Egy kis történelem Leninről...!
Vladimir Iljics Lenin (i)gaz emberi vonásai

A száz évvel ezelőtti Oroszország egyre vészjóslóbban fortyogó politikai üstjébe egy életveszélyesen kalandor politikai emigráns keverte bele saját robbanóanyagát. Egy minden gátlás nélküli figura, akinek az olyan fogalmak, mint család, lelkiismeret, emberélet az égvilágon semmi tartalmat nem hordoztak. Mindent gyűlölt, ami emberi, hagyományos vagy polgári volt. Egy lelkileg súlyosan deformált – gyilkos hajlamokat is hordozó – megszállott, akinek az emberiség balsorsa megadta az esélyt arra, hogy megvalósítsa sötét terveit. A balszerencse beteljesedett, az üst felrobbant, a világot elárasztotta a bolsevik szenny. A következményeket a mai napig hordozza az emberiség…

A „létező szocializmus” időszakának elemi iskolai olvasókönyveiben gyakori volt egy történet, amely arról szólt, hogy Lenin elvtárs, lábadozása idején, amikor tudomást szerzett arról, hogy a kórházban nagyon kevés a párna, végtelen önzetlenségében elküldte a magáét egy szenvedőnek, pedig ő is nagyon rossz bőrben volt. Eddig az aranyos, együgyű történet, amin aztán 2-3 tanórán át kellett rugózniuk a peches nebulóknak. El kell fogadnunk azt a hipotézist, miszerint a polgárháború korának orosz közkórházaiban valóban nem a párnacsaták jelentették a legnagyobb veszélyt a betegekre, hanem az éhség, a tífusz és a kolera. De a történelmi igazság kedvéért azonnal meg kell jegyeznünk, hogy Iljics ezen nagylelkű gesztusai nemigen valósulhattak meg ily módon, ugyanis a közelében sem járt ilyen intézményeknek. Ő ugyanis hatalomra kerülése után már csak a Kreml, a főúri paloták és a hatalmas gorkiji dácsája helyszínein morzsolgatta dolgos hétköznapjait.

Vlagyimir Iljics vagyonos, a cárhoz a végletekig lojális köztisztviselői családban született Szimbirszkben, 1870-ben. Örök rejtély marad, hogy egy ilyen nagypolgári környezet miképpen hozhatta létre bátyjában és benne azt a megszállottan lázadó, anarchista attitűdöt, ami bátyja halálához, benne pedig a bosszú örök és őrült tébolyához vezetett. Diákévei az állandó baloldali radikalizálódás és a lázadozások hosszú sorozatából állnak. Jó tanuló, de mégis szinte mindenhonnan kicsapják, végül magánúton mégis befejezi tanulmányait. Örök bajkeverő, aki már fiatalon megéli első száműzetését, amit aztán a '17-es bolsevik puccsig tartó folytonos bolyongás követ.

A személyiségében rejlő, ellentmondást nem tűrő brutalitás és megszállottság a magánéletére is rányomta bélyegét. Szűnni nem akaróan hajtotta a női nemet, és sikeres hódítás esetén meglehetősen egyoldalú kapcsolatba kényszerítette partnereit. Állandó szoknyabolondságát egészen az irracionalitás szintjéig el tudta fogadtatni partnereivel. „Szerelmi” pályafutása sokakat megbotránkoztatott akkoriban, de később az egészet agyonhallgatták. Életében két nő játszott kiemelkedő szerepet (a sok közül) Nagyezsda Krupszkaja, egy katonacsaládból származó szocialista aktivista, és egy francia származású őrült világforradalmár, Inessa Armand.

Nagyezsda – számomra az egyetlen elfogadható alakja a történetnek – a nyugalom, türelem és a teljes tolerancia megtestesítője Lenin életében.

1898-ban veszi feleségül - még a száműzetése közben -, miután először egy másik aktivista, Apollinarija Jakubova kezét kérte meg, tőle azonban kosarat kapott. Nagyezsda azonban a súlyosan megalázó bánásmód ellenére a sírig, sőt azon jóval túl is hűséges férjéhez. Kiáll a becsületéért, szellemiségéért még jóval férje halála után is, sőt ez okozza később vesztét is, mivel Sztálinnal is konfrontálódik eközben. Az őrült grúz végül 1939-ben megmérgezteti, majd hősként eltemetteti. Az utókor állandó gúnyolódással illette, mivel nagyon puritán módon öltözködött, és mélyen megvetett mindenféle fényűzést.

