Topi
2013-09-09 10:25:30
Lehel
2013-09-09 01:44:55
Kedves Topi !
Tudsz meghívót küldeni a tagsághoz? címem: gallus@citromail.hu
Lehel
2013-09-09 01:41:44
Szomorú azonban az, hogy létező problémákról beszél, ugyanakkor talán vigasztaló, hogy a mai magyar valóságból egyre kevesebb nevezhető magyarnak (ahogy az előzőleg idézett Lőbl Simon véleményében is a magyarságon ülő idegeneket nevezte magyarnak..
Amennyiben a magyarság képes visszatalálni régi útjára, képes azt megvédeni, csak akkor maradhat fenn.Ez elég nehéz, mivel az idegenszívűség tort ül rajtunk, így belső ellenségekkel is meg kell küzdenünk.
Lehel
2013-09-08 22:56:57
Köszönöm kedves Benedek !
Valóban élmény hallgatni, hiszen jórészt a saját gondolatainkra is ráismerhetünk az elhangzottakban !
Lehel
2013-09-08 21:36:35
Kuthy Lajos: Hazai Rejtelmek , XXIV.
Löbl...
" A magyar, ha más oka nincs, nemes vetélyben is összevesz s egymás törekvéseinek vet gátat, akadályt, részvétlenség, gyanú vagy ellenműködés által. Így történt a létező iparköri öt-hat egylettel is. Most gyanusítják a hengermalmot, majd a czukorgyárt, majd a gyáralapítót, külön változatban egyik a másikat, mígnem valamelyik, mely magát a többieknél jobbnak trombitálta, tíz hó alatt, legkedvezőbb évben, alaptőkéjének negyedét elveszti s a párisi börzén, a bukott házak s hitelvesztett társaságok névsorában függ... Hála Ábrahám Jehovájának, hogy
Lehel
2013-09-08 21:33:00
" Hála Ábrahám Jehovájának, hogy így van. Dehogy veszek részvényt, hacsak azért nem, hogy a társaságot megbukni segéljem. Csak hadd szakadjon pártokra a magyar e korszükség kérdésében is, mint minden más ó és új viszonyaiban, hadd vessen tőrt, ásson vermet egymásnak, hazudtolja meg egymás ajkán az igét, kapkodja ki egymás kezéből a zászlót: addig mi szép csendesen felnövünk nyakára az új hatalommal, mint felnő az éj a vöröstányérra, mely nem maga a nap már, hanem csak felvetett képe s a gőzkörön, fény és meleg nélkül reszket... Mit mond excellentiád ezen hasonlathoz? biz a zsidót is költővé teszi a szokatlan honjellem... Ne méltóztassék kegyelmes szemeit haragba szedni, bizony mondom, nyakára növünk excellentiátoknak, a nélkül, hogy a nemzeti ipart mi fejtenők ki, vagy a kereskedést nagyszerűvé tennők, csupa pénzforgatással, váltó-csempészet s uzsora útján. Úgy, hogy ha bőven nem találkoznának ily érzékeny életuntak mint excellentiád, kik már minden álöröm és csalgyönyör ingerén túl, csak a valódi, igaz, nemes, gyöngéd, felemelő élvet igénylik s csak a vesztegető fényszomjat s kitüntető divatvezetést engedik magukon uralgni, ... mi nagylelkű és szívű férfiak dolga: ... halkabban domborulnának magyarnyelő tárczáink. De így se baj. Mi és feleink ezer s ezer úton körmeinkben tartjuk a pénzpiaczot, az ipart idegen gyülevész nép üzendi s a magyar gazdatisztjeinkké lesz saját földén. Ő vezeti a czímet és zsellérkedik, mi pedig szolgáknak látszva országlunk. Mily mulatságos lesz az, ha majd a magyar urak, hideg kőszobákba gyűlöngve, vagy elszigetelve, értünk dolgoznak, ha díszparkjainkba hozzánk küldenek ki, megkérdeztetni, mi és miként történjék? ha mi igazgatjuk a törvényhozó szavát s mondva rendeljük meg, vagy töröljük el a czikkeket érdekeink szerint? "
Lehel
2013-09-08 20:39:13
Sajnos kedves Benedek, ezek már bizonyítottak. A volt kormányzók hagytak elég erős nyomot rajtunk, ami miatt én nem kérek belőlük.
