Tiszteletem magyar honfitársak!
Csak szeretném megjegyezni hogy a tegnapi műsor ismét kiváló színvonalúra sikeredett.
Minden hozzászólónak tiszteletem és elismerésem.
Hajrá magyarok!

Áldás,békesség!

Sziasztok! http://www.youtube.com/watch?v=5lQ0XjGghVg&feature=c4-overview&list=UU-D68uVYlxvqhyovmxX7Vsw

Sziasztok! http://www.youtube.com/watch?v=hUFSPSaclFU

Oroszország Putyinéknak köszönhetően már nem a cionisták kezén van.Nem véletlenül távozott Izraelbe 1 1/2 millió zsidó .A bolsevizmust vezérelte cionisták áttértek a cionisták vezérelte rabló kapitalizmusra valameddig.Míg Putyin elnök közibük nem vágott az ostorral,és íme Oroszország fejlődik.Nálunk meg a cionisták erősödtek reméljük nem sokáig.A cionisták szamarát a nemzetiek lova le kell hogy pipálja.

Sziasztok! http://www.youtube.com/watch?v=XgBDEMR68Yk

Kedves Tibor!
Felkészülhet rá, hogy a provokációk szaporodni fognak, ahogy közeledünk karácsonyhoz, lesznek burkolt és nyilt gyalázkodók, a tilosrádiós féle "kiirtanám az összes keresztényt!" a veszélytelenebb, mert legalább színt vall, de amikor szívűnk csücske ugyanazt burkoltan teszi, akkor hajlandók vagyunk elsiklani felette, csak boltlásnak hisszük és megtisztulást várunk...
-Jézus szerepében, Kásler, épp olyan visszataszító, mint a gagyi szentkoronautánzattal provokáló humorista fattyú.
Hallgatnunk kell arra a hangra ami megsúgja nekünk ki a mifajtánk és ki nem az. Akinek kiejtése, szófűzése, viselkedése, gondolatvilága stb. idegen, az az aminek látszik és sohasem fog megtisztulni, esetleg csak tökéletesedik szerepében...
-Én már régóta igyekszem csak azokat meghallgatni, akikkel fő kérdésekben egyet tudok érteni, ha minden tarsolyos-táltos-nemzetmegmentőt beengedünk a tudatunkba, akkor az olyan rombolást okoz lelki, szellemi életünkben mintha pornót horrort vagy más hollywoodi mocskot fogyasztanánk.
Maradjunk mi azon az egyenes úton ami minden Magyarnak a lelkébe van vésve, ne hagyjuk magunkat megvezetni, nincs szükségünk vezetőkre , csak társakra, keressük őket...
Köszönet Tamásnak, hogy segít minket ebben, áldja meg a mi Istenünk, és legyen meg az Ő akarata.
Minden Magyar testvéremnek hasonló jókat kívánok.

A tegnapi műsorhoz kapcsolódóan ha jól tudom a jelenlegi rendészeti törvény lehetővé teszi idegen (román szlovák izraeli,stb) rendfenntartók behívását pl.tömegoszlatáshoz!Na ezzel sincsenek tisztában sokan úgy gondolom....
Bírói engedély nélkül bárkit lehallgathatnak,megfigyelhetnek akiket "ők" terrorista gyanúsnak tartanak!(magyarul mindenkit aki veszélyezteti hatalmukat)

Tamás jobbik kritikusságával egyetértek,hisz a kritika jobbító szándékú.Ezt a jobbikos vezetőknek meg kell érteniük,a szimpatizánsokról nem is beszélve.
A kritika mellett azt is szem előtt kell tartani hogy tudatos (magyar) népírtás zajlik a legalattomosabb eszközökkel (Tamás rendszeresen elmagyarázza ennek részleteit).
A mai magyar rögvalóság pedig olyannyira lesújtó hogy szükségesnek tartom a jobbik támogatását hibái ellenére is ebben a pártokráciában.
Ahogy Gábor korábban említette az hogy a jobbik létezik önmagában sok magyar ember életét mentette meg.
Egyedül a jobbikról nem bizonyosodott be hogy cionista a jelenlegi parlamenti felállásban ezt sem szabad figyelmen kívűl hagyni,és nem egy hiteles jó magyar ember van a jelenlegi jobbik vezetésében ez is számít.
Szeretném ha a jövőben Kásler Árpáddal is megtalálnák a közös hangot.

Nem nehéz megjósolni hogy a jövőben a jobbik tovább fog erősödni.Én a közeljövőben egy tisztességes irányítású,több jogosítvánnyal rendelkező jobbik vezetéstől elvárnám hogy Tamást ugyanúgy helyzetbe hozzák a magyar ügy szolgálatában ahogy Szaniszló Ferenccel tervezik.


Áldás,békesség!