Kigúnyolták csúnyaságát és teljes aszexualitását. Ez utóbbi különösen igaz volt, de ennek oka a súlyos Basedow-kórban keresendő, ami miatt az ilyen jellegű kapcsolata férjével minimális lehetett (olyannyira, hogy ő nem is kapta el tőle a végzetes vérbajt).

A jelcini érában előkerült iratok között megtalálták a Kreml akkori gondnokainak feljegyzését, amiben az szerepelt, hogy – amíg a Kremlben volt – édeshármasban laktak egy lakosztályban. A külső helyiségben Nagyezsda, a belsőben Iljics és Inessa. A forradalom hős vezére tehát cselédként használta feleségét a maga és szeretője kiszolgálására! Természetesen a baloldali történetírás – amely először tudomást sem akart venni Inessáról – mindössze annyit ismer el, hogy lakása volt a Kreml szomszédságában, és plátói módon leveleztek.
Inessa Armand egy egészen más típusú asszony volt. Megszállott forradalmár, aki sorban tölti börtönbüntetéseit, miközben férjének, egy nagykereskedőnek 4 gyermeket szül. Majd elválik férjétől, és annak öccsével kezd viszonyt, akinek szintén szül gyermeket. Ez még ma is elég kalandosan hangzik, de el lehet képzelni, milyen visszhangokat váltott mindez ki az akkori idők erkölcsei között. De második férjét is elhagyja, és ekkor már Lenin következett, és vele a nagy szerelem. És egy őrült forradalmi szervezési hajsza egész Európán át.

Időnként az őrült szenvedély pislákolássá változott, ami annak tudható be, hogy a lánglelkű Iljics bizony mindenhol és mindenkor a kuplerájok lelkes látogatója volt. Ez abban az időben is meglehetősen költséges dolognak számított, amihez az anyagiakat főhősünk bizony a pártkasszából biztosította. És ezek során a nyilvánosházi kalandjai során szerezte szifiliszét, amellyel megfertőzte szerelmét, Inessát, és amely a későbbiekben végzett is mindkettőjükkel. Sorozatos agyvérzések közepette megtébolyult, majd 1924 januárjában visszalehelte lelkét a sátánnak, akitől azt majd 54 évvel azelőtt vételezte. Ezeket a tényeket a rajongói és a propaganda alaposan elferdítették, és a mai napig is mentegetik a dolgokat, mintha az „agyvérzés és szélütés” felmentené a politikai és erkölcsi rémtettek felelőssége alól.

Inessának „vonatútja közben szerzett kolerája” (amiben fél nap alatt meghalt) is igen gyanús, mivel előtte már évekig hordozta a vérbaj tüneteit. Az ő temetésén látták először az őszinte bánat „tüneteit” a bolsevizmus apostolán.

A Lenin ellen elkövetett merényletek sem járultak hozzá ahhoz, hogy hosszú életű legyen. Nyilván nem tartozott az Eszer párt welness szolgáltatásai közé, hogy félig vak és őrülten idealista leányuk, Fanny Kaplan háromszor is belelőtt a bolsevik rémbe 1918 augusztusában. (Távol álljon tőlünk a fekete cinizmus, de ha inkább egy süketet küldtek volna, az lehet, hogy rendesen eltalálja 4 lépésről, és másképp alakul a világ sorsa.) Főhősünk azonban egészen golyóállónak bizonyult, mivel ezenkívül még két másik merényletet is túlélt. Valószínűleg romlottak azért némileg a laboreredményei a fenti merényletek hatására, de mint megállapítottuk, a végzetét nem ez okozta.

