél meghallgatásával, ugyanakkor mindent elveszíthetünk a háborús irányt alapul vevő szópárbajokkal. Korunk súlyos tragédiája a cionizmus által táplált eszement hatalom, amely a konfliktusok kezelését kizárólag az erő alkalmazásával akarja megoldani, rávéve sokakat hogy szembehelyezkedjenek a Tóra alapvető tanításaival. Mi reméljük és imádkozunk azokért a zsidókért, akik a cionizmus áldozatául estek, hogy visszatérjenek a hagyományos zsidó értékeken alapuló párbeszédhez, tisztelethez és békés együttéléshez.
A háború borzalmas dolog. A közel-keleten egy jövőbeni konfliktus sötét felhői már ott lebegnek a láthatáron. A Tóra zsidósága reméli és imádkozik azért, hogy ezek a felhők még időben szertefoszoljanak.
Az ünnepekre való készülődés jegyében imádkozunk a Mindenhatóhoz, hogy ez az újév a béke és jólét jegyében teljék befogadó hazánkban az Egyesült Államokban, az Iráni Iszlám Köztársaságban és a világ valamennyi országában. Minél előbb, már napjainkban lássuk meg a cionizmustól mentes Szent Földet, „Izrael” állam békés és gyors leépítését. Teljesüljenek be Ézsaiás próféta jövendölései (Ézsaiás 2.4): „Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.”. Végezetül pedig kívánjuk, hogy jöjjön el az a nap, amikor minden nemzet felismeri a Mindenható Királyságát és közösen szolgálják Őt békében és harmóniában. Ámen.




Az alábbiak Rabbi Yisroel Dovid Weiss, a United Association for Studies and Research Studies (UASR), a Middle East Affairs Journal [MEAJ] kiadója által megrendezett kerekasztal-beszélgetés alatt elhangzott beszédének a szövegváltozata olvasható. A beszélgetés 2002. Március 14-én került megrendezésre a MEAJ felelős kiadója, Dr. Ahmed Yousef vezetése alatt.


Ma a judaizmusról és a cionizmusról szeretnék néhány gondolatot megosztani. A modern tömegmédia nézete szerint e két dolgot szinte felesleges különválasztani, hiszen álláspontjuk szerint e két megnevezés egy és ugyanazt a fogalmat takarja. Vagyis a judaizmus és a cionizmus lényegében azonos dolgot jelent. Nem így van? Avagy a zsidók nem magától értetődően cionisták is egyben? Csak remélni merem, hogy ez a feltételezés a beszélgetésünk végére egyértelműen hamisnak bizonyul. Mindenesetre ez a nézet láthatóan széleskörűen elfogadottá vált, úgy a nem zsidók, mint a tévesen tájékoztatott zsidóság köreiben is. Minden történelmi hamisítás korrigálása csak hasznos lehet, mert mint tudjuk, “a Teremtő bélyege az igazság”. A cionizmus esetében ráadásul nem csupán egy akadémikus tévedésről van szó. Az eszme annyi szenvedést, halált és pusztulást okozott a múltban, és ez csak folytatódni fog, ha Isten ne adja, kiigazítatlanul marad. Valójában azt remélem, hogy a mai beszélgetés az első lépését indítja el annak a folyamatnak, ami megoldásokat hoz a Közel-Kelet agóniájára, vagy legalábbis enyhíteni fog az ottani emberek szenvedésein.
Kezdjük egy nagyon egyszerű kérdéssel: Minek köszönhető az, hogy a judaizmus a cionizmus hazugságaival lett azonosítva? Egyáltalán miért vehette be egy ilyen könnyen bizonyítható hazugság a nyugati világ közvéleményének fellegvárait? És végezetül, mit tehetünk a félreértések korrigálásának érdekében? Tudjuk, a történelmet azok írják meg, akik győztesen kerültek ki annak küzdelmeiből. A cionisták és a palesztinok között lefolyt évszázados küzdelem esetében nem nehéz megállapítani, hogy Izrael állama, a maga propagandagépezetével és a befolyásos nemzetközi közbenjáróival, érdekképviselőivel, határozott nyertese ennek az ideológiai harcnak.
Egy másik ok az, hogy amit a zsidóság elszenvedett a Második Világháború alatt, a háború végeztével páratlan szimpátiát keltett irántuk az egész földön, s éppen ez az őszinte és dicséretes szimpátia volt az, amit aztán folytonosan kihasznált a cionista propagandagépezet 1945 óta.
És végül, a cionista propagandisták állandó és hatékony módszere a teljes lehengerlési taktika, és a jól irányzott cenzúra. Ezzel kapcsolatban talán érdemes elolvasni az egykori képviselőnek, Paul Findleynek a „They Dared to Speak Out” (Akik szólni mertek) című könyvét. A könyv feltárja, hogy a cionista lobbi milyen mérhetetlen anyagi és egyéb eszközöket képes megmozgatni annak érdekében, hogy az Egyesült Államokban tönkretegyék minden olyan politikus karrierjét, akik megkérdőjelezték és ellenezték az Izrael iránti szinte behódolóan kedvezményes politikát.
Természetesen az anticionista zsidók – függetlenül a politikai vagy vallási meggyőződéstől - hosszú ideje elsőkként tapasztalták a cionizmus támadásait.
1924-ben Dr. Jacob Israel de Hahnt, egy holland származású zsidó akadémikust, aki Rabbi Josef Chaim Sonnenfeldnek (1849-1932), Palesztina főrabbijának titkára volt, hidegvérrel meggyilkoltak a jeruzsálemi Shaarui Zedek kórház közelében, amint hazafelé tartott az esti közös ima után. Bűne az volt, hogy részese volt olyan tárgyalásoknak, amelyeket bizonyos zsidó és arab vezetők folytattak, akik alternatív megoldást kerestek a problémák megoldására a cionista hegemónia mellett. Gyilkosai annak a Hagana nevű cionista szervezetnek voltak tagjai, akik “önvédelmi” szervezetnek nevezték azt. Mindenesetre Dr. de Hahnt a nyílt cionista erőszak vagy terror első áldozatának nevezhetjük, akit a Szentföldön az ügy érdekében meggyilkoltak.
Ennek ellenére ennek a gyáva és hidegvérű gyilkosságnak a ténye csaknem teljesen ismeretlen a meglehetősen korlátozott méretű anticionista mozgalmak körein kívül.
Hasonlóan jól eltakart az általános közvélemény elől a többi olyan esemény is, amikor a cionisták a zsidó vértestvéreik ellen alkalmaztak erőszakot, mint történt az az S.S. Patria nevű hajónak az elsüllyesztésével 1940-ben, vagy az S.S. Struma elsüllyesztésével 1941-ben. Az elsőn 276, a másodikon pedig 769 ártatlan ember lelte halálát amiatt, hogy a cionisták a világ szimpátiájának kicsikarásával előbbre juttassák céljaikat.
További jól ismert és dokumentált terrorcselekmények történtek úgy arab, mint brit polgárok, civilek ellen is. A mozgalom tagjainak semmit nem jelentett az ártatlan emberi élet kioltása a cél érdekében, és nem tűrték meg a nyilvános kritikát. Szerencsére a cionizmus ideológiai arzenáljából hiányzott a leghatékonyabb fegyver, ami bármely mozgalmat sikerre vezethet - az igazság nem az ő oldalukon állt. Éppen ezért egyre nyilvánvalóbb, hogy bár a cionisták hatalma kétségtelenül ma is erős, ahogy a politikusok többsége, a média és a tanintézetek is továbbra is erősen a befolyásuk alatt állnak, a történelmi zárlat mégis feloldódóban van.
Egyre többen és többen merik megkérdőjelezni a cionisták által elénk vázolt történelmi képletet. Az ENSZ tagállamaiban, és különösen Európában nem csak kérdéseket tesznek fel a bajok okaira, de már válaszokat is adnak a megoldásra. A válaszaikban gyakran, és több területet érintő kritikákkal bírálják Izrael államát. Többek elsősorban Izrael állam módszerei ellen szólalnak fel, mások az a mögött álló filozófiát okolják.
A Neturei Karta International mindig is azok első sorában állt, akik felemelik hangjukat a cionizmus ellen. A cionizmus elleni harcunkban világszerte jelen vagyunk; az elmúlt évben ott voltunk Jemenben, Iránban, Dél-Afrikában és Genfben, ahol az ENSZ fajgyűlölet elleni konferenciáján is részt vettünk (tudtommal birtokában vagyunk az ott elhangzott beszédek hangszalagjainak).
Támogatóink kiálltak és felszólaltak a cionista cenzúra ellen Jeruzsálemben, Manhattan-ban, Londonban, Manchester-ben, Montreálban, és mindenhol, ahol jelen vannak az ortodox zsidó közösségek. De kissé előreszaladtunk. Ha valóban meg akarjuk érteni a Közel-Kelet jelenlegi fájdalmas állapotát, először is a terminológiákat kell behatárolnunk. Legfőképpen azt, hogy mi a judaizmus, és mi a cionizmus?
A judaizmus a zsidó nép hite, vallása. Gyökerei a Sínainál adott isteni kinyilatkoztatáshoz vezetnek vissza, amikor Isten megadta a Tórát az embernek. A Tórában meghatározott tanítások és törvények iránt Isten örökre elkötelezte a zsidóságot. A későbbi évszázadokban a zsidó bölcsek és tanítók magyarázatokat adtak a Tórához, amelyek szintén a hagyományaink részévé váltak. A judaizmus egy általánosan meghatározott és elfogadott fogalom volt a zsidók közt egészen az Európában végbement, úgynevezett “felvilágosodás” koráig. Onnantól kezdődően a zsidók tömegesen fordítottak hátat Istennek, ahogyan azt a keresztények és muszlimok közül is tömegesen tették ekkor, megtagadva korábbi hitüket. Az ember által létrehozott vallások szellemiségében jött létre a reformjudaizmus, a konzervatív judaizmus és a rekonstruáló judaizmus. Ezeknek a mozgalmaknak egy közös vonása volt: többé vagy kevésbé, de valamilyen szinten megtagadták az alapvető Tóra-hitet.
A Tóra egyik legalapvetőbb tantétele az, hogy a Teremtő az emberiség megjutalmazója vagy büntetője, az érdemeik szerint. A bibliai próféciák többsége figyelmezteti a zsidó népet arra, hogy milyen szörnyű sorsra jutnak, ha Isten és akarata ellen lázadnak. Ha nem változtatnak útjaikon, a romlás addig fokozódhat, hogy a szent templomot lerombolják, a zsidók nemzete megszűnik, és szerteszóródnak a világban.A Neturei Karta (magyarul: „A város védelmezői”) egy ultra orthodox zsidó csoport, amely a következőket vallja: „Mielőtt a Mindenható nekünk adta a Szent Földet 3260 évvel ezelőtt, a következő feltételeket szabta: Ha megtartjuk a Tórát (Zsidó vallási törvényt), a föld a miénk, ha nem, akkor száműz minket. Népünk vétett az isteni törvények ellen, és kiűzettünk a földről… a cionisták eltulajdonították az „Izrael” nevet és nincs semmilyen jogalapjuk a zsidó emberek nevében beszélni.”


