Ez gyalázat : http://kuruc.info/r/26/121683/

Kásler Árpád eddigi legfontosabb üzenete

Méltó választ ígértem – hát íme! http://www.youtube.com/watch?v=z5rvGV4Ooqs
(a videót végignézni és terjeszteni kötelező)
ELTÖRLÉSRE kerülnek a „devizahitelek”!

Emberek! Mi elvégeztük a házifeladatot, most Önökön a sor. Tisztelet és köszönet mindazoknak, akik eddig kivették a részüket ebből az egyenlőtlen küzdelemből. A „hatóságok” kétségbeesetten próbálnak ellehetetleníteni, pofátlan módon megszüntették a Csányi elleni kártérítési pert és nagymértékű illeték megfizetésére köteleztek engem és a BAÉSZ-t. Így Karácsony közeledtére megérkezett a pénzbírság is az augusztus 20-i Astoria elfoglalásáért, ezen felül tovább folytatva ugyanezen okból a két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést kilátásba helyező büntető eljárást ellenünk.

Folytatás: http://kaslerarpad.hu/?p=5924

Kedves Mindnyájan!
Hallgassátok Wass Albert hangját!

http://www.youtube.com/watch?v=I-LGUGR5eSM

Áldott, békés, szép ünnepi készülődést kívánok
bémargó

A tegnapi műsorban nem az hangzott el, hogy a ... szlovákok lenyúlták a magyar népdalunkat és himnuszt készítettek belőle, hanem nemes egyszerűséggel:

a magyar népdalt a tótok felállva, vigyázva hallgatják!

Ez azért tényleg óriási volt! Köszönöm a műsorvezetőnek!

Kedves Seraf,!
"Valami olyat kellene keresni, amiben szó esik a 48-as szabadságharc, valamint az aradi vértanúk és Hajnau megítéléséről"

Azt hiszem Pap Gábor egy másik monarchistára László Andrásra gondolt, neki vannak ilyen híg "agymenései".
pl: http://www.youtube.com/watch?v=gIwDN9Ax8MM
sajnálom de nem volt gusztusom újra végighallgatni, nem tudok pontos percállást írni...

Endrődi Sándor: A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Tipikus se ez, se az Vona vélemény. Úgy állitja be, mintha nem lehetne valódi cél a királyság visszaállítása, mert végig monarchiáról beszél, azaz Habsburg császársággal egyesülő magyar alárendelt királyságról, nem független ősi királyságról. Marad a köztársaság, ahol biztos állása van, és elég érte ilyen semmit mondó gondolatokat leirni. A magyarok vissza kell térjenek ősi rendjükhöz. Vannak még magyar családok, olyan is van, amely az Árpádház idejéből származik, talán ott kellene keresgélnünk. Ez a tengertől tengerig tartó Vona féle fejtegetés a lengyel magyar horvát unióról teljesen alaptalan egyelőre, nekünk addig is élnünk kell. Olasz-tót-zsidó-balkáni zabigyerekkel ne akarjuk megoldani a magyar ügyet, mert abból mégnagyobb zűrzavar lesz.