Már csak egy dolog kérdés, miért pont Törökország?

Tegnap írtam, hogy O.V. nem sűrűn látogatja a törököket, s erre most tessék, mai hír:
Orbán Viktor és Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere látogatást tesz Isztambulban.

Ej mily sok a párhuzam.. kik írják a forgatókönyvet?

Elég megnézni, hogy a fő posztokon kik ülnek a parlamentben, a rendőrségen, a bíróságon, a közvéleményt befolyásoló médiában, és a mögöttük álló bankokban.

A Kásler Árpád videóhoz-
Ha nem Kádárt tette volna mintaképnek, vagy kihagyta volna,
komolyan tudtam volna venni, de így nagyon 2s az elképzelésük!

Bár a Magyar Emberben már szerepelt, de nem árt az ismétlés:

Zsidók a magyar közéletben

Antall Józsefnek a fia:Antall Péter
Göncz Árpád
Medgyessy Péter
Gyurcsány Ferenc
Bajnai Gordon
Sólyom László
(Orbán Viktor csak félig-meddig lett levezetve, aki többet akkar tudni az a Magyar Emberben mindent megtudhat)

további politikusok és pénzemberek:
Szanyi Tibor
Soros György
Schiffer András
Baló György (Morvai Krisztina férje)
Balog Zoltán (politikus) Református lelkész
Szegedi Csanád
Biszku Béla
Bokros Lajos
Dávid Ibolya
Draskovics Tibor
Felcsuti Péter
Fodor Gábor
Gergényi Péter
Gusztos Péter
Hankiss Ágnes
Hiller István
Róna Péter
Schmuck Andor
Surányi György
Szili Katalin
Tasnádi Péter
Vadai Ágnes
Varga Mihály
Vitézy Dávid

Médiaszemélyek, fiatal és idősebb korosztály médiafogyasztók példaképei:

Bochkor Gábor
Boros Lajos
Bodrogi Gyula
Boros Imre (közgaszdász)
Fábry Sándor
Farkasházy Tivadar
Fischer Iván
Friderikusz Sándor
Jakupcsek Gabriella
Stahl Judit
Stohl András
Juszt László
Rubint Réka
Rudolf Péter
Szulák Andrea
Hernádi Judit
Hajós András
Varnus Xavér
Frei Tamás
Till Attila Tamás
Vágó István
Vámos György
Verebes István
Wolf Kati
Vitray Tamás


Tessék végignézni, itt a forrás:

http://hu.metapedia.org/wiki/Zsid%C3%B3k_a_magyar_k%C3%B6z%C3%A9letben

Ez gyalázat : http://kuruc.info/r/26/121683/

Kásler Árpád eddigi legfontosabb üzenete

Méltó választ ígértem – hát íme! http://www.youtube.com/watch?v=z5rvGV4Ooqs
(a videót végignézni és terjeszteni kötelező)
ELTÖRLÉSRE kerülnek a „devizahitelek”!

Emberek! Mi elvégeztük a házifeladatot, most Önökön a sor. Tisztelet és köszönet mindazoknak, akik eddig kivették a részüket ebből az egyenlőtlen küzdelemből. A „hatóságok” kétségbeesetten próbálnak ellehetetleníteni, pofátlan módon megszüntették a Csányi elleni kártérítési pert és nagymértékű illeték megfizetésére köteleztek engem és a BAÉSZ-t. Így Karácsony közeledtére megérkezett a pénzbírság is az augusztus 20-i Astoria elfoglalásáért, ezen felül tovább folytatva ugyanezen okból a két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést kilátásba helyező büntető eljárást ellenünk.

Folytatás: http://kaslerarpad.hu/?p=5924

Kedves Mindnyájan!
Hallgassátok Wass Albert hangját!

http://www.youtube.com/watch?v=I-LGUGR5eSM

Áldott, békés, szép ünnepi készülődést kívánok
bémargó

A tegnapi műsorban nem az hangzott el, hogy a ... szlovákok lenyúlták a magyar népdalunkat és himnuszt készítettek belőle, hanem nemes egyszerűséggel:

a magyar népdalt a tótok felállva, vigyázva hallgatják!

Ez azért tényleg óriási volt! Köszönöm a műsorvezetőnek!

Kedves Seraf,!
"Valami olyat kellene keresni, amiben szó esik a 48-as szabadságharc, valamint az aradi vértanúk és Hajnau megítéléséről"

Azt hiszem Pap Gábor egy másik monarchistára László Andrásra gondolt, neki vannak ilyen híg "agymenései".
pl: http://www.youtube.com/watch?v=gIwDN9Ax8MM
sajnálom de nem volt gusztusom újra végighallgatni, nem tudok pontos percállást írni...