Ideológusi tevékenységét, politikai, gazdasági írásait a maga korában szuperlatívuszokkal méltatták. Mai szemmel nézve ezek az írások meglehetős együgyűségek, de természetesen nem vetíthetjük vissza az utókor „éleslátását” az akkori idők lehetőségeire és mércéjére. Elemzéseinek mélysége messze elmaradt a „klasszikusok”, de főleg Marx rabbinikus mélységeitől. Antikapitalizmusa vulgáris és egysíkú, következtetései nem bizonyultak időtállónak. Amiben nem vitathatjuk tehetségét, az a néptribunusi tevékenysége, propagandista- és szervezőkészsége. Megvolt az a képessége, hogy bonyolultabb információkat egyszerűen adjon tovább a hallgatóságnak vagy az apparátusnak.

Azt, hogy ezekben az években milyen megnyilvánulások származtak tőle, és mi az, amit csak utólag aggattak rá (például az öröklési legenda, amikor nem javasolja utódjának Sztálint), azt már nagyon nehéz kihámozni a hazugságok tengeréből. Utódja, Sztálin elvtárs elég sokat tett azért, hogy a Szovjetunió ne népesedjen túl, bár ehhez a maga szerény módján Vlagyimir Iljicsünk is tett hozzá valamicskét. Az általa levert több tucat parasztfelkelésben lemészároltak százezrei valószínűleg sokat mélyítettek a munkás-paraszt testvériségen, és a cári család, valamint az arisztokrácia halomra gyilkolása is a kommunista humanizmus általános jó hírét keltették szerte a világon. A megtorlásokat elrendelő parancsokon, repressziókon bőven megtalálhatók Lenin kézjegyei, sőt a legtöbbször részletes végrehajtási instrukciókkal is kiegészíti ezeket. Hemzsegnek ezekben az utasításokban a „megsemmisíteni”, „kiirtani”, „mindenkit agyonlőni”, „kegyetlenül elfojtani” kifejezések. Hogy a forró szívű csekistái hány millió embert küldtek a forradalmi túlvilágra, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Meglehetősen szórakoztató dolog felidézni, hogy Lenin „mélyen demokratikus” természete a parlamenti szájtépést egy egész napig sem bírta idegileg elviselni. A nemzetgyűlést 1918 januárjában már megalakulása napján feloszlatta, és megjegyezte, hogy ennyi idiótát még nem látott egy rakáson.

Az első világháború idején a német titkosszolgálat felismerte, hogy a bolsevista agitátorok hasznos segítségére lehetnek a keleti óriás gyengítésében. A hírszerzés egy Moltke nevű századosa (csak névrokona a nagy hadvezérnek) kapta a tippet a zürichi rendőrségbe beépített emberétől, hogy a zürichi nyilvánosházak világában egy új, karizmatikusnak tűnő orosz anarchista forgolódik. A tipp felkarolása, majd a kellő környezetbe helyezése és elindítása a wilhelmiánus német katonai hírszerzés fantáziáját és alaposságát dicséri. A svájci emigrációban élő Lenint ők segítették vissza Oroszországba, éppen a kellő időben. A lepecsételt vagon történetét utólag találta ki a kommunista propaganda azért, hogy demonstrálják, miszerint Iljics semmilyen módon nem került kapcsolatba az imperialistákkal. (Az, hogy előtte számtalanszor került meghitt kapcsolatba különböző imperialista kuplerájokkal, az átutazás szempontjából nem bírt relevanciával.) Az alkuját megkötötte a német hadvezetéssel, anyagilag is támogatták, azonban véleményem szerint semmiképpen sem tekinthető német ügynöknek, mivel egy pillanatig sem ténykedett az ő érdekükben. Mindent magáért és a bolsevikokért csinált, és az eredmény valóban néha egybeesett a német érdekekkel. A fantáziadús német titkosszolgálat, ha tudta volna, hogy milyen gyilkos mételyt szabadít rá a világra, valószínűleg inkább még 100 évig fizette volna a kupleráj számláit, mintsem hogy egyszer is a német határok közelébe engedje.

Halála utáni első „viszontagságai” az 1941-es német támadás után következtek be. '41 novemberében – bár Moszkva légvédelme kiváló volt – az ő „kuckóját” mégis telibe találták. A mauzóleumot a németek állítólag többször is lebombázták – amit érthető okokból szintén elhallgattak – sőt később a brezsnyevi érában öngyilkos robbantók is romba döntötték a mauzóleumot. Így valószínűleg a jelenleg ott fekvő pufók, babaarcú kispajtásnak semmi köze sincs a bolsevizmus nagy mágusához. No, nem mintha ennek lenne jelentősége. (A Wehrmacht nem volt tekintettel a forradalom többi ereklyéire sem, mert az Auróra cirkálót is szilánkokra bombázták '41 szeptemberében.)

