kurucPista - A könyv helyett majd megadom a címedet a