Yisroel Dovid Weiss rabbi, a Neturei Karta International szóvivője, az alábbi nyilatkozatot tette közzé az iráni elnök, Mahmoud Ahmadinejad érkezésének estéjén:

Különös megtiszteltetés volt számunkra, hogy több alkalommal is találkozhattunk Ahmadinejad elnökkel és más iráni vezetőkkel az elmúlt időkben. Továbbá megadatott számunkra az a lehetőség, hogy különféle okok folytán látogatást tehettünk Iránban. Az iráni vezetőkkel történt minden egyes találkozás alkalmával kihangsúlyoztuk, hogy a média hisztériakeltésével és néhány félreinformált zsidóval ellentétben, az iráni népet és vezetőiket barátságos és tiszteletteljes embereknek ismertük meg.
Hasonlóan, noha mi, mint zsidók nem politizálunk (a zsidó törvényeknek megfelelően, vagyis a zsidók hűséges állampolgárai kell, hogy legyenek annak az országnak ahol élnek), az iráni elnököt egy mélyen vallásos embernek ismertük meg, aki elkötelezett egy békés világ iránt, amelynek alapja a kölcsönös tisztelet, méltányosság és párbeszéd.
A Judaizmus a békét keresi. Sajnos, ma van egynéhány zsidó, akik az alig egy évszázados cionista eszme hatása alatt álnak, akik úgy gondolják, hogy a megfelelő zsidó válasz az ellenségek felé - legyenek azok valósak vagy csak a fantázia szüleményei - csakis a támadás lehet, és ezért erőszakra uszítanak, és sajnálatos módon más nemzeteket is megpróbálnak a háború útjára terelni
Nagyon szomorú hogy valójában csak egy páran próbáltak az iráni elnökkel leülni beszélgetni, vagy megismerni az Iránban élő zsidók valódi véleményét, akik nem csak békében élnek az iráni nemzettel, hanem hitüket is szabadon gyakorolhatják. Megismertük ezt az embert, aki ez alkalommal újra bebizonyította, hogy neki őszinte érdeke az Iránban élő zsidó közösség jóléte és mélyen tiszteli a világ zsidóságát és hitüket, a Tórát. A cionista próbálkozás, vagyis hogy szociálisan elszigetelni ezt az embert és népét teljességgel erkölcstelen és végzetes hiba.
A cionizmus ellentétes a Tóra tanításaival. Ez előírja, hogy létrehozzuk saját felsőbbrendű életterünket, amely határozottan tiltott az Isten által elrendelt száműzetés miatt. Ez a cionista ideológia vezet a nemzetek elleni agresszióhoz és ölt testet „Izrael” állam létében. Ez az állam folyamatos elnyomás alatt tart más embereket a Judaizmusra és az össz-zsidóságra hivatkozva. Ez a mozgalom erősíti a zsidók elleni gyűlöletet a világ minden táján. Mahmoud Ahmadinejad elnök átlátja a különbséget a hagyományos judaizmus és a cionista torzszülemény között.
Iránhoz való hozzáállásunk épp ezért legyen jó példa a világ zsidósága és az egész emberiség számára. A Tóra a mindenható könyve, amely az összes néppel szembeni megbocsátás és igazságosság jegyében íródott. Mi követtük ezt az utat az iráni elnökkel való kapcsolatunk kiépítésében és személyében egy hasonló eszmék iránt elkötelezett ember képét ismertünk meg. Annyi minden érhető el építő párbeszéddel és a másik fél meghallgatásával, ugyanakkor mindent elveszíthetünk a háborús irányt alapul vevő szópárbajokkal. Korunk súlyos tragédiája a cionizmus által táplált eszement hatalom, amely a konfliktusok kezelését kizárólag az erő alkalmazásával akarja megoldani, rávéve sokakat hogy szembehelyezkedjenek a Tóra alapvető tanításaival. Mi reméljük és imádkozunk azokért a zsidókért, akik a cionizmus áldozatául estek, hogy visszatérjenek a hagyományos zsidó értékeken alapuló párbeszédhez, tisztelethez és békés együttéléshez.
A háború borzalmas dolog. A közel-keleten egy jövőbeni konfliktus sötét felhői már ott lebegnek a láthatáron. A Tóra zsidósága reméli és imádkozik azért, hogy ezek a felhők még időben szertefoszoljanak.
Az ünnepekre való készülődés jegyében imádkozunk a Mindenhatóhoz, hogy ez az újév a béke és jólét jegyében teljék befogadó hazánkban az Egyesült Államokban, az Iráni Iszlám Köztársaságban és a világ valamennyi országában. Minél előbb, már napjainkban lássuk meg a cionizmustól mentes Szent Földet, „Izrael” állam békés és gyors leépítését. Teljesüljenek be Ézsaiás próféta jövendölései (Ézsaiás 2.4): „Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.”. Végezetül pedig kívánjuk, hogy jöjjön el az a nap, amikor minden nemzet felismeri a Mindenható Királyságát és közösen szolgálják Őt békében és harmóniában. Ámen.




Az alábbiak Rabbi Yisroel Dovid Weiss, a United Association for Studies and Research Studies (UASR), a Middle East Affairs Journal [MEAJ] kiadója által megrendezett kerekasztal-beszélgetés alatt elhangzott beszédének a szövegváltozata olvasható. A beszélgetés 2002. Március 14-én került megrendezésre a MEAJ felelős kiadója, Dr. Ahmed Yousef vezetése alatt.
A Neturei Karta (magyarul: „A város védelmezői”) egy ultra orthodox zsidó csoport, amely a következőket vallja: „Mielőtt a Mindenható nekünk adta a Szent Földet 3260 évvel ezelőtt, a következő feltételeket szabta: Ha megtartjuk a Tórát (Zsidó vallási törvényt), a föld a miénk, ha nem, akkor száműz minket. Népünk vétett az isteni törvények ellen, és kiűzettünk a földről… a cionisták eltulajdonították az „Izrael” nevet és nincs semmilyen jogalapjuk a zsidó emberek nevében beszélni.”


Yisroel Dovid Weiss rabbi, a Neturei Karta International szóvivője, az alábbi nyilatkozatot tette közzé az iráni elnök, Mahmoud Ahmadinejad érkezésének estéjén:

Különös megtiszteltetés volt számunkra, hogy több alkalommal is találkozhattunk Ahmadinejad elnökkel és más iráni vezetőkkel az elmúlt időkben. Továbbá megadatott számunkra az a lehetőség, hogy különféle okok folytán látogatást tehettünk Iránban. Az iráni vezetőkkel történt minden egyes találkozás alkalmával kihangsúlyoztuk, hogy a média hisztériakeltésével és néhány félreinformált zsidóval ellentétben, az iráni népet és vezetőiket barátságos és tiszteletteljes embereknek ismertük meg.
Hasonlóan, noha mi, mint zsidók nem politizálunk (a zsidó törvényeknek megfelelően, vagyis a zsidók hűséges állampolgárai kell, hogy legyenek annak az országnak ahol élnek), az iráni elnököt egy mélyen vallásos embernek ismertük meg, aki elkötelezett egy békés világ iránt, amelynek alapja a kölcsönös tisztelet, méltányosság és párbeszéd.
A Judaizmus a békét keresi. Sajnos, ma van egynéhány zsidó, akik az alig egy évszázados cionista eszme hatása alatt álnak, akik úgy gondolják, hogy a megfelelő zsidó válasz az ellenségek felé - legyenek azok valósak vagy csak a fantázia szüleményei - csakis a támadás lehet, és ezért erőszakra uszítanak, és sajnálatos módon más nemzeteket is megpróbálnak a háború útjára terelni
Nagyon szomorú hogy valójában csak egy páran próbáltak az iráni elnökkel leülni beszélgetni, vagy megismerni az Iránban élő zsidók valódi véleményét, akik nem csak békében élnek az iráni nemzettel, hanem hitüket is szabadon gyakorolhatják. Megismertük ezt az embert, aki ez alkalommal újra bebizonyította, hogy neki őszinte érdeke az Iránban élő zsidó közösség jóléte és mélyen tiszteli a világ zsidóságát és hitüket, a Tórát. A cionista próbálkozás, vagyis hogy szociálisan elszigetelni ezt az embert és népét teljességgel erkölcstelen és végzetes hiba.
A cionizmus ellentétes a Tóra tanításaival. Ez előírja, hogy létrehozzuk saját felsőbbrendű életterünket, amely határozottan tiltott az Isten által elrendelt száműzetés miatt. Ez a cionista ideológia vezet a nemzetek elleni agresszióhoz és ölt testet „Izrael” állam létében. Ez az állam folyamatos elnyomás alatt tart más embereket a Judaizmusra és az össz-zsidóságra hivatkozva. Ez a mozgalom erősíti a zsidók elleni gyűlöletet a világ minden táján. Mahmoud Ahmadinejad elnök átlátja a különbséget a hagyományos judaizmus és a cionista torzszülemény között.
Iránhoz való hozzáállásunk épp ezért legyen jó példa a világ zsidósága és az egész emberiség számára. A Tóra a mindenható könyve, amely az összes néppel szembeni megbocsátás és igazságosság jegyében íródott. Mi követtük ezt az utat az iráni elnökkel való kapcsolatunk kiépítésében és személyében egy hasonló eszmék iránt elkötelezett ember képét ismertünk meg. Annyi minden érhető el építő párbeszéddel és a másik fél meghallgatásával, ugyanakkor mindent elveszíthetünk a háborús irányt alapul vevő szópárbajokkal. Korunk súlyos tragédiája a cionizmus által táplált eszement hatalom, amely a konfliktusok kezelését kizárólag az erő alkalmazásával akarja megoldani, rávéve sokakat hogy szembehelyezkedjenek a Tóra alapvető tanításaival. Mi reméljük és imádkozunk azokért a zsidókért, akik a cionizmus áldozatául estek, hogy visszatérjenek a hagyományos zsidó értékeken alapuló párbeszédhez, tisztelethez és békés együttéléshez.
A háború borzalmas dolog. A közel-keleten egy jövőbeni konfliktus sötét felhői már ott lebegnek a láthatáron. A Tóra zsidósága reméli és imádkozik azért, hogy ezek a felhők még időben szertefoszoljanak.
Az ünnepekre való készülődés jegyében imádkozunk a Mindenhatóhoz, hogy ez az újév a béke és jólét jegyében teljék befogadó hazánkban az Egyesült Államokban, az Iráni Iszlám Köztársaságban és a világ valamennyi országában. Minél előbb, már napjainkban lássuk meg a cionizmustól mentes Szent Földet, „Izrael” állam békés és gyors leépítését. Teljesüljenek be Ézsaiás próféta jövendölései (Ézsaiás 2.4): „Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.”. Végezetül pedig kívánjuk, hogy jöjjön el az a nap, amikor minden nemzet felismeri a Mindenható Királyságát és közösen szolgálják Őt békében és harmóniában. Ámen.




Az alábbiak Rabbi Yisroel Dovid Weiss, a United Association for Studies and Research Studies (UASR), a Middle East Affairs Journal [MEAJ] kiadója által megrendezett kerekasztal-beszélgetés alatt elhangzott beszédének a szövegváltozata olvasható. A beszélgetés 2002. Március 14-én került megrendezésre a MEAJ felelős kiadója, Dr. Ahmed Yousef vezetése alatt.