Endrődi Sándor: A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Tipikus se ez, se az Vona vélemény. Úgy állitja be, mintha nem lehetne valódi cél a királyság visszaállítása, mert végig monarchiáról beszél, azaz Habsburg császársággal egyesülő magyar alárendelt királyságról, nem független ősi királyságról. Marad a köztársaság, ahol biztos állása van, és elég érte ilyen semmit mondó gondolatokat leirni. A magyarok vissza kell térjenek ősi rendjükhöz. Vannak még magyar családok, olyan is van, amely az Árpádház idejéből származik, talán ott kellene keresgélnünk. Ez a tengertől tengerig tartó Vona féle fejtegetés a lengyel magyar horvát unióról teljesen alaptalan egyelőre, nekünk addig is élnünk kell. Olasz-tót-zsidó-balkáni zabigyerekkel ne akarjuk megoldani a magyar ügyet, mert abból mégnagyobb zűrzavar lesz.

Itt a Vona cikk: Monarchizmus, vagy nacionalizmus a címe, ami magyarul annyit jelent, a habsburgot hozzuk vissza, vagy maradjunk magunk. A kérdést nem így tenném fel, hanem: MIKOR ÁLL HELYRE A MAGYAR KIRÁLYSÁG? A rossz kérdésfeltevésből következnek a helytelen válaszok, olvassátok: .
Techet Péter tabudöntögető írással indított vitát a Magyar Nemzet hasábjain. A megszólalók különféle irányokat képviseltek, de talán még senki sem mondta ki egyértelműen: végre! Ezek azok a tisztázó történelmi viták, amelyek hosszú évtizedek óta hiányoznak. Itt az ideje, hogy saját történeti múltunk elemzése ne csupán szakmai, értelmiségi szalonokban, párhuzamos monológokba zárkózva, intellektuális önkielégítés szintjén folyjon. Nyíljanak ki a kapuk, ütközzenek az érvek! Tudva természetesen, hogy az ilyen vitáknak általában nincs lezárásuk, egyszer csak abbamaradnak, mégsem értelmetlenek, mert minden irányzatot a saját álláspontja további tökéletesítésére vagy éppen módosítására ösztönöznek.
Írta: Vona Gábor.
Véleményem szerint a vita kezelhetősége szempontjából célszerű lenne három, eléggé összekeveredett kérdést különválasztani. Máskülönben könnyen előfordulhat, hogy a kérdésfelvetés is helyes, a válasz is, csak a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az első kérdés: kell-e, lehet-e királyság Magyarország államformája? A második: ha igen, akkor Habsburg legyen-e az uralkodó? A harmadik: mi hazánk regionális jövőképe?
Az első kérdésre monarchista szemléletű történészként természetesen igen a válaszom. Nagyon szeretném, ha Magyarország visszatérne ahhoz a monarchikus tradícióhoz, amely évszázadokon keresztül – minden vesztesége és hibája ellenére – százszorta sikeresebb volt annál, mint amit köztársaságként fel tudunk mutatni. De ez csupán elméleti válasz, mondhatni vágy. Ha a praxis szintjén vizsgáljuk meg a kérdést, hamar kijózanodunk. A vitában többen adtak hangot szkepszisüknek, de amíg a királyság visszaállításának valószínűtlenségét általában külső okokkal – közjogi akadályok, történelmi avíttság, az uralkodó személye körüli vita stb. – magyarázzák, addig én úgy gondolom, a probléma alapvetően belső. Hiába váltunk államformát, legyőzve a külső akadályokat, ha a belső feltételek nem adottak: sem „királyérett” társadalom, sem „koronaérett” király nincs. A monarchikus berendezkedés pedig ezen alapok nélkül rövid időn belül önmaga karikatúrájává torzulna. Képzeljük csak el, amint a bulvársajtó megkérdezi, mennyi adóforintba került a király kávés csészéje; ahogy éhségsztrájkot szervez a DK az uralkodói elnyomás ellen? Vagy a másik oldalról nézve: lenne ma király, aki fel merné vállalni a monarchia valódi lényegét, vállalva ezzel a belföldi és nemzetközi támadásokat? Mondjuk ki, monarchistaként, őszintén, fájó szívvel: a megmaradt európai királyságok csupán kultúrtörténeti rezervátumok, a királycsaládok pedig gyakorlatilag súlytalan celebek.
Mit tehet akkor ma egy monarchista? Mivel a probléma belső, belső ellenállásba és építkezésbe kezd. Nyilván egy koronaérett királyért keveset tehetünk, maximum bízunk a Gondviselésben, hogy ha lesz királyérett társadalom, akkor megadja nekünk. A királyérett társadalomért viszont tehetünk. Nem agitációval vagy ismeretterjesztéssel, hanem valójában azzal, hogy ki-ki a saját életében igyekszik megélni a monarchikus erényeket. Még akkor is, ha ez a társadalom legszélesebb rétegeitől az értetlenséget és az élcelődést eredményezi. Mit jelent megélni a monarchikus erényeket? Úgy létezni, mintha lenne királyunk. Egyfajta állandó készültségben, feszültségben. Tisztelni a Szent Koronát, a monarchikus eszmét, a hierarchiát, a nemesi lelkületet, az önfeláldozást, a minőséget, mindazt, amitől a demokratikus, egalitárius, republikánus hatások megfosztották az emberiséget.
A vita második kérdésére, vagyis hogy Habsburg legyen-e a király, a fenti sorok fényében nem kívánunk válaszolni. Megjegyzéseket azonban teszünk. A vita eme részét ugyanis meddőnek tartjuk. Az egyik oldalon állnak a dogmatikus legitimisták, a másikon az érzelmi nacionalisták. Bibói értelemben mindketten túlzott lényeglátók. Törvényes királyaink voltak a Habsburgok? Törvényes igényük lehet a koronára? Igen, a legitimistáknak igazuk van. De figyelembe kell-e vennünk a magyar függetlenségi hagyományt? Beleivódott-e a magyar lelkekbe Petőfi és Kossuth? Igen, a nacionalistáknak igazuk van. Pontosabban, egyiknek sincs teljes igazsága: az egyik oldalon, a legitimisták negligálják a magyar közösség történelmi élményeit, a néplelket, a nacionalisták pedig a monarchizmus alapvető lényegét, logikáját és teremtő erejét. Így jön az állóháború, ahol az egyik a nacionalizmusok szűkkeblűségében, a másik a Habsburgok magyarellenességében véli a maga ősellenségét. A nacionalizmus és a monarchizmus egymásnak szegezése helyett mindkettő átszellemítésére lenne szükség. Ez azonban önkritikát feltételez. A legitimistáknak első lépésként el kellene ismerniük, hogy a Habsburg-ház trónutódlása megkérdőjelezhető, a nacionalistáknak, hogy a Habsburg név önmagában még nem ördögi. Félek tőle, ennyit ma el nem várhatunk…
A vita harmadik szintje hazánk regionális jövőjével kapcsolatos. Egyesek a Habsburg Birodalom jelenkori újrateremtésére, mások a visegrádi együttműködés elmélyítésére tettek javaslatot. Itt sajnos többen beleragadtak abba a távlattalan vitába, melyik kor, mennyi pusztítást okozott a magyarságnak. Ki ártott többet, a törökök vagy a Habsburgok? Mindez fontos történelmi kérdés, de ha külpolitikai stratégiáról van szó, tegyük fel a kérdést: a jövőnk szempontjából mi számít jobban, hogy a törökök, az osztrákok (egyeseknél az „osztrák” és a „Habsburg” szinonimaként szerepelt, amely komoly badarság) vagy az oroszok ártottak-e jobban, vagy, hogy melyik irányba lehetünk képesek az érdekeink leghatékonyabb érvényesítésére? Természetesen nem akarom a történelmi emlékezés fontosságát és értelmét elvitatni, de a sérelmekbe zárkózástól óvnám magunk. El kellene gondolkodni, hogy miért az osztrák-német, az orosz és a török ejtette rajtunk a legtöbb sebet. Nem azért talán, mert e nagyhatalmak hármas metszéspontjában élünk mi, magyarok? És ha így van, nem az lenne a dolgunk, hogy ezt felismerve igyekezzünk mindhárom, továbbra is velünk élő erőcentrum felé partneri külpolitikát megvalósítani? Én Világost tudva vagyok tántoríthatatlan monarchista, Mohácsot siratva vagyok meggyőződéses turanista, és Erdélyben orosz találattól elesett nagyapám emlékét tisztelve vagyok az Országgyűlés orosz-magyar baráti tagozatának elnöke. Hogy miért? Mert hiszem, hogy ez a hazám érdeke. És egyetértek: kell egy közép-európai összefogás, hogy ebben a háromszögben sikeresen fennmaradjunk. Ennek lehetőségét viszont én a visegrádi négyek – mondjuk már ki! – kudarcos erőlködése helyett egy történelmileg szintén igazolható és sokkal ígéretesebb lengyel-magyar-horvát államközösségben, a tengertől tengerig tengely megvalósításában látom. Végezetül szembesítsük magunkat egy, eddig a cikksorozatban ki nem mondott ténnyel. Az, hogy ez a regionális jövőnkről szóló vita ilyen különféle irányzatokat is megszólalásra ingerelt, túlmutat önmagán. Ami történt, egy indirekt (talán sokak részéről tudatalatti) beismerése annak, hogy Magyarországnak nincs hosszú jövője ebben az Európai Unióban.
(a szerző történész, országgyűlési képviselő)