Itt a Vona cikk: Monarchizmus, vagy nacionalizmus a címe, ami magyarul annyit jelent, a habsburgot hozzuk vissza, vagy maradjunk magunk. A kérdést nem így tenném fel, hanem: MIKOR ÁLL HELYRE A MAGYAR KIRÁLYSÁG? A rossz kérdésfeltevésből következnek a helytelen válaszok, olvassátok: .
Techet Péter tabudöntögető írással indított vitát a Magyar Nemzet hasábjain. A megszólalók különféle irányokat képviseltek, de talán még senki sem mondta ki egyértelműen: végre! Ezek azok a tisztázó történelmi viták, amelyek hosszú évtizedek óta hiányoznak. Itt az ideje, hogy saját történeti múltunk elemzése ne csupán szakmai, értelmiségi szalonokban, párhuzamos monológokba zárkózva, intellektuális önkielégítés szintjén folyjon. Nyíljanak ki a kapuk, ütközzenek az érvek! Tudva természetesen, hogy az ilyen vitáknak általában nincs lezárásuk, egyszer csak abbamaradnak, mégsem értelmetlenek, mert minden irányzatot a saját álláspontja további tökéletesítésére vagy éppen módosítására ösztönöznek.
Írta: Vona Gábor.
Véleményem szerint a vita kezelhetősége szempontjából célszerű lenne három, eléggé összekeveredett kérdést különválasztani. Máskülönben könnyen előfordulhat, hogy a kérdésfelvetés is helyes, a válasz is, csak a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az első kérdés: kell-e, lehet-e királyság Magyarország államformája? A második: ha igen, akkor Habsburg legyen-e az uralkodó? A harmadik: mi hazánk regionális jövőképe?
Az első kérdésre monarchista szemléletű történészként természetesen igen a válaszom. Nagyon szeretném, ha Magyarország visszatérne ahhoz a monarchikus tradícióhoz, amely évszázadokon keresztül – minden vesztesége és hibája ellenére – százszorta sikeresebb volt annál, mint amit köztársaságként fel tudunk mutatni. De ez csupán elméleti válasz, mondhatni vágy. Ha a praxis szintjén vizsgáljuk meg a kérdést, hamar kijózanodunk. A vitában többen adtak hangot szkepszisüknek, de amíg a királyság visszaállításának valószínűtlenségét általában külső okokkal – közjogi akadályok, történelmi avíttság, az uralkodó személye körüli vita stb. – magyarázzák, addig én úgy gondolom, a probléma alapvetően belső. Hiába váltunk államformát, legyőzve a külső akadályokat, ha a belső feltételek nem adottak: sem „királyérett” társadalom, sem „koronaérett” király nincs. A monarchikus berendezkedés pedig ezen alapok nélkül rövid időn belül önmaga karikatúrájává torzulna. Képzeljük csak el, amint a bulvársajtó megkérdezi, mennyi adóforintba került a király kávés csészéje; ahogy éhségsztrájkot szervez a DK az uralkodói elnyomás ellen? Vagy a másik oldalról nézve: lenne ma király, aki fel merné vállalni a monarchia valódi lényegét, vállalva ezzel a belföldi és nemzetközi támadásokat? Mondjuk ki, monarchistaként, őszintén, fájó szívvel: a megmaradt európai királyságok csupán kultúrtörténeti rezervátumok, a királycsaládok pedig gyakorlatilag súlytalan celebek.
Mit tehet akkor ma egy monarchista? Mivel a probléma belső, belső ellenállásba és építkezésbe kezd. Nyilván egy koronaérett királyért keveset tehetünk, maximum bízunk a Gondviselésben, hogy ha lesz királyérett társadalom, akkor megadja nekünk. A királyérett társadalomért viszont tehetünk. Nem agitációval vagy ismeretterjesztéssel, hanem valójában azzal, hogy ki-ki a saját életében igyekszik megélni a monarchikus erényeket. Még akkor is, ha ez a társadalom legszélesebb rétegeitől az értetlenséget és az élcelődést eredményezi. Mit jelent megélni a monarchikus erényeket? Úgy létezni, mintha lenne királyunk. Egyfajta állandó készültségben, feszültségben. Tisztelni a Szent Koronát, a monarchikus eszmét, a hierarchiát, a nemesi lelkületet, az önfeláldozást, a minőséget, mindazt, amitől a demokratikus, egalitárius, republikánus hatások megfosztották az emberiséget.
A vita második kérdésére, vagyis hogy Habsburg legyen-e a király, a fenti sorok fényében nem kívánunk válaszolni. Megjegyzéseket azonban teszünk. A vita eme részét ugyanis meddőnek tartjuk. Az egyik oldalon állnak a dogmatikus legitimisták, a másikon az érzelmi nacionalisták. Bibói értelemben mindketten túlzott lényeglátók. Törvényes királyaink voltak a Habsburgok? Törvényes igényük lehet a koronára? Igen, a legitimistáknak igazuk van. De figyelembe kell-e vennünk a magyar függetlenségi hagyományt? Beleivódott-e a magyar lelkekbe Petőfi és Kossuth? Igen, a nacionalistáknak igazuk van. Pontosabban, egyiknek sincs teljes igazsága: az egyik oldalon, a legitimisták negligálják a magyar közösség történelmi élményeit, a néplelket, a nacionalisták pedig a monarchizmus alapvető lényegét, logikáját és teremtő erejét. Így jön az állóháború, ahol az egyik a nacionalizmusok szűkkeblűségében, a másik a Habsburgok magyarellenességében véli a maga ősellenségét. A nacionalizmus és a monarchizmus egymásnak szegezése helyett mindkettő átszellemítésére lenne szükség. Ez azonban önkritikát feltételez. A legitimistáknak első lépésként el kellene ismerniük, hogy a Habsburg-ház trónutódlása megkérdőjelezhető, a nacionalistáknak, hogy a Habsburg név önmagában még nem ördögi. Félek tőle, ennyit ma el nem várhatunk…
A vita harmadik szintje hazánk regionális jövőjével kapcsolatos. Egyesek a Habsburg Birodalom jelenkori újrateremtésére, mások a visegrádi együttműködés elmélyítésére tettek javaslatot. Itt sajnos többen beleragadtak abba a távlattalan vitába, melyik kor, mennyi pusztítást okozott a magyarságnak. Ki ártott többet, a törökök vagy a Habsburgok? Mindez fontos történelmi kérdés, de ha külpolitikai stratégiáról van szó, tegyük fel a kérdést: a jövőnk szempontjából mi számít jobban, hogy a törökök, az osztrákok (egyeseknél az „osztrák” és a „Habsburg” szinonimaként szerepelt, amely komoly badarság) vagy az oroszok ártottak-e jobban, vagy, hogy melyik irányba lehetünk képesek az érdekeink leghatékonyabb érvényesítésére? Természetesen nem akarom a történelmi emlékezés fontosságát és értelmét elvitatni, de a sérelmekbe zárkózástól óvnám magunk. El kellene gondolkodni, hogy miért az osztrák-német, az orosz és a török ejtette rajtunk a legtöbb sebet. Nem azért talán, mert e nagyhatalmak hármas metszéspontjában élünk mi, magyarok? És ha így van, nem az lenne a dolgunk, hogy ezt felismerve igyekezzünk mindhárom, továbbra is velünk élő erőcentrum felé partneri külpolitikát megvalósítani? Én Világost tudva vagyok tántoríthatatlan monarchista, Mohácsot siratva vagyok meggyőződéses turanista, és Erdélyben orosz találattól elesett nagyapám emlékét tisztelve vagyok az Országgyűlés orosz-magyar baráti tagozatának elnöke. Hogy miért? Mert hiszem, hogy ez a hazám érdeke. És egyetértek: kell egy közép-európai összefogás, hogy ebben a háromszögben sikeresen fennmaradjunk. Ennek lehetőségét viszont én a visegrádi négyek – mondjuk már ki! – kudarcos erőlködése helyett egy történelmileg szintén igazolható és sokkal ígéretesebb lengyel-magyar-horvát államközösségben, a tengertől tengerig tengely megvalósításában látom. Végezetül szembesítsük magunkat egy, eddig a cikksorozatban ki nem mondott ténnyel. Az, hogy ez a regionális jövőnkről szóló vita ilyen különféle irányzatokat is megszólalásra ingerelt, túlmutat önmagán. Ami történt, egy indirekt (talán sokak részéről tudatalatti) beismerése annak, hogy Magyarországnak nincs hosszú jövője ebben az Európai Unióban.
(a szerző történész, országgyűlési képviselő)