Ma a judaizmusról és a cionizmusról szeretnék néhány gondolatot megosztani. A modern tömegmédia nézete szerint e két dolgot szinte felesleges különválasztani, hiszen álláspontjuk szerint e két megnevezés egy és ugyanazt a fogalmat takarja. Vagyis a judaizmus és a cionizmus lényegében azonos dolgot jelent. Nem így van? Avagy a zsidók nem magától értetődően cionisták is egyben? Csak remélni merem, hogy ez a feltételezés a beszélgetésünk végére egyértelműen hamisnak bizonyul. Mindenesetre ez a nézet láthatóan széleskörűen elfogadottá vált, úgy a nem zsidók, mint a tévesen tájékoztatott zsidóság köreiben is. Minden történelmi hamisítás korrigálása csak hasznos lehet, mert mint tudjuk, “a Teremtő bélyege az igazság”. A cionizmus esetében ráadásul nem csupán egy akadémikus tévedésről van szó. Az eszme annyi szenvedést, halált és pusztulást okozott a múltban, és ez csak folytatódni fog, ha Isten ne adja, kiigazítatlanul marad. Valójában azt remélem, hogy a mai beszélgetés az első lépését indítja el annak a folyamatnak, ami megoldásokat hoz a Közel-Kelet agóniájára, vagy legalábbis enyhíteni fog az ottani emberek szenvedésein.
Kezdjük egy nagyon egyszerű kérdéssel: Minek köszönhető az, hogy a judaizmus a cionizmus hazugságaival lett azonosítva? Egyáltalán miért vehette be egy ilyen könnyen bizonyítható hazugság a nyugati világ közvéleményének fellegvárait? És végezetül, mit tehetünk a félreértések korrigálásának érdekében? Tudjuk, a történelmet azok írják meg, akik győztesen kerültek ki annak küzdelmeiből. A cionisták és a palesztinok között lefolyt évszázados küzdelem esetében nem nehéz megállapítani, hogy Izrael állama, a maga propagandagépezetével és a befolyásos nemzetközi közbenjáróival, érdekképviselőivel, határozott nyertese ennek az ideológiai harcnak.
Egy másik ok az, hogy amit a zsidóság elszenvedett a Második Világháború alatt, a háború végeztével páratlan szimpátiát keltett irántuk az egész földön, s éppen ez az őszinte és dicséretes szimpátia volt az, amit aztán folytonosan kihasznált a cionista propagandagépezet 1945 óta.
És végül, a cionista propagandisták állandó és hatékony módszere a teljes lehengerlési taktika, és a jól irányzott cenzúra. Ezzel kapcsolatban talán érdemes elolvasni az egykori képviselőnek, Paul Findleynek a „They Dared to Speak Out” (Akik szólni mertek) című könyvét. A könyv feltárja, hogy a cionista lobbi milyen mérhetetlen anyagi és egyéb eszközöket képes megmozgatni annak érdekében, hogy az Egyesült Államokban tönkretegyék minden olyan politikus karrierjét, akik megkérdőjelezték és ellenezték az Izrael iránti szinte behódolóan kedvezményes politikát.
Természetesen az anticionista zsidók – függetlenül a politikai vagy vallási meggyőződéstől - hosszú ideje elsőkként tapasztalták a cionizmus támadásait.
1924-ben Dr. Jacob Israel de Hahnt, egy holland származású zsidó akadémikust, aki Rabbi Josef Chaim Sonnenfeldnek (1849-1932), Palesztina főrabbijának titkára volt, hidegvérrel meggyilkoltak a jeruzsálemi Shaarui Zedek kórház közelében, amint hazafelé tartott az esti közös ima után. Bűne az volt, hogy részese volt olyan tárgyalásoknak, amelyeket bizonyos zsidó és arab vezetők folytattak, akik alternatív megoldást kerestek a problémák megoldására a cionista hegemónia mellett. Gyilkosai annak a Hagana nevű cionista szervezetnek voltak tagjai, akik “önvédelmi” szervezetnek nevezték azt. Mindenesetre Dr. de Hahnt a nyílt cionista erőszak vagy terror első áldozatának nevezhetjük, akit a Szentföldön az ügy érdekében meggyilkoltak.
Ennek ellenére ennek a gyáva és hidegvérű gyilkosságnak a ténye csaknem teljesen ismeretlen a meglehetősen korlátozott méretű anticionista mozgalmak körein kívül.
Hasonlóan jól eltakart az általános közvélemény elől a többi olyan esemény is, amikor a cionisták a zsidó vértestvéreik ellen alkalmaztak erőszakot, mint történt az az S.S. Patria nevű hajónak az elsüllyesztésével 1940-ben, vagy az S.S. Struma elsüllyesztésével 1941-ben. Az elsőn 276, a másodikon pedig 769 ártatlan ember lelte halálát amiatt, hogy a cionisták a világ szimpátiájának kicsikarásával előbbre juttassák céljaikat.
További jól ismert és dokumentált terrorcselekmények történtek úgy arab, mint brit polgárok, civilek ellen is. A mozgalom tagjainak semmit nem jelentett az ártatlan emberi élet kioltása a cél érdekében, és nem tűrték meg a nyilvános kritikát. Szerencsére a cionizmus ideológiai arzenáljából hiányzott a leghatékonyabb fegyver, ami bármely mozgalmat sikerre vezethet - az igazság nem az ő oldalukon állt. Éppen ezért egyre nyilvánvalóbb, hogy bár a cionisták hatalma kétségtelenül ma is erős, ahogy a politikusok többsége, a média és a tanintézetek is továbbra is erősen a befolyásuk alatt állnak, a történelmi zárlat mégis feloldódóban van.
Egyre többen és többen merik megkérdőjelezni a cionisták által elénk vázolt történelmi képletet. Az ENSZ tagállamaiban, és különösen Európában nem csak kérdéseket tesznek fel a bajok okaira, de már válaszokat is adnak a megoldásra. A válaszaikban gyakran, és több területet érintő kritikákkal bírálják Izrael államát. Többek elsősorban Izrael állam módszerei ellen szólalnak fel, mások az a mögött álló filozófiát okolják.
A Neturei Karta International mindig is azok első sorában állt, akik felemelik hangjukat a cionizmus ellen. A cionizmus elleni harcunkban világszerte jelen vagyunk; az elmúlt évben ott voltunk Jemenben, Iránban, Dél-Afrikában és Genfben, ahol az ENSZ fajgyűlölet elleni konferenciáján is részt vettünk (tudtommal birtokában vagyunk az ott elhangzott beszédek hangszalagjainak).
Támogatóink kiálltak és felszólaltak a cionista cenzúra ellen Jeruzsálemben, Manhattan-ban, Londonban, Manchester-ben, Montreálban, és mindenhol, ahol jelen vannak az ortodox zsidó közösségek. De kissé előreszaladtunk. Ha valóban meg akarjuk érteni a Közel-Kelet jelenlegi fájdalmas állapotát, először is a terminológiákat kell behatárolnunk. Legfőképpen azt, hogy mi a judaizmus, és mi a cionizmus?
A judaizmus a zsidó nép hite, vallása. Gyökerei a Sínainál adott isteni kinyilatkoztatáshoz vezetnek vissza, amikor Isten megadta a Tórát az embernek. A Tórában meghatározott tanítások és törvények iránt Isten örökre elkötelezte a zsidóságot. A későbbi évszázadokban a zsidó bölcsek és tanítók magyarázatokat adtak a Tórához, amelyek szintén a hagyományaink részévé váltak. A judaizmus egy általánosan meghatározott és elfogadott fogalom volt a zsidók közt egészen az Európában végbement, úgynevezett “felvilágosodás” koráig. Onnantól kezdődően a zsidók tömegesen fordítottak hátat Istennek, ahogyan azt a keresztények és muszlimok közül is tömegesen tették ekkor, megtagadva korábbi hitüket. Az ember által létrehozott vallások szellemiségében jött létre a reformjudaizmus, a konzervatív judaizmus és a rekonstruáló judaizmus. Ezeknek a mozgalmaknak egy közös vonása volt: többé vagy kevésbé, de valamilyen szinten megtagadták az alapvető Tóra-hitet.
A Tóra egyik legalapvetőbb tantétele az, hogy a Teremtő az emberiség megjutalmazója vagy büntetője, az érdemeik szerint. A bibliai próféciák többsége figyelmezteti a zsidó népet arra, hogy milyen szörnyű sorsra jutnak, ha Isten és akarata ellen lázadnak. Ha nem változtatnak útjaikon, a romlás addig fokozódhat, hogy a szent templomot lerombolják, a zsidók nemzete megszűnik, és szerteszóródnak a világban.
És barátaim, pontosan ezekkel az ószövetségi próféciákkal kezdődnek a judaizmus és a cionizmus konfliktusai. Eljött az ideje ugyanis annak, hogy beteljesedett mindaz, amit a próféták figyelmeztetően megjövendöltek. A zsidóknak el kellett hagyniuk hazájukat, otthonukat és földjüket. Az első ilyen honvesztés a babiloni fogság alatt történt meg, ami hetven éven át tartott. Csodálatos módon e hetven év eltelte után még visszatérhettek hazájukba, és újraépíthették még a templomukat is. Ez a második templom a kétezerötszáz és ezerkilencszáz évvel ezelőtti időben állt, majd ez is el lett pusztítva. Amint korábban, ezt a pusztulást is a nép bűnhöz való visszatérése okozta, annak ellenére, hogy az isteni életmód szigorú elvárásai szerint kellett élniük.
A romlást, a veszedelmet és a pusztulást megjövendölő próféciákat azonban mindig a helyreállítás reményteli ígéretei követték. A hontalanság nem fog örökké tartani! Igen, nemzedékeknek kellett szórványban élni, gyakran üldözések közepette, de állandóan szem előtt tartva az ígéretet, hogy egyszer visszatérhetnek hazájukba. Egy dolog teljesen nyilvánvaló volt, a visszatérésük az ő erejükön és akaratukon felül volt. A visszatérést Illés megjelenésekor maga a próféta hirdeti meg, amit csodatételek mellett visz véghez. És az időben nemcsak a zsidók számára jön el a megváltás, hanem az egész emberiség számára. A nemzetek mind felhagynak a háborúkkal, és együttesen élvezhetik a Teremtő gondoskodását. Nem lesznek háborúk, és ínségek sem. Egy igaz szellemi megújulás fogja egyesíteni az emberiséget az isteni szolgálatra. Ezért a második templom lerombolását követő száműzetés még ma is tart! A zsidók kétezer esztendőn át imádkoztak a száműzetésük megszüntetéséért, és ezzel egyben az egész világ megváltásáért is. A próféták és a régi bölcsek szavaiból jól tudták, hogy száműzetésük bűneiknek volt köszönhető. Ez magától értetődően azt jelenti, hogy a visszatéréshez vezető út és az egyetlen megoldás, az egyedüli módszer: a teljes megtérés és ima gyakorlása.
Természetes módon eretnekségnek minősül minden olyan nézet, amely szerint a politikai és katonai eszközök bevetésével és manipulációkkal el lehet kerülni a Teremtő határozatait, hiszen ez lényegében tagadja az isteni gondviselést, a bűn büntetését, és annak megbocsátását. A zsidó nép hosszú évszázadokon át imádkozva várta a helyreállítás csodálatos eseményeit.
E hosszú évszázadok alatt sehol nem volt olyan zsidó – azok közt, akik a szent írásokat tanulmányozták és kötetnyi magyarázatokat írtak –, aki azt állította volna, hogy a száműzetést emberi akarat és erő által meg lehetne szüntetni.
A Szentföldet természetesen tisztelték, és kisebb kolóniákban mindig is éltek ott zsidók, akik imára és áhítatra adták magukat.