… És az Iljics által továbbfejlesztett ideológia zökkenőmentesen járta embermilliók tetemeivel kikövezett útját, egészen a dicstelen összeomlásig. Addig, amíg kiderült, hogy az egész hiábavaló volt, amíg nyilvánvaló lett, hogy a több generációt kitöltő százmilliók keserves nyomorúságán és pusztulásán épült birodalom egy kardcsapás nélkül kimúlt. A hidrogénbombák ezreiben dúskáló szuperhatalom polgárait a kilátástalanság, a depresszió és az alkoholizmus tizedelte – lelküket a falanszter ideológia megnyomorította. Nem tudták már lerázni a részben maguk által is gyártott béklyókat. És úgy múlt el az egész befejezetlenül, hogy ki lehet rá mondani a legcsüggesztőbb következtetést: felesleges volt a tengernyi szenvedés, nem vezetett sehová a sikeres belső és külső agresszió, nem hozhatott megnyugvást és harmóniát senkinek a birodalomban.

A kommunizmus „kísértetének” elszabadításában Lenin a 20. század kulcsfigurája. Nemcsak ő a felelős, nélküle is létrejött volna a jelenség. De talán nem lett volna belőle a század nagy drámája.

Vlagyimir Iljics Uljanov, e világi ítéletedet nagyrészt kimondta már a történelem, másvilági bűnhődésed nem a mi kompetenciánk. Irgalmazzon neked az Úr minden borzalomért, és óvjon meg minket követőidtől.

Reméljük, nem lesznek már túl sokan.

Kedves kurucPista!
Annyi trágya halmozódott itt fel a 24 év alatt, hogy tíz Herkules munkája és a két nagy folyónk
vize kevés lesz a kitakarításához !!!!

Re: mejik jómagyarnak van több zsidaja a pártjában?
Eccer egy ismerősöm-ismerőse aszt-monta: fegyver nélkül csak önmagatok paródiái lehettek (hm...)

Akit komolyabban érdekel az alapjövedelem, ajánlom figyelmébe Both Gábor beszélgetését Takáts Péterrel és Szabó Józseffel:www.youtube.com/watch?v=qpLsl_KYIQI#t=484.Hasznos dolgokró esik szó!!! Áldás!

Rövidke elemzés, hogy világos legyen: tudvalévő, hogy a magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok levélben szavazhatnak. Ez így rendben is van. Viszont az a kb. 500 000 ember, aki jelenleg külföldön él/dolgozik, de megtartotta otthoni lakhelyét (egy szebb jövő reményében nem vágta el a gyökereit, hátha "lesz minékünk itt még jó világ"), több száz kilómétert kell, hogy utazzon, hogy külképviseleten leadhassa a voksát. Őket nem illeti meg a levélben szavazás kényelmes intézménye. Miért? Nagyon egyszerű: azok a határon túl élő magyarok, akik a jelenlegi kormánytól kaptak állampolgárságot, hálásak, és nagy valószínűséggel a jelenlegi kormánypártokra szavaznak. Azok a magyarok, akik a jelenlegi határok között születtek, de ellehetetlenültek otthon, az elmúlt 24 év politikája miatt, kiábrándulva a többször is lehetőséget és hatalmat kapott álbal és áljobb (semmi sem az, aminek látszik) kormányokból, nagy többségében a Jobbikra szavaznának. Ezt saját tapasztalataim alapján mondom. Emigrációban az emberekben sokkal inkább feltámad a nemzeti büszkeség, amit a ballib média undorító módon kiforgat, lenácizva, lerasszistázva a nemzeti érzelmű, csalódott, átvert magyar embereket. Továbbá mi itt nem a kereskedelmi média agymosásával vagyunk elsötétítve, hanem árgus szemekkel igyekszünk tájékozódni, 6-8 forrásból is, az internetről. Látunk továbbá olyan megoldásokat, amelyek otthon is létezhetnének, de tudatosan sanyargatják az országot és a honfitársainkat, akik nem ismerik például a külföldi szociális és gazdasági rendszereket, így elképzelni sem tudják, micsoda jogfosztottságban élnek otthon. Nyilván ezt a kormány is tudja. Ezért nem lenne neki szerencsés, ha hirtelen félmillió ember - mondjuk ki - a Jobbikra szavazna. Ezt próbálják meg mindenáron megakadályozni. Hiszen az, aki munkásszállón tengődik, hogy a devizahitel törlesztőrészletét összegürizze, és hazaküldje a családjának (a magyar GDP 2%-át a hazautalások teszik ki!), nem fog Münchenbe autózni szavazni. Így történhetett az, hogy már nem csak másodrendű állampolgárok vagyunk (hiszen ingyen házat, ingyen laptopot, ingyen áramot, ingyen vizet felelős, gyermektelen értelmiségi párok nem kaphatnak, csak akiknél fényre jön a "családipótlék"), hanem harmadrendűek is: előttünk a sorban ott vannak - már nem csak a primitív, bűnöző életmódot folytató, dolgozni nem hajlandó gyerekgyárak, hanem a határon túli magyarok is. Ez több szempontból is kapóra jön az uralkodó színjátszókörnek: össze lehet ugrasztani a magyart a magyarral (divide et impera - oszd meg, és uralkodj), és meg lehet nyirbálni az eddigi politikai rendszerből kiábrándult, szerencsétlen rétegek jogait. Aki pedig ezt kimondja, az náci/rasszista/fasiszta/antiszemita, (trapista) nem számít, hogy nem erről van szó, nincs más érv. Nincs más válasz. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek mind pálcát törnek a Jobbik mellett. Egyszerűen szeretnének olyat, aki még nem játszotta el a bizalmukat. Ez Magyarország, 2014.

Évának
Érdekes ez a visszatérő vád, a vitaparner lefideszesezése, miközben az húsz évig Mszmp-ben, szakszervezetben tevékenykedő Nyikos László jobbikos képviselő nem szúr szemet. Itt tartunk, kedves Éva? Vallja be, hogy Nyikos önt nem zavarja.

Imi! szerint: "Orbán cigány-zsidó származására hivatkozni akkor, amikor Vona is az, nevetséges."
Válaszom: Miért ne lehetne Orbán származásáról beszélni, az nem hivatkozás, hanem megállapítás, függetlenül attól, hogy a más milyen. Ezzel a mondattal is bizonyítja fideszes rokonszenvét, és kifejezi ellenállhatatlan gyűlöletét a jobbikkal szemben. Mert úgy is írhatta volna, hogy: nemcsak Ov.zs, hanem sajnos a jobbik vezetője is... Milyen jó, hogy van aki megvédi OV-t.

Seraf!
1:"Koronával kapcsolatosan vannak olyan kérdések, amik nem párt-politikai szempontok alapján mérlegelhetőek és nem is politikusi feladatkörbe tartozik az irányvonal megjelölése..."
Válaszom: Ezt a birkanyájként megvezetett fideszes szavazókkal nem tudná megértetni-egyenlőre biztosan nem. Ezeknek az embereknek a többsége egyszerű magyar ember, sajnos még nagyon messze vannak attól, hogy igaz magyar keresztényként gondolkozzanak. Nem tagadják a Teremtőt, de nem is hiszik igazán. Majd csak a halálos ágyukon fogják a nevét a szájukra venni.


2: "Semmi nem lesz attól jobb, hogy a fidesz kevesebb százalékkal folytathatja tovább, mint a -
mit eddig tett, miközben az ellenzék valamelyest nagyobb százalékkal helytelenítheti majd
ami ellen konkrétan és hathatósan tenni nem tud."
Válaszom: Ha az a cél és a megoldás, hogy még kevesesebb szavazója legyen a radikális oldalnak, akkor lelke rajta annak aki erre bíztat. Lassan fel lehet morzsolni így a magyar összetartást. Amennyiben nincs 2/3-ad akkor törvényt sem tudnak elfogadni megfelelő számú ellenzékkel szemben-persze a liberálisokkal együtt igen. Sajnos várható, ha nem tud a fidesz 2/3-os többséget szerezni, akkor összefog majd a baloldallal a jobbik ellen.
folyatást legitimálták Seraf

T. Jovalista!
Egyetértek, mert amint már régebben írtam, tudomásom szerint őseim között vannak Linzből származottak is. Nem is kutattam minden ősöm iránt, mert szerintem is az identitás számít. Egyszer megkérdeztem egy Tanítómestert erről és azt mondta, hogy bennem magyar lélek lakik, mert az Isten olyannal ajándékozott meg. Ha az Isteni teremtésben és a reinkarnációban hiszünk, akkor nem az anyag számít, hanem a lélek.

Tisztelt Fórumozók!

A Nemzet nem azonos a Néppel.

A nemzet magasabb rendű fogalom, szellemi fogalom, ellentétben a néppel ami fizikai.
A nemzet sorsközösséget vállaló emberekből áll, akik önként vállalják fel, mert azonos lelki és szellemi késztetést éreznek erre. Önkéntessége miatt senki nem zárhatja ki a másik embert a nemzetből, onnan csak saját magát zárhatja ki, ha megtagadja annak szellemiségét. Senki nem születik bele a nemzetbe, csak a népbe, ami vérségi, állampolgársági, földrajzi kötődés, de nem szellemi. A nemzethez tartozás szellemi fejlődés, majd önkéntes döntés.

Nem szeretnék egy olyan társadalomban élni, ahol DNS mintát kellene ahoz adnom, hogy elfogadjanak, helyette ítéljenek meg érdemeim szerint (csak is azért és semmi másért).

Tisztelettel: Tollár András

A demokrácia és a pártokrácia csak a zsidók egyik fegyvere az emberiség ellen.
Az világ irányítása és kizsákmányolása már sínen van, és egy vonat menetirányát nem lehet megváltoztatni szavazással, ez a vonat pedig rossz irányba halad, tehát ki kell szállni.
Aki ebben kételkedik gondoljon arra, hogy a nagy zsidó forradalmak, az angliai "ipari forradalom", a francia "felvilágosodás", az orosz vagy a 1919-es patkányforradalom milyen irányba, jó vagy rossz irányba vitte az emberek (a gójok) életet. Nem véletlenül jutottunk ide ahol vagyunk, ez volt a terv, és elérték amit akartak.
Aki elégedetlen a magyarság és a saját sorsával, az változtasson a saját életén, ezt bárki bármikor megteheti és meg fog változni a magyarság sorsa is.
Ez persze nem fogja megváltoztatni a minket elnyomó, rajtunk uralkodó, jehova által kiválasztott nép tevékenységét, ők továbbra is teszik a dolgukat, igyekeznek behálózni minden magyart, de ki kell bújni a hálóból, ki kell lépni a rendszerből amit ők találtak ki és ők irányítanak.
Ne várjuk, hogy a mindenkori kormány és a háttérapparátus tesz valamit érdekünkben, nem is ez a céljuk, a választási szöveg ellenére sem, ők azokat szolgálják akik helyzetbe hozták őket, aki fizetik a választási kampányukat, és akik bármikor nyomtalanul kitörölhetik őket a politikai életből.
Ki kell kapcsolni életünkből a sátánfattyak által irányított médiát, mert az hazugságokkal és részigazságokkal eltakarja a lényeget, a lényeg pegig az, hogy minden párt ellenünk létezik, a jobbik is, a többi meg annál inkább.
Nem a pártoktól kell várni a megváltást, hanem a megváltótól, és addig szolgálni Istent, a hazát és a családot.

Tisztelt Imi!

Szerencsésnek mondhatod magadat, hogy a családfád Árpádig visszamenően csak magyarokból állnak.
Tudod az én őseim ezt a földet művelték, ezért az országért dolgoztak, harcoltak, gyereket szültek, neveltek és ebbe a hazába képzelték el unokáik jövőét, csak úgy mint én.
Lehet hogy vérszerit nem Árpáddal jöttek be mind, mint a te felmenőid, mégis magyarrá váltak és magyarnak vallották magukat.
Az hogy most én is annak vallom magam a legjobb bizonyíték arra, hogy kik is voltak ők.
Ha az unokáim is annak fogják magukat vallani (gyermekeim még csak általános iskolások és óvodás korúak), akkor majd elmondhatom magamról, hogy nagybetűs magyar vagyok.

Tisztelt Jovialista!

Miután az őseidet magad nevezted horvátnak, svábnak, magyarnak miegyébnek, és hozzátetted "az identittás az a lelki és szellemi azonosság, ami összeköt őseimmel" óvnálak attól, hogy nagybetüs Magyarnak kiálsd ki magad, kívánom, mondják azt rólad mások. Mi van, ha másik ősödre ütsz?

Attilának
Magad mutattál be egy bizonyitékot, VG szavait származásáról. Ha az ő identitása is chanádosodik, elvégre üzlettársak voltak, együtt adták ki a Barikádot és az egész párt az ő üzleti vállalkozásuk, a szálak ma is igen kuszák. Szóval saját állitásaidat saját szavaiddal cáfoltam meg. Most, hogy a munkaidő végéhez közeledünk, értem, hogy nincs rám több időd. Vedd úgy, hogy a mai munkádat elvégezted itt, ezen az oldalon. Megértettük.

Kedves Imi!

Nem válaszoltál a kérdésemre, - de sebaj.
Az én identitásom ugyan az mint ami a nagyapámnak volt.
Az hogy én valójában magyarnak nevelem e három gyermekemet, az majd akkor fog kiderülni,
ha az unokáimnak is ugyan az lesz az identitása mint ami nekem volt.
Az én identitásom ugyanis Magyar!
A kérdésedre válaszolva pedig: - az identitás az a lelki és szellemi azonosság ami összeköt az őseimmel.

Tisztelt Jovialista!
Az ilyen mellébeszélés újabb fogalommeghatározáshoz vezet. Mi az identitás?


Tisztelt Attila!

Örülök, hogy a bizonyíték alapján magad is elismered és megerősited azt, amit két bejegyzéssel korábban még mendemondának neveztél. Amit a nyilatkozat egészének nevezel, azt továbbra is töredék. Ennek a nyilatkozatnak a legérdekeseb része az, amit titkositottak a Vona életrajzban. Ha ebben tudnál segíteni, sokkal eőrébb jutnál. Én már ott vagyok, várok rád.

Kedves Imi!

Ön szerint mi a nemzet, ki számít egy nemzethez tartozónak?
A pedigré számít, az állampolgárság, vagy az identitás?
Szerintem a nemzet: - Azonos identitású emberek önként vállalt sorsközössége.

Jovialistának
Azt csak ön tudja, hogy mik a gyermekei. Ha magyarnak nevelik, azok lesznek egy nemzedékre. A magyar vezetőnek viszont ebből a nemzetből kell származnia. Nem vendégekre van szkség.

Attilának
Nem mendemondát, hanem VG szavait idéztem. Ha neked ez mende-monda, kövesd őt bátra.

Tisztelt Imi!

Nem kívántam ide írni, de az ön bejegyzésén megakadt a szemem.
Az én őseim apai ágon horvátok voltak némi német és kis-nemesi magyar beütéssel.
A feleségem félig sváb, félig kun.
Kérdésem önhöz, hogy a gyermekeink akkor mik?

Tisztelt Attila!

Kicsit árnyaltabb a kép annál, amit mondasz, vannak érvek. A ZG VG névváltoztatás azt követően lett bevallva, amikor Csurka leleplezte. Később jött egy újabb önvallomás: "Ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről és tagként segíteném tovább az ügyet" – nyilatkozta a kuruc.infónak Vona Gábor. A pártelnök megjegyezte azt is, hogy anyai ágon elmagyarosodott tót családból származik, a Vona név pedig olasz eredetű."

Mindehhez pedig jön a felmenők titkositása, tehát egyelőre senki nem tud semmit. Egy dolog biztos: nem magyar.

Ezért tartunk itt, operettpárt helxett pedig szeretnénk magyar pártot magyar összefogással.

A Táltosok barlangjától a Dél Keresztjéig http://www.youtube.com/watch?v=li0YZwOKKJ4