A jobbik is bizonyított a csanád üggyel, hiszen baráti kapcsolat miatt nem védték meg a párt makulátlan hírnevét. Szerintem igazán nem akarnak kormányra kerülni, inkább csak kapálás nélkül szeretnének élni és javakat szedni, ahogy a többi.. .ez pedig nagyon veszélyes és egyáltalán nem kívánatos.
Sajnos.
Bár sok esetben kedvelem őket azért amit mondanak, de igazán az eredményt hozó tett az, ami alkalmas lehet a bizalom ÉPÍTÉSÉRE.
Olyanból kevés van.
Megelőlegezett bizalom már nincs. Azt régen eljátszották a politikából élők. Tisztességes szakmából élő pedig nem megy politikusnak.
Ezért nem szabad bedőlni nekik.
Ha majd betartják azt a korábbi ígéretüket, hogy képviselőik visszahívhatóságát garantálják, azzal bizonyítanák, hogy különbek.
Ha ezt nem teszik, akkor pontosan a régi lemezt járják és arra utaznak, hogy "úgysincs más".
totya54
2013-09-08 17:23:20
szilveszter
2013-09-08 16:34:04
Benedeknek üzenem hogy nem lehet minden politikus gazember mint ahogy minden ember sem gazember .Aki még nem bizonyított, pálcát törni előre felette nem igazságos dolog.A párhuzam nem biztos hogy körbe ívelő.
Topi
2013-09-08 16:20:48
Lehel
2013-09-08 11:54:07
Fából vaskarika nem létezhet.
A "civilek" pedig pontosan azért nevezik maguknak civilnek, mert elutasítják a pártszinekbe öltöztetett kirekesztö katonásdit.
Martin Killeen
2013-09-08 07:14:26
Kedves Gabor! 2013-09-07 15:30:00
Mar rengetegszer hasznalt ilyen es hasonlo jelzoket, de jo is lenne, ha Magyarorszagon mindenki olvasna a hozzaszolasait es segitene a sok birkanak gondolkozni es emberre valtozni! Isten aldja meg sokszorosan a telefonjaiert es a hozzaszolasaiert is.! Udv. Barbara
Ajózsef
2013-09-07 21:33:43
Ángyán József:
Úgy ítélem meg, hogy a családokra, a helyi közösségekre és a fiatalokra alapozva, velük együtt újra kell építenünk ezt az országot, és államunkat – leválasztva a háttérben működő maffiahálózatról – vissza kell helyeznünk erkölcsi talapzatára.
link:
http://www.szabadfold.hu/aktualis/angyan_jozsef_tarol_a_foldehsegTopi
2013-09-07 20:50:42
Topi
2013-09-07 18:43:42
Kemény Krisztina: Nincs idő tévutakra
Kagán. A kánok kánja. Nemzetek feletti vezér. Aki vágtató ló hátáról a világon a leggyorsabban és legpontosabb lövi ki nyilait. S hogy mi dolga a XXI. században? Birodalmat épít. Kassai Lajos huszonöt éve dolgozta ki a lovas íjászat szabályrendszerét, azóta terjeszti a világban magyar harcművészetként. Tizenhat országban tanít, tevékenysége nyomán Kínától Kanadáig mindenütt magyarul hangzik fel a vezényszó: Lóra!
Fotó: Kállai Márton
A mester a Völgy szívében fogad. Egy szelet a Zselicből, tizenöt hektárnyi csoda. Körülöttünk a domboldalon vaddisznók és szürke marhák, a tóban bivalyok hűsölnek. Amott jurta áll, középen karámok, lovarda. Felmegyünk a legmagasabb pontra, onnan nézzük a Völgyet. Azt, ahova egy fékezhetetlen ló vitte lovasát harminc éve. S bár akkor még gaztenger borította, a lovas azonnal megérezte: hazaért, itt fogja létrehozni a lovas íjászat világközpontját.
– Megjelent bennem egy kép: végigfutott előttem az életem, a jövőm, láttam magam itt, a Völgyben öregemberként. A magyar azt mondja: képzelet, képesség, képtelenség. A képek nagyon fontosak. Akinek nincs képe a jövőjéről, azét más fogja írni. Nekem volt. Nézzen körül! Hát látott már gyönyörűbb tájat?
– Olyan, mint egy természet formálta stadion.
– A Völgynek az a csodája, hogy nem lát ki belőle az ember. Az elmélyült munkához szükség van arra, hogy ne zavarjon semmilyen külső körülmény. Itt a természet ölel körül. Lent, a Völgy belsejében bárhová képzelheti magát az ember térben és időben.
– Egyszer azt nyilatkozta, hogy egyeseknek ez a Paradicsom, mások viszont menekülnek, mint ördög a tömjénfüsttől.
– Mindennel így van, ami karakteres. Ez a harcos archetípus otthona, más nem érzi jól magát itt, mert a megpróbáltatásokat szenvedésnek éli meg. Feltöri a fenekét a ló, és azt mondja, köszönöm, ebből nem kérek. A harcos véres fenékkel is folytatja, mert érdekli, hogy mi következik azután.
– Árulja el: mi?
– Lehet úgy íjászni, hogy az ember egy millimétert sem halad önmaga középpontja felé. De lehet úgy is, hogy közben megfigyeli, mi történik, észrevesz bizonyos összefüggéseket, érzékeli a lélek rezdüléseit. Én azt tanítom az iskolámban, hogy minden lövéssel kerüljünk közelebb önmagunkhoz. A ló viszont a külvilággal való kapcsolatot jelenti. Azt is meg kell ismerni és folyamatosan ápolni. E két út találkozási pontja a lovas íjászat. Ide kétféle embertípus jön: aki keresi a választ a világ nagy kérdéseire, vagy aki azok elől menekül.
– Mikor döbbent rá, hogy ön is harcos?
– Gyerekkorom óta érdekelnek a harci művészetek, a keleti filozófiák, a megpróbáltatások. Nem félek a fájdalomtól, vagy attól, hogy meg kell izzadni. Erre elég korán rájöttem. Aztán az ember keresni kezdi a helyét. De a lélek nem mond tollba, csak sugall. Birtokában van annak a tudásnak, amivel mi nem rendelkezünk. Ezeket a finom hangokat sokszor elengedjük a fülünk mellett. Aztán mire megértjük, elrepül ötven év…
– Azt mondta, soha nem harcolna valami ellen, csak valamiért. Miért harcol egy született harcos a XXI. században?
– A lovas íjászatért és a benne létrejövő értékekért. Ahhoz, hogy egy ember felnevelkedjen, legalább egy falura van szükség. A lovas íjászat is csak közösségben tudja betölteni a karakter- és emberformáló szerepét. Szerencsére kiváló emberek vállaltak fel vezetői szerepet, hogy csak a kánokat említsem: a Kunságban Horváth György és a Felvidéken Bíró Gábor. A közösségeknek rendkívüli szerepük és erejük van, de hiányoznak a mai világból. Egy világrekordot egyszerűbb felállítni, ahhoz tudom, hogy gyakorolni kell. De közösséget felépíteni és fenntartani sokkal nehezebb. Kevés példa van erre.
– Azért is harcol, hogy az ön által létrehozott sport megmaradjon magyarnak. Sok veszély fenyegeti?
– Mi, magyarok rettenetesen mostohán bánunk az értékeinkkel, és ezt nagyon nehezen viselem. Az általam létrehozott lovas íjászatot a világ minden részén tanulják és elismerik. Ahogy terjed a világban, mindenütt rájönnek, hogy mekkora lehetőség rejlik benne. A jordán király például iszonyatos összeggel beszállt és megszervezte a világtalálkozót.
– Miközben az idei magyarországit lefújták. Pedig azelőtt mindig Kaposmérő adott neki otthont.
– Nem kaptam rá pénzt. Jordániába nem akartam elmenni, mégis megtettem. Versenybe kellett szállnom, hogy legalább a szakmai sikereket hazahozhassam.
– Meg is nyerte, mint ahogy minden eddigi versenyt a világon. Ez azt jelenti, hogy ön nagyon jóban lehet önmagával és a külvilággal. Elárulja a titkot?
– Sokat gyakorolok, mindent megteszek, hogy jó legyek, de van valami, ami ezen túlmutat. Az igazi sikereknek csak egy részéért vagyunk felelősek. A másik részét kívülről kapjuk. Nem az a kérdés, hogy hiszek-e Istenben, hanem hogy ő hisz-e bennem.
– Mi történik a lövés pillanatában?
– Teljesen megszűnik az én, és a harcos átkerül a cselekvés színtiszta birodalmába, ahol semmilyen gondolat nem zavarhat be. Ezek nagyon tiszta pillanatai az életnek. Ha a megvilágosodás fény, akkor ezek szikrák.
– És milyen érzés, ha mégsem talál?
– Nem lehet különbség. Ha érzelmi reakció kapcsolódna hozzá – büszke lennék, ha sikerülne, szégyellném, ha nem –, akkor az elme játékává válhatna az egész. Szerepet kapna az egó és zsákutcába juttatna.
– A harcos tehát nem mindenáron nyerő?
– Vannak kudarckerülő és sikerorientált típusok. Én azt hiszem, az előbbibe tartozom, ami nem jó. De szerencsére eddig még nem kellett kudarcot megélnem. Aztán majd egyszer biztos leszek második is, meg harmadik, meg harmincadik, ezt már most fel kell dolgozni. Mert ha csak az események után szembesülünk ilyesmivel, azt nevezik traumának. De emiatt nem fogom a lovas íjászatot abbahagyni. Ameddig lóra tudok ülni, folytatom.
– Néhány éve viszont nemhogy lóra ült, de huszonnégy órán keresztül le sem szállt, miközben folyamatosan íjászott.
– Életem egyik legnagyobb élménye volt. Először az érdekelt, hogy bírták régen a harcosok a napkeltétől napnyugtáig tartó csatát. Aztán továbbmentem: lehet-e huszonnégy órán keresztül fizikailag, lelkileg, szellemileg aktívnak lenni? Közben alaposan meg tudtam figyelni magam.
– És mit tapasztalt?
– A huszonnegyedik órában öregebbnek láttam magam. Éreztem, hogy nem olyan rugalmas a testem. Ez érdekes volt. Sok embernek az a baja, hogy nem foglalkozik a fizikai testével. A bölcsességet, amit jó esetben összeszed az élete során, nem tudja használni, mert fizikailag leromlik. Pedig ha jól gazdálkodunk a testünkkel, az nagyon nagy élmény. Minél idősebb, annál nagyobb.
– Másképp lovas íjász egy húszéves, mint egy ötvenes?
– A húszévest még a technika érdekli, a pontszám és hogy nyerjen. Engem meg azok a lelki folyamatok, amik közben zajlanak. Ahhoz, hogy mélyen megismerjük magunkat, szükség van megpróbáltatásokra. A mai ember irtózik tőlük. Fél az erőfeszítéstől. Retteg a fájdalomtól, a fáradtságtól, attól, hogy megizzad. Állandóan a kényelmet keresi és mindig a felszínen mozog. Ezért leéli úgy az életét, hogy alig tud meg valamit önmagáról. Pedig a lehetőség itt lett volna, ahogy a Tibeti halottas könyv mondja: ritkán és nehezen hozzáférhető emberi test birtokába jutottál, nincs idő tévutakra.
KASSAI LAJOS 1960-ban született Kaposváron. A lovas íjászat létrehozásáért és világban való terjesztéséért 2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. Tevékenysége nyomán egyedül hazánkban lehet szerezni lovasíjász-oktató egyetemi diplomát. Minden eddigi versenyt megnyert, öt Guinness-világrekordot állított fel.
Tagja a Megszállottak Klubjának. A Magyar Kultúra Lovagja.
totya54
2013-09-06 23:04:11
Ica
2013-09-06 20:23:18
Charles és az egész angol királyi család méltatlan arra, hogy magyar vonatkozásaikról beszéljünk. Rostás Árpád igen jó lelkű cigányember, amikor elsirta magát, nagyon veleéreztem. Az Emerson Lake and Palmerrel való kapcsolata Kubinyi úrnak egy újabb színfolt a műsorban, ezzel kellene kicsit foglalkozni. A férjem is nagy barátja annak a zenének, és megszerettette velem, nem is tudtam, hogy ott is vannak magyar szálak, és azok elvezetnek az Álmos tévéhez.
Topi
2013-09-06 18:57:49
Apista
2013-09-06 18:43:43
Ajózsef
2013-09-06 16:24:18