Csak a tizenkilencedik század végén ütötte fel fejét az a nézet bizonyos hitüktől messze került zsidók között, hogy a száműzetés a zsidó nép gyengesége miatt történt. Theodore Herzl, és egy maroknyi hasonló társa, akik mindannyian tudatlanok voltak a Tórát illetően, nem gyakorolták annak tanítását; ők indították el azt a folyamatot, ami a következő évszázad végére kimondhatatlan szenvedést okozott úgy a zsidóknak, mint a palesztinoknak.
A rabbinikus ellenzék indokai:
A korai cionisták azonnal összeütközésbe kerültek a korszak rabbinikus vezetőivel. Ennek a megütközésnek négy fő okát a Tóra-hű rabbik az alábbiak szerint határozták meg:
1) A cionizmus eszméi megtagadták és elvetették a hagyományos Tóra értelmezést, miszerint a szórványságba kerülés az engedetlenség miatti büntetés volt, továbbá az attól való megváltást és szabadulást az isteni közbenjárás hozza meg, amelynek feltétele a bűnbánat és megtérés, vagyis az Istenhez való visszatérés.
2) A cionisták döntő többsége soha nem a mélyen vallásos zsidó rétegből tevődött ki. Így az az állításuk, miszerint ők az egyetemes zsidóság képviselői, egyszerűen nevetséges hazugság. Végülis nem abszurditás-e még csak a gondolata is annak, hogy olyan emberek legyenek a judaizmus érdekeinek igaz képviselői, akik maguk megtagadják és elvetik a bibliai judaizmus hitét, értékeit és nézeteit? A cionisták természetüknél fogva - ha úgy tetszik, ösztönösen – Tóra-ellenesek, s gyakorlati céljuk a Tóra értékeinek és utasításainak megtagadása és eltörlése.
3). Általánosságban szólva a cionistákat vészesen nem érdekli a nem zsidó emberek sorsa, különösen a helyben élő palesztin népé. Keménykezű eljárásaik sok szenvedést okoztak, és emellett szükségtelenül konfliktusba sodorták a zsidóságot a világ többi nemzeteivel.
4). A cionisták elvárásai és követelményei miatt sok zsidónak kérdésessé vált az adott befogadó országhoz való hűsége, bárhol is élt a szórványban. Ez gyengítette a befogadott zsidók hazaszeretetét, és növelte a zsidók–nem zsidók közti konfliktusokat.
A szórvány zsidóságban az elkötelezett cionisták mindig is egy kisebbséget képeztek. Még a Tóra tradícióktól eltávolodott zsidók többsége is felismerte, hogy a cionizmus rövid út a katasztrófa felé. Még a cionista mozgalmon belül is létezik egy olyan elenyésző kisebbség, amely állandó konfliktusban áll a mozgalom fő erőit képviselő munkás (labor) és revizionista irányzattal. Ez a csoport kapcsolatban áll a Brit Shalom mozgalommal, és támogatnák még egy olyan kettős nemzetségű demokratikus állam létrejöttét is, ahol esetleg a zsidók lennének kisebbségi státusban. E csoport egyik fő szószólója Judah Magnes, a Hebrew University kancellárja, aki szerint: “Ha nem találjuk meg a módját a békés egymás mellett élésnek, és egymás elfogadásának, ha csupán a szuronyok erejével tudunk hatalomban maradni, akkor az egész nem ér semmit, és jobb, ha az örök nép türelmes várakozásban marad.”
E szavak egy nem hívő, de tisztességes gondolkodású ember szájából hangzottak el. Az ő - és a kisszámú vele tartók - gondolatait elvetette a főirányzatú cionista többség. Természetesen a Tóra szemszögéből nézve a Szentföld fölötti zsidó önrendelkezésnek még a gondolata is tilos! Meg kell jegyezni azt is, hogy a visszatérni szándékozók közt voltak olyan, alapjában véve becsületes emberek, akik előre látták a gondokat, és tisztában voltak azzal, hogy valamiféleképpen ki kell egyezni a palesztinokkal.
A cionista bevándorlók hullámokban ömlöttek Palesztinába a huszadik század húszas és harmincas éveiben. A britek próbáltak mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, de ezek a próbálkozásaik sikertelenek voltak. A cionista hódítás eszköze először az emigráció volt, ami aztán hamarosan fegyveres hódításba ment át; kegyetlen terrorcselekmények sorát követték el nap mint nap a palesztinok, britek, és a más felfogáson lévő zsidók ellen.
Ha nem történt volna meg a II. Világháború, illetve az alatta elszenvedett zsidó tragédia, akkor a cionisták minden fondorlatuk és erőszakuk ellenére sem lettek volna képesek létrehozni Izrael államát.
Mint már említettük, a holokausztot követően hatalmas szimpátia volt tapasztalható a zsidó nép iránt, amit a cionisták azonnal kisajátítottak, és ki is használtak a céljaik érdekében. Az adott helyzetben teljesen figyelmen kívül hagyták a maguk földjén élő palesztinok mélyről fakadó függetlenségi igényeit, de egyáltalán nem vergődtek az ott élő anticionista zsidók óhajaival sem.
Kissé olyan volt az egész, mintha egy embert elzavartak volna az otthonából, aki aztán bemegy valaki más házába, és ő is elzavarja az ott lakót, majd maga költözik be. Csak azért, mert az ember maga is üldöztetést szenvedett másoktól, nem nyer jogot arra, hogy ő kiutasítson egy másik családot onnan, ahol évszázadokon át az otthonuk volt.
Én egyáltalán nem vonom kétségbe azt, hogy ha a palesztin nép független maradt volna saját hazájában, és a holokauszt után megkérték volna őket - ahogyan a többi nemzetet is - a zsidó menekültek befogadására - abba gond nélkül beleegyeztek volna. De azt nem várhatja el senki, hogy szó nélkül hagyják el otthonukat, birtokaikat és nemzeti identitásukat azért, hogy helyet adjanak több százezer olyan zsidó menekültnek, akik el kívánják őket hajtani, vagy uralkodni akarnak rajtuk. A huszadik század idején az ortodox zsidóság nagy része immúnis volt a cionizmus kísértései iránt. Ugyanakkor sajnálatos módon voltak olyan ortodox zsidók elemek is, amelyek magukévá tették a cionista gondolkodást, mások pedig megpróbáltak a cionizmussal együtt élni.
Azok, akik továbbra is kitartanak az évszázadokon át fenntartott, és nekünk továbbadott hit mellett, mindig is a cionizmus ellenségei voltunk, úgy a Szentföldön, mint szerte a világban. Ezek a zsidók, akiknek számos leszármazottja a mai napig is Jeruzsálemben él, megtagadták a cionista állam elismerését. Nem vesznek részt a szavazásokon, és nem szolgálnak a hadseregben sem. Ugyanakkor nem fogadnak el semmi anyagi támogatást az államtól a saját iskoláik fenntartásának érdekében, ami miatt állandóan nyilvános gyűjtéseket kell tartaniuk.
Szemükben Izrael államának puszta fennállása is megsérti a Tóra alapvető tanait. Emellett a cionisták mindennapos gyakorlatai ellentmondanak a Tórában meghatározott életvitelnek. Az állításuk, miszerint ők a zsidóság képviselői, aljas és nevetséges állítás. A Tóra-hű zsidóság számára Isten káromlásnak, és hatalmas bűnnek minősül az, amikor ezek a hitetlen emberek magukat a zsidóság vezetőinek adják ki.
Az istenfélő zsidók – akiknek a Neturei Karta tagjai mindössze egy csoportját képzik – mára már tapasztalt anticionista veteránok. Ha valaki tudja, mi tudjuk, hogy milyen nehéz áttörni a médiazárlaton, különösen az Egyesült Államokban. De át kell törni, ha békét szeretnénk látni a Közel-Keleten. A régi korok talmudi bölcsei figyelmeztettek bennünket arra, hogy ha idő előtt megkíséreljük a száműzetésből való hazatérést, az hatalmas vérontáshoz vezet. A vérontás pedig eljött és folyamatban van. Izrael állam megalakulása óta több vér folyt, mint bárki gondolta volna. Néhány évtizeddel a cionista állam megalakulása előtt kezdődött el, és azóta is egyfolytában megy a lázongás, a gyilkosság és szenvedés.
A halálos áldozatok száma a mai napig egyre csak növekszik. Úgy a keményebb irányvonalat képviselők, mint a rugalmasabbak reményei is romba dőltek. Mindkét irányzat a kormányt támogatta, és mindkettő teljes kudarcot vallott.
Barátaim, addig nem lesz béke a Közel-Keleten, amíg a cionista Izrael állama fennáll.
A Tórát nem lehet megkerülni, és nem tölthetjük be azokat az elvárásokat, amelyeket a száműzetésre megszabott idő alatt kell betölteni, ha emberi erővel agitálunk a szórványi állapot megszüntetéséért. Nem engedhetjük meg, hogy a megváltásunkba vetett igaz reményünknek a jelen Izrael állama legyen a beteljesedése.
Természetesen a megoldások felé vezető első lépésként látni szeretnénk a nyugati övezet és a gázai települések azonnali megszüntetését, s az ott élőknek [zsidóknak] a lehető leghamarabb, és a lehető legemberségesebb módon, de el kell hagyniuk azokat a területeket. Ez persze csak része a teljes megoldásnak. A józan ész is azt diktálja, hogy a lehető legsürgősebb módon létre kell hozni egy palesztin államot. Mindez persze csupán ideiglenes megoldás lenne. A valódi Tóra szerinti megoldás az lenne, ha egész Palesztinát azonnal visszaszolgáltatnák a palesztinoknak, beleértve a Templom-hegyet is.
Ez természetesen azt is jelenti egyben, hogy a palesztin menekültek mindannyian visszatérhetnének, hiszen ez az alapvető igazságosság elvárása. Ezt a megoldást diktálja úgy a Tóra, mint a józan emberi ész is.
A zsidók számára éppen elég mitzva (parancsolat) adatott, amelyek által élniük kell a szórványban, s a fegyvertelen palesztin gyermekek legyilkolása semmiképpen nem tartozik azok közé.
Természetesen tudjuk, hogy ma több millió zsidó él palesztin földön, s azt, hogy valamennyiük, néhányuk vagy akár egyetlen egy sem élhet majd a palesztin uralom alatt, azt majd a terület jogos tulajdonosai, a palesztinok döntik el. Csakis ezzel kezdődhet meg a békefolyamat a palesztinok és zsidók közt.
Addig is mit tehetünk különösen annak fényében, hogy a Szentföldön élő zsidóság nagy része a cionista propaganda áldozataivá lett? A mi részünkről megmaradunk elkötelezettségeink mellett az ügy érdekében, a továbbiakban is állandó felvilágosítást adunk majd a zsidó közösségnek a cionizmus doktrinális tévedéseiről, és a gyakorlatilag gonosznak mondható tetteiről.
Palesztin unokatestvéreink mellé állva továbbra is tiltakozni fogunk a cionizmus gonoszságai ellen, békét keresve minden nemzettel és minden emberrel egyaránt. Meg kívánunk maradni a hitünk gyakorlása mellett, amelyben alázatosan és tisztaságban szolgáljuk a Teremtőt. De emellett vizsgáljuk meg, milyen hatással lehet az anticionista zsidóság az iszlám világra. Számunkra fontos, hogy a palesztinok és általában véve a muszlim világ ne tévessze össze a cionizmust a judaizmussal, sem a mindennapi életben, sem morális területen. Ezzel egyrészt csak az antiszemita vádakat vonnák magukra, másrészt pedig a palesztin ügynek csak hasznára válna, ha nyíltan népszerűsítenék az anticionista zsidókkal való jó viszonyukat, ugyanis lerontaná azt a médiában kialakult és terjesztett negatív nézőpontot, hogy ők csak gyűlölni tudnak.

Ez az anticionista zsidó és palesztin koalíció, amely feltárja a cionizmus embertelenségeit, talán egy morális erővé fog majd fejlődni a világunkban.
Abban az elhatározásban hagyjuk el ezt a találkozót, hogy kitartunk emellett a közös morális irányvonal mellett.
Tisztázzuk, hogy a Tóra-hű zsidóság nem kíván ellenségesen viselkedni sem a palesztinok, sem a muszlim világ egésze iránt. Ahogy az idő halad, a civil halálos áldozatok száma is, és a szenvedések foka is egyre csak növekszik mindkét oldalon.
Legyen a Teremtőnk akarata, hogy Izrael állama minél hamarabb, békés módon megszűnjék, és a zsidók újra békében éljenek a palesztinok mellett, világszerte is és a Szentföldön is, s mihamarabb jöjjön el az a nap, amikor az emberiség kiérdemli a mennyei megváltást, s alávetik magukat Isten országának.


http://www.nkusa.org/



Ma a judaizmusról és a cionizmusról szeretnék néhány gondolatot megosztani. A modern tömegmédia nézete szerint e két dolgot szinte felesleges különválasztani, hiszen álláspontjuk szerint e két megnevezés egy és ugyanazt a fogalmat takarja. Vagyis a judaizmus és a cionizmus lényegében azonos dolgot jelent. Nem így van? Avagy a zsidók nem magától értetődően cionisták is egyben? Csak remélni merem, hogy ez a feltételezés a beszélgetésünk végére egyértelműen hamisnak bizonyul. Mindenesetre ez a nézet láthatóan széleskörűen elfogadottá vált, úgy a nem zsidók, mint a tévesen tájékoztatott zsidóság köreiben is. Minden történelmi hamisítás korrigálása csak hasznos lehet, mert mint tudjuk, “a Teremtő bélyege az igazság”. A cionizmus esetében ráadásul nem csupán egy akadémikus tévedésről van szó. Az eszme annyi szenvedést, halált és pusztulást okozott a múltban, és ez csak folytatódni fog, ha Isten ne adja, kiigazítatlanul marad. Valójában azt remélem, hogy a mai beszélgetés az első lépését indítja el annak a folyamatnak, ami megoldásokat hoz a Közel-Kelet agóniájára, vagy legalábbis enyhíteni fog az ottani emberek szenvedésein.
Kezdjük egy nagyon egyszerű kérdéssel: Minek köszönhető az, hogy a judaizmus a cionizmus hazugságaival lett azonosítva? Egyáltalán miért vehette be egy ilyen könnyen bizonyítható hazugság a nyugati világ közvéleményének fellegvárait? És végezetül, mit tehetünk a félreértések korrigálásának érdekében? Tudjuk, a történelmet azok írják meg, akik győztesen kerültek ki annak küzdelmeiből. A cionisták és a palesztinok között lefolyt évszázados küzdelem esetében nem nehéz megállapítani, hogy Izrael állama, a maga propagandagépezetével és a befolyásos nemzetközi közbenjáróival, érdekképviselőivel, határozott nyertese ennek az ideológiai harcnak.
Egy másik ok az, hogy amit a zsidóság elszenvedett a Második Világháború alatt, a háború végeztével páratlan szimpátiát keltett irántuk az egész földön, s éppen ez az őszinte és dicséretes szimpátia volt az, amit aztán folytonosan kihasznált a cionista propagandagépezet 1945 óta.
És végül, a cionista propagandisták állandó és hatékony módszere a teljes lehengerlési taktika, és a jól irányzott cenzúra. Ezzel kapcsolatban talán érdemes elolvasni az egykori képviselőnek, Paul Findleynek a „They Dared to Speak Out” (Akik szólni mertek) című könyvét. A könyv feltárja, hogy a cionista lobbi milyen mérhetetlen anyagi és egyéb eszközöket képes megmozgatni annak érdekében, hogy az Egyesült Államokban tönkretegyék minden olyan politikus karrierjét, akik megkérdőjelezték és ellenezték az Izrael iránti szinte behódolóan kedvezményes politikát.
Természetesen az anticionista zsidók – függetlenül a politikai vagy vallási meggyőződéstől - hosszú ideje elsőkként tapasztalták a cionizmus támadásait.
1924-ben Dr. Jacob Israel de Hahnt, egy holland származású zsidó akadémikust, aki Rabbi Josef Chaim Sonnenfeldnek (1849-1932), Palesztina főrabbijának titkára volt, hidegvérrel meggyilkoltak a jeruzsálemi Shaarui Zedek kórház közelében, amint hazafelé tartott az esti közös ima után. Bűne az volt, hogy részese volt olyan tárgyalásoknak, amelyeket bizonyos zsidó és arab vezetők folytattak, akik alternatív megoldást kerestek a problémák megoldására a cionista hegemónia mellett. Gyilkosai annak a Hagana nevű cionista szervezetnek voltak tagjai, akik “önvédelmi” szervezetnek nevezték azt. Mindenesetre Dr. de Hahnt a nyílt cionista erőszak vagy terror első áldozatának nevezhetjük, akit a Szentföldön az ügy érdekében meggyilkoltak.
Ennek ellenére ennek a gyáva és hidegvérű gyilkosságnak a ténye csaknem teljesen ismeretlen a meglehetősen korlátozott méretű anticionista mozgalmak körein kívül.
Hasonlóan jól eltakart az általános közvélemény elől a többi olyan esemény is, amikor a cionisták a zsidó vértestvéreik ellen alkalmaztak erőszakot, mint történt az az S.S. Patria nevű hajónak az elsüllyesztésével 1940-ben, vagy az S.S. Struma elsüllyesztésével 1941-ben. Az elsőn 276, a másodikon pedig 769 ártatlan ember lelte halálát amiatt, hogy a cionisták a világ szimpátiájának kicsikarásával előbbre juttassák céljaikat.
További jól ismert és dokumentált terrorcselekmények történtek úgy arab, mint brit polgárok, civilek ellen is. A mozgalom tagjainak semmit nem jelentett az ártatlan emberi élet kioltása a cél érdekében, és nem tűrték meg a nyilvános kritikát. Szerencsére a cionizmus ideológiai arzenáljából hiányzott a leghatékonyabb fegyver, ami bármely mozgalmat sikerre vezethet - az igazság nem az ő oldalukon állt. Éppen ezért egyre nyilvánvalóbb, hogy bár a cionisták hatalma kétségtelenül ma is erős, ahogy a politikusok többsége, a média és a tanintézetek is továbbra is erősen a befolyásuk alatt állnak, a történelmi zárlat mégis feloldódóban van.
Egyre többen és többen merik megkérdőjelezni a cionisták által elénk vázolt történelmi képletet. Az ENSZ tagállamaiban, és különösen Európában nem csak kérdéseket tesznek fel a bajok okaira, de már válaszokat is adnak a megoldásra. A válaszaikban gyakran, és több területet érintő kritikákkal bírálják Izrael államát. Többek elsősorban Izrael állam módszerei ellen szólalnak fel, mások az a mögött álló filozófiát okolják.
A Neturei Karta International mindig is azok első sorában állt, akik felemelik hangjukat a cionizmus ellen. A cionizmus elleni harcunkban világszerte jelen vagyunk; az elmúlt évben ott voltunk Jemenben, Iránban, Dél-Afrikában és Genfben, ahol az ENSZ fajgyűlölet elleni konferenciáján is részt vettünk (tudtommal birtokában vagyunk az ott elhangzott beszédek hangszalagjainak).
Támogatóink kiálltak és felszólaltak a cionista cenzúra ellen Jeruzsálemben, Manhattan-ban, Londonban, Manchester-ben, Montreálban, és mindenhol, ahol jelen vannak az ortodox zsidó közösségek. De kissé előreszaladtunk. Ha valóban meg akarjuk érteni a Közel-Kelet jelenlegi fájdalmas állapotát, először is a terminológiákat kell behatárolnunk. Legfőképpen azt, hogy mi a judaizmus, és mi a cionizmus?
A judaizmus a zsidó nép hite, vallása. Gyökerei a Sínainál adott isteni kinyilatkoztatáshoz vezetnek vissza, amikor Isten megadta a Tórát az embernek. A Tórában meghatározott tanítások és törvények iránt Isten örökre elkötelezte a zsidóságot. A későbbi évszázadokban a zsidó bölcsek és tanítók magyarázatokat adtak a Tórához, amelyek szintén a hagyományaink részévé váltak. A judaizmus egy általánosan meghatározott és elfogadott fogalom volt a zsidók közt egészen az Európában végbement, úgynevezett “felvilágosodás” koráig. Onnantól kezdődően a zsidók tömegesen fordítottak hátat Istennek, ahogyan azt a keresztények és muszlimok közül is tömegesen tették ekkor, megtagadva korábbi hitüket. Az ember által létrehozott vallások szellemiségében jött létre a reformjudaizmus, a konzervatív judaizmus és a rekonstruáló judaizmus. Ezeknek a mozgalmaknak egy közös vonása volt: többé vagy kevésbé, de valamilyen szinten megtagadták az alapvető Tóra-hitet.
A Tóra egyik legalapvetőbb tantétele az, hogy a Teremtő az emberiség megjutalmazója vagy büntetője, az érdemeik szerint. A bibliai próféciák többsége figyelmezteti a zsidó népet arra, hogy milyen szörnyű sorsra jutnak, ha Isten és akarata ellen lázadnak. Ha nem változtatnak útjaikon, a romlás addig fokozódhat, hogy a szent templomot lerombolják, a zsidók nemzete megszűnik, és szerteszóródnak a világban.
És barátaim, pontosan ezekkel az ószövetségi próféciákkal kezdődnek a judaizmus és a cionizmus konfliktusai. Eljött az ideje ugyanis annak, hogy beteljesedett mindaz, amit a próféták figyelmeztetően megjövendöltek. A zsidóknak el kellett hagyniuk hazájukat, otthonukat és földjüket. Az első ilyen honvesztés a babiloni fogság alatt történt meg, ami hetven éven át tartott. Csodálatos módon e hetven év eltelte után még visszatérhettek hazájukba, és újraépíthették még a templomukat is. Ez a második templom a kétezerötszáz és ezerkilencszáz évvel ezelőtti időben állt, majd ez is el lett pusztítva. Amint korábban, ezt a pusztulást is a nép bűnhöz való visszatérése okozta, annak ellenére, hogy az isteni életmód szigorú elvárásai szerint kellett élniük.
A romlást, a veszedelmet és a pusztulást megjövendölő próféciákat azonban mindig a helyreállítás reményteli ígéretei követték. A hontalanság nem fog örökké tartani! Igen, nemzedékeknek kellett szórványban élni, gyakran üldözések közepette, de állandóan szem előtt tartva az ígéretet, hogy egyszer visszatérhetnek hazájukba. Egy dolog teljesen nyilvánvaló volt, a visszatérésük az ő erejükön és akaratukon felül volt. A visszatérést Illés megjelenésekor maga a próféta hirdeti meg, amit csodatételek mellett visz véghez. És az időben nemcsak a zsidók számára jön el a megváltás, hanem az egész emberiség számára. A nemzetek mind felhagynak a háborúkkal, és együttesen élvezhetik a Teremtő gondoskodását. Nem lesznek háborúk, és ínségek sem. Egy igaz szellemi megújulás fogja egyesíteni az emberiséget az isteni szolgálatra. Ezért a második templom lerombolását követő száműzetés még ma is tart! A zsidók kétezer esztendőn át imádkoztak a száműzetésük megszüntetéséért, és ezzel egyben az egész világ megváltásáért is. A próféták és a régi bölcsek szavaiból jól tudták, hogy száműzetésük bűneiknek volt köszönhető. Ez magától értetődően azt jelenti, hogy a visszatéréshez vezető út és az egyetlen megoldás, az egyedüli módszer: a teljes megtérés és ima gyakorlása.
Természetes módon eretnekségnek minősül minden olyan nézet, amely szerint a politikai és katonai eszközök bevetésével és manipulációkkal el lehet kerülni a Teremtő határozatait, hiszen ez lényegében tagadja az isteni gondviselést, a bűn büntetését, és annak megbocsátását. A zsidó nép hosszú évszázadokon át imádkozva várta a helyreállítás csodálatos eseményeit.
E hosszú évszázadok alatt sehol nem volt olyan zsidó – azok közt, akik a szent írásokat tanulmányozták és kötetnyi magyarázatokat írtak –, aki azt állította volna, hogy a száműzetést emberi akarat és erő által meg lehetne szüntetni.
A Szentföldet természetesen tisztelték, és kisebb kolóniákban mindig is éltek ott zsidók, akik imára és áhítatra adták magukat.
Csak a tizenkilencedik század végén ütötte fel fejét az a nézet bizonyos hitüktől messze került zsidók között, hogy a száműzetés a zsidó nép gyengesége miatt történt. Theodore Herzl, és egy maroknyi hasonló társa, akik mindannyian tudatlanok voltak a Tórát illetően, nem gyakorolták annak tanítását; ők indították el azt a folyamatot, ami a következő évszázad végére kimondhatatlan szenvedést okozott úgy a zsidóknak, mint a palesztinoknak.
A rabbinikus ellenzék indokai:
A korai cionisták azonnal összeütközésbe kerültek a korszak rabbinikus vezetőivel. Ennek a megütközésnek négy fő okát a Tóra-hű rabbik az alábbiak szerint határozták meg:
1) A cionizmus eszméi megtagadták és elvetették a hagyományos Tóra értelmezést, miszerint a szórványságba kerülés az engedetlenség miatti büntetés volt, továbbá az attól való megváltást és szabadulást az isteni közbenjárás hozza meg, amelynek feltétele a bűnbánat és megtérés, vagyis az Istenhez való visszatérés.
2) A cionisták döntő többsége soha nem a mélyen vallásos zsidó rétegből tevődött ki. Így az az állításuk, miszerint ők az egyetemes zsidóság képviselői, egyszerűen nevetséges hazugság. Végülis nem abszurditás-e még csak a gondolata is annak, hogy olyan emberek legyenek a judaizmus érdekeinek igaz képviselői, akik maguk megtagadják és elvetik a bibliai judaizmus hitét, értékeit és nézeteit? A cionisták természetüknél fogva - ha úgy tetszik, ösztönösen – Tóra-ellenesek, s gyakorlati céljuk a Tóra értékeinek és utasításainak megtagadása és eltörlése.
3). Általánosságban szólva a cionistákat vészesen nem érdekli a nem zsidó emberek sorsa, különösen a helyben élő palesztin népé. Keménykezű eljárásaik sok szenvedést okoztak, és emellett szükségtelenül konfliktusba sodorták a zsidóságot a világ többi nemzeteivel.
4). A cionisták elvárásai és követelményei miatt sok zsidónak kérdésessé vált az adott befogadó országhoz való hűsége, bárhol is élt a szórványban. Ez gyengítette a befogadott zsidók hazaszeretetét, és növelte a zsidók–nem zsidók közti konfliktusokat.
A szórvány zsidóságban az elkötelezett cionisták mindig is egy kisebbséget képeztek. Még a Tóra tradícióktól eltávolodott zsidók többsége is felismerte, hogy a cionizmus rövid út a katasztrófa felé. Még a cionista mozgalmon belül is létezik egy olyan elenyésző kisebbség, amely állandó konfliktusban áll a mozgalom fő erőit képviselő munkás (labor) és revizionista irányzattal. Ez a csoport kapcsolatban áll a Brit Shalom mozgalommal, és támogatnák még egy olyan kettős nemzetségű demokratikus állam létrejöttét is, ahol esetleg a zsidók lennének kisebbségi státusban. E csoport egyik fő szószólója Judah Magnes, a Hebrew University kancellárja, aki szerint: “Ha nem találjuk meg a módját a békés egymás mellett élésnek, és egymás elfogadásának, ha csupán a szuronyok erejével tudunk hatalomban maradni, akkor az egész nem ér semmit, és jobb, ha az örök nép türelmes várakozásban marad.”
E szavak egy nem hívő, de tisztességes gondolkodású ember szájából hangzottak el. Az ő - és a kisszámú vele tartók - gondolatait elvetette a főirányzatú cionista többség. Természetesen a Tóra szemszögéből nézve a Szentföld fölötti zsidó önrendelkezésnek még a gondolata is tilos! Meg kell jegyezni azt is, hogy a visszatérni szándékozók közt voltak olyan, alapjában véve becsületes emberek, akik előre látták a gondokat, és tisztában voltak azzal, hogy valamiféleképpen ki kell egyezni a palesztinokkal.
A cionista bevándorlók hullámokban ömlöttek Palesztinába a huszadik század húszas és harmincas éveiben. A britek próbáltak mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, de ezek a próbálkozásaik sikertelenek voltak. A cionista hódítás eszköze először az emigráció volt, ami aztán hamarosan fegyveres hódításba ment át; kegyetlen terrorcselekmények sorát követték el nap mint nap a palesztinok, britek, és a más felfogáson lévő zsidók ellen.
Ha nem történt volna meg a II. Világháború, illetve az alatta elszenvedett zsidó tragédia, akkor a cionisták minden fondorlatuk és erőszakuk ellenére sem lettek volna képesek létrehozni Izrael államát.
Mint már említettük, a holokausztot követően hatalmas szimpátia volt tapasztalható a zsidó nép iránt, amit a cionisták azonnal kisajátítottak, és ki is használtak a céljaik érdekében. Az adott helyzetben teljesen figyelmen kívül hagyták a maguk földjén élő palesztinok mélyről fakadó függetlenségi igényeit, de egyáltalán nem vergődtek az ott élő anticionista zsidók óhajaival sem.
Kissé olyan volt az egész, mintha egy embert elzavartak volna az otthonából, aki aztán bemegy valaki más házába, és ő is elzavarja az ott lakót, majd maga költözik be. Csak azért, mert az ember maga is üldöztetést szenvedett másoktól, nem nyer jogot arra, hogy ő kiutasítson egy másik családot onnan, ahol évszázadokon át az otthonuk volt.
Én egyáltalán nem vonom kétségbe azt, hogy ha a palesztin nép független maradt volna saját hazájában, és a holokauszt után megkérték volna őket - ahogyan a többi nemzetet is - a zsidó menekültek befogadására - abba gond nélkül beleegyeztek volna. De azt nem várhatja el senki, hogy szó nélkül hagyják el otthonukat, birtokaikat és nemzeti identitásukat azért, hogy helyet adjanak több százezer olyan zsidó menekültnek, akik el kívánják őket hajtani, vagy uralkodni akarnak rajtuk. A huszadik század idején az ortodox zsidóság nagy része immúnis volt a cionizmus kísértései iránt. Ugyanakkor sajnálatos módon voltak olyan ortodox zsidók elemek is, amelyek magukévá tették a cionista gondolkodást, mások pedig megpróbáltak a cionizmussal e
Lehel
2013-07-10 12:12:14
Kedves Topi !
Nem szabad össze keverni a zsidósított alap eszmét az eredetivel.
így lett ugyanis a Szent Korona eszméből Szent Korona Tan.
Én az eszmét vallom, ami mellérendelést követel és nem kizárólagosságot a gyarlónak.
Lehel
2013-07-10 12:08:15
Kedves Imi !
Én ugyan nem a Jobbikos, sem nem jobbikos vagyok, de Radnóti Miklós, aki az elhurcolók szerint zsidó volt, szerintem pedig asszimilálódott keresztény ember , bizony tudta milyen egy nemzeti elkötelezettséggel élő ember gondolkodása.
Pontosan azért ölték meg, mert nem a zsidóság felé való elkötelezettséget hirdette ( ahogy Jézus sem ) , hanem a magyar Szent Korona eszmét , így nem szolgálta Izrael érdekét
Topi
2013-07-10 12:02:07
A Szentkorona-tan lényegéről röviden


Bevezetőként rögzíteni kell, hogy a Szentkorona-tan nem a Szent Koronára vonatkozó különböző jellegű információk összessége, hanem Magyarország ősi íratlan történelmi alkotmánya. Lényege megmaradása mellett a történelem folyamán a nemzet akaratából a társadalmi-gazdasági fejlődésnek megfelelően formálódott.

Legjellemzőbb állandó vonásai, amelyek az egyes korokban szinte sohase voltak explicit verbis kimondva, de mindig érvényesültek, ill. a magyar társadalom mindig érvényre akarta juttatni:

A Szentkorona egyesíti az egész magyar politikai nemzetet. A "politikai nemzet" fogalmát Deák mondta ki, és ez a fogalom mutatja a Szentkorona-tan folyamatosan bővülő tartalmát. A "politikai nemzet" fogalma tartalmazza azt a kiterjesztést, ahogy a társadalmi viszonyoknak megfelelően a társadalom különböző részei rendelkeznek a Szentkorona-tagsággal. A Szent Koronának tagja a politikai magyar nemzet valamennyi egyéne (beleértve a nemzetiségeket azaz hungarusokat), a Szent Korona területe, azaz az ország földje valamint az uralkodó.

Magyarországon minden hatalom forrása a Szent Korona. Ezért a fentiek szerint a hatalmat a tagok közösen, azaz az uralkodó és a nemzet együtt gyakorolják. A hatalomnak ez az együttes gyakorlása tükröződik az Aranybulla ellenállási záradékában, és ez indokolta, hogy pl. a majdnem abszolút hatalommal rendelkező Mátyás király is mindig szentesíttette az országgyűléssel, vagy az országgyűléssel mondatta ki a saját akaratát.

A Szent Koronában nem a királynak van országa, népe, hanem a Nemzetnek, az országnak van királya. A magyar király hatalma nem "isteni eredetű", nem korlátlan uralkodó, hanem a nemzet választotta. Magyarországon az uralkodó házon belüli trónutódlás a nemzet akaratából valósult meg, az új királyt az országgyűlés választotta. (Az természetes, hogy a hatalom közelében levők akkor is "befolyásolták" a nemzet akaratát, mint most a pártok a választási meg azon kívüli kampányaikban. Szerintem részben ennek volt köszönhető a sok hatalmi harc az Árpád-házi királyok korában.)

A föld mindig a Szent Koronáé volt, a használója a Szent Korona jóvoltából birtokolta, vér szerinti örökös hiányában a föld birtokjoga visszaszállt a Szent Koronára. Ezt a XIX. század folyamán lazították. Erre a lazításra gazdasági okokból volt szükség.. A sokszor kirabolt országban a gazdálkodók többsége nem rendelkezett forrásokkal a gazdálkodáshoz. Nem elsősorban a rossz gazdálkodás miatt, hanem egyszerűen azért mert az elmúlt évszázadokban minden potenciális megtakarítását folyamatosan elrabolták tőle. Török hódítás, Habsburg visszahódítás, Rákóczi szabadságharca, Napoleoni háborúk, szabadságharc. (Földbirtokos, nem földtulajdonos).

A Szent Korona tagja Magyarország és rajta lakó politikai nemzet minden tagja. Trianon utáni időre felveti a nagy kérdést, mi van az elrabolt területekkel, és a rajta lakó hungarus-okkal? A hungarusok (valamikori magyar állampolgárok) és a Szent Korona közötti viszonyt szerintem külső erőszak szakította meg, ami a tagok és a Szent korona közötti misztikus kapcsoaltra magában nem volt hatással. Ami hatással volt, az az agymosás, amelyik nem ismertté teszi ezt a kapcsoalatot. Vagyis a Szent Koronának továbbra is tagja mindenki, akit ennek valós megélési lehetőségétől a történelem, és idegen erők akarata megfosztotta.. Földben pedig a Szent Koronáé - még ha idegen bitorló is birtokolja - minden olyan ősi területe, amelyen a Szent Korona tagjai élnek (azok a földek is tagjai a Szent Koronának).

István király, miután fia meghalt, kétségbeesésében Boldogasszonynak ajánlotta fel a Szent Koronát, azaz a Szent Korona tagjait. Azóta a Szent Korona Boldogasszony koronája is. (Gellért püspök a magyarok ősi Boldogasszonyát összegyúrta Máriával, Jézus anyjával, így azóta úgy él a magyarság szívében, mint Mária, azaz Boldogasszony, Patrona Hungariae.

Más országoknak is van koronatanuk (Csehország, Lengyelország), de ezek egyike sem egy adott tárgyhoz, hanem a királyi koronához fűződik, amelyik változhat. Nekünk magyaroknak ez csak a Szent Korona lehet, másik koronával nem helyettesíthető. Ennek magyarázatát én a Szent Korona történetében vélem megtalálni, amely történet viszont nem a "hivatalos" vagy "akadémiai" koronatörténet, amelyik sok sebből vérzik.

Először talán azt kellene evvel kapcsolatban megemlíteni, hogy a hazatért Szent Koronát mérnökök és ötvösök is megvizsgálták, és egyértelműen elutasítják, hogy a Koronát két részből "buherálták" volna össze. A korona egy egység, amely valamikor IV.-V. században készült valahol Kaukázusban. Minden valószínűség szerint még frankok által történt elrablása előtt fűződött hozzá a magyarok állameszméje. Beavató korona, amely misztikusan teszi a magyarság vezetőjévé azt, akit a Nemzet választott erre a feladatra. Minden király életében egyszer volt a fején, a beavatáskor, azaz megkoronázáskor.

http://www.szentkoronaorszaga.hu/hun/news.php
Imi
2013-07-10 11:56:41
Egy Jobbikos balikosnak

Tudomásom szerint Reiner Péter az, akit Kubinyi úr kitiltott a rendezvényeiről mert a jobbikba épülve valójában a magyarság ügyét akadályozza és kebelbarátja mazsihiszes vamossal együtt belülről bomlaszt miközben a Dohány uccában egyeztet Gyurcsánytól kezdve mindenkivel. Ezzel a megnevezetted elbukott. Várom a következőt.
Topi
2013-07-10 10:48:08
Kedves Tibor!
Az észrevételeid valószínűleg jogosak, éppen ezért nem is akarok azokról vitatkozni, de pár dologgal azért kiegészíteném.
Az tény, hogy a devizahitelesek ügyéért a Kásler Árpád is sokat tesz, de nagyon sokan nem tudják, hogy már hosszú évek óta folyamatosan sokkal többet harcolt és tett a hitellel bajba jutott emberekért Dr. Léhmann György ügyvéd. A zsidó származással kapcsolatban viszont pár történelmi tény: Még az 1919-es patkány forradalom idején Horthy kizavarta az országból a patkány lázadásban résztvevő zsidó kommunista csürhének a maradványait, akik mind az USA-ba menekültek, és ott is a kommunizmus létrehozásáért tevékenykedtek. De mivel az USA-ban a kommunista terveik valóra váltása túlzott ellenállásba ütközött, a terveiket nem tudták megvalósítani viszont, hogy a lélepleződést elkerüljék , beolvadtak elbújtak az ottani zsidóság mögé. Ezeknek a kommunistáknak és leszármazottaiknak köszönhető, hogy már 1989-ben még a kerekasztal tárgyalások kezdetének idején, a New York Time, és egyéb zsidó szennylapok fő oldalán a magyar fasiszta veszéllyel riogatták az agy-mosott világot. Később mikor a MIÉP-et létre hozták, és a politikai palettára beemelték, nagyon sokan nem láttak a mögötte rejtőző valóságot, pedig csak a teljesen
agy-hallott embereknek nem tűnt fel, hogy a MIÉP rádióját "Kincsem Rádió" névvel, éppen az Izraeli tulajdonú és működtetésű AMOS műholdról sugározták. A MIÉP gyűlésein a saját beépített embereikkel felvett média anyagokat a híreknek nevezett moslékba állandóan és szándékosan bekeverték. Árpi bácsi beszéde mögé is csak a keverőpulton beemelték, a nép meg mindig mind megette, mint a kacsa a nokedlit. A MIÉP csak azért kellett a gazdáknak, hogy folyamatosan fasisztázhassanak, és a történelmünket és az őseinket gyalázhassák.
Imi
2013-07-10 09:35:55
Egy Jobbikosnak

Csak egy példát mondgy olyan zsidóra, aki "a nemzeti érdeket maximálisan szem előtt tartja".
Régi Jobbikos
2013-07-10 06:44:53
zsikének

Dehogynem, kedves zs pontosan ez a baj. Ettől romlik minden párt, ettől csúszik le a mienk is a szemünk előtt és ettől megy tönkre Magyarország. Mikor veszi észre az átlagos szavazó hogy megint rútúl becsapták? Megfertőzték tönkretették! Amikor szeretnénk kimondani az okokat akkor jön ön és a magukfajták és azt mondják: "Egyébként nem az a baj, ha valaki zsidónak született!!" Kimondhatjuk, a jobbikot a zsék tették tönkre és innen csak nélkülük lehet felállni. Mindenki küldött ember aki ezt elkeni.
zsike.papp@gmail.com
2013-07-10 06:25:11
Benedek !
Megkérlek, hogy az orbán és bandájának az előéletét, származását is vázold fel, akik most hazaárulási pozicióban vannak, és nem baj ha a jelenlegi tevékenységűket is részletezed ( a gyengébbek kedvéért ) ! Ez a döntő fontosságú, nem egy Z Kárpát "multja", ami a leirtak szerint vállalható, a jelenlegi tevékenységére pedig büszke lehet ( amit nem mondhat el magáról orbán és tébolyult hordája) !
Igy féloldalasnak és elfogultnak tűnik a tájékoztatásod!
Egyébként nem az a baj, ha valaki zsidónak született!!
Előre is köszönöm : DEBRECENI
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 181 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200 201 202 203 204 205 206 207 208 209 210 211 212 213 214 215 216 217 218 219 220 221 222 223 224 225 226 227 228 229 230 231 232 233 234 235 236 237 238 239 240 241 242 243 244 245 246 247 248 249 250 251 252 253 254 255 256 257 258 259 260 261 262 263 264 265 266 267 268 269 270 271 272 273 274 275 276 277 278 279 280 281 282 283 284 285 286 287 288 289 290 291 292 293 294 295 296 297 298 299 300 301 302 303 304 305 306 307 308 309 310 311 312 313 314 315 316 317 318 319 320 321 322 323 324 325 326 327 328 329 330 331 332 333 334 335 336 337 338 339 340 341 342 343 344 345 346 347 348 349 350 351 352 353 354 355 356 357 358 359 360 361 362 363 364 365 366 367 368 369 370 371 372 373 374 375 376 377 378 379 380 381 382 383 384 385 386 387 388 389 390 391 392 393 394 395 396 397 398 399 400 401 402 403 404 405 406 407 408 409 410 411 412 413 414 415 416 417 418 419 420 421 422 423 424 425 426 427 428 429 430 431 432 433 434 435 436 437 438 439 440 441 442 443 444 445 446 447 448 449 450 451 452 453 454 455 456 457 458 459 460 461 462 463 464 465 466 467 468 469 470 471 472 473 474 475 476 477 478 479 480 481 482 483 484 485 486 487 488 489 490 491 492 493 494 495 496 497 498 499 500 501 502 503 504 505 506 507 508 509 510 511 512 513 514 515 516 517 518 519 520 521 522 523 524 525 526 527 528 529 530 531 532 533 534 535 536 537 538 539 540 541 542 543 544 545 546 547 548 549 550 551 552 553 554 555 556 557 558 559 560 561 562 563 564 565 566 567 568 569 570 571 572 573 574 575 576 577 578 579 580 581 582 583 584 585 586 587 588 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600 601 602 603 604 605 606 607 608 609 610 611 612 613 614 615 616 617 618 619 620 621 622 623 624 625 626 627 628 629 630 631 632 633 634 635 636 637 638 639 640 641 642 643 644 645 646 647 648 649 650 651 652 653 654 655 656 657 658 659 660 661 662 663 664 665 666 667 668 669 670 671 672 673 674 675 676 677 678 679 680 681 682 683 684 685 686 687 688 689 690 691 692 693 694 695 696 697 698 699 700 701 702 703 704 705 706 707 708 709 710 711 712 713 714 715 716 717 718 719 720 721 722 723 724 725 726 727 728 729 730 731 732 733 734 735 736 737 738 739 740 741 742 743 744 745 746 747 748 749 750 751 752 753 754 755 756 757 758 759 760 761 762 763 764 765 766 767 768 769 770 771 772 773 774 775 776 777 778 779 780 781 782 783
© Kubínyi Tamás 2011-2015. Minden jog fenntartva.