Szerencsere;
Többször elmondtam (Volner) a Parlamentben, hogy az internet cenzúrája és a blokkolás mennyire elmaradott szánalmas módszer. Itt erre most a bizonyíték, hiszen kb. két kattintással megoldható, hogy az Irodaházban és Parlamentben ismét elérhető legyen a kuruc.info :)) - írja Facebook-oldalán Németh Zsolt jobbikos országgyűlési képviselő.

További részletek: http://kuruc.info/r/6/121666/#ixzz2nm4YS1u7 Udv. Barbara

Tiszteletem magyar honfitársak!
Nem tudom Tamás mennyire ad Pap Gábor szavára.Csak azért hozom szóba mert ha jól értettem a törökökről sincs túl jó véleménnyel,illetve a magyar-török kapcsolatok szorosabbra fűzésének gondolatát sem tartja pozitívumnak.
Pap Gábor a belinkelt előadásban viszont kifejezetten pozitívan nyilatkozik róluk a török megszállás ellenére is,szerinte közel nem okoztak annyi kárt mint a habsburgok és a mai napig testvérnépnek tartanak minket.Sőt!
A szkíta múltból eredendően minket tartanak a népek közül hát társ nemzetnek,erre külön szavuk van az arkadas.
Előadásában beszámolt törökországi útjáról is,ahol állítása szerint az átlagemberek körében a mai napig ismert a jelentése a hát társ kifejezésnek a magyar-török nemzet között.Gyakorlati hasznát is vette mikor a helybeliek tudomására hozta hogy ő magyar és használta az arkadas kifejezést bizonyos szituációban.

Egyébként aktualitása is van a török témának.
orbán tanácsadói ügyesen sakkoznak és próbálják kifogni a szelet a jobbik vitorlájából. Erre friss példa orbán törökországi tartózkodása, a Magyar-Török Stratégiai Együttműködési Tanács megalakítása.

Egy újabb vészjósló hír.
A bilderberges külügyérek, magukközött, parancsra döntőttek. A birodalom egyetlen alattvalóját sem kérdezték meg...

http://www.hir24.hu/kulfold/2013/12/16/kulonleges-statuszt-kinal-izraelnek-az-eu/~~beuszo

Totya, köszi a linket!

Megjegyzéseim az adóHATÓSÁGhoz:
A kirobbant botrány óta számos kiskereskedő és magánember ellen indítottak eljárást , viszont egyetlenegy multi sem volt köztük!

A NAV-so botrányt kirobbantásában szerepet játszó atlatszo.hu-t a TEK megfenyegette (feljelentés kilátásba helyezte), igaz, hogy egy másik ügy miatt -> a TEK-esek árvízvédelmi pénzeiről írt, de nagyon "átlátszó" az eset mivel valszeg csak a pontos számot nem találta el az atlatszo.hu a TEK-es dolgozók árvízvédelmi órabéről, mivel nem voltak hajlandóak ("időben") információt adni az internetes portál megkeresésére.
Szóval a NAV-hoz , már a TEK is felsorakozott, mint népnyúzó - megfélemlítő hatósági cég..

IV. Károly írásbeli lemondásával a Magyar nép egyszer és mindenkorra megszabadult a habsburg-lotharingiai zsidó elnyomás alól (keserves árat fizettünk érte),ha a Magyarok Istene megsegít minket és sikerül megszabadulnunk a jelenlegi zsidó politikai uralmától is, akkor Magyar királyt szeretnénk a trónon látni nem pedig valami sátánfattyat.

Adalékok a tisztánlátáshoz:
-Ferenc Ferdinánd külön szláv államot óhajtott alapítani a Monarchia szláv népeiből. Ez a trónörökös, aki házassága révén rokonságba került a szlávokkal, magyar gyűlöletből 1909-ben Sinajában tett látogatása alkalmával ígéretet tett az oláhoknak, hogy ha uralomra kerül Magyarország egy részét átengedi nekik. Mintha csak az övé lett volna Magyarország...
-A magyarországi zsidóság túlnyomó része I. Ferenc József uralkodása alatt települt az országba. Ő ajándékozott 133 zsidó családnak nemesi és bárói rangot. Ez a nagy zsidó támogatás nagyobb csapás a magyar nemzetre, mint a tatárjárás vagy a mohácsi vész és az utána következő török dúlás volt.Azokat kiheverte a nemzet, de a zsidók által okozott szellemi, biológiai és anyagi rombolást nehezen fogja kiheverni...
-Az első Habsburgról, Rudolfról, akivel a magyaroknak csak mind szomszéddal volt ismeretsége, és akinek Kun László királyunk segítette a cseheket legyőzni, lelki milyenségét tekintve félreértetetlen bizonyítványt ad a tény, ahogyan a harcban elesett cseh király holttestével elbántak. Ottókar hulláját a harctéren kirabolták, a meztelen holttestet összeszurkálták, majd Rudolf Bécsbe vitette, ahol mindennek szemeláttára vágó marhaként feldarabolták, kibelezték és a holttest darabjait megsütötték...

teljes cikk:
http://www.magtudin.org/A%20Habsburgok.htm

Netikett ((network etiquette):
-Ne írj csupa nagybetűvel, (mert az kiabálásnak számít) használj kis- és nagybetűket is!
-Ne használj többszörös írásjeleket!
-Használj szóközt is! (Felsorolásban a vessző nem helyettesíti a szóközt!)
-Használd a magyar ékezeteket és a magyar nyelv helyesírási szabályait!
-Légy tömör anélkül, hogy túlságosan lényegretörő lennél!
-Amikor egy hozzászólásra válaszolsz, csak annyit idézz az eredeti anyagból, hogy érthető legyen a válaszod és ne többet!
-Ne írj személyeskedő hozzászólásokat és ne válaszolj ilyenekre!
-Ne írj csúnyán, fórumba nem illő dolgokat!
-Tilos mások tudatos provokálása, fórumozók személye (és nem véleménye) ellen irányuló (becsmérlő, megalázó) megjegyzés.

Sziasztok! http://komlomedia.hu/video.php?id=2013121301#sthash.Vetxy1Vz.dpbs#ixzz2nfKJadDG

Barbara, köszönöm az utasítgatásait,a jelzőit, amit másokra és rám is aggatott.

ism:
Kedves Martin Killer vagy Barbara (nincsen itten kis tudat-hasadás...?) - csak mert nem válaszolt(ál)...-
'Meredek' IGAZA ! nem zavar ? véletlen ? - csak a színvonal...?
Miért is nem a Jászol, a Betlehem-ezés a Karácsony JEL-e? miért a kereszt?!
Mert ha nincs IGAZ-a -Benedeknek- írd meg nekem -lécci- MÉRT nincs?!
Miért is nem a Jászol, a Betlehem-ezés a Karácsony JEL-e? miért a kereszt?! ... Ádventi Üdvözlettel! kP

Ha valaki esetleg, valamilyen okból, mégis szeretne ékes magyar nyelven írni, a gépét egyszerűen átállíthatja a következő helyen:
" Vezérlőpult\Minden vezérlőpultelem\Nyelv " / beállítások / MAGYAR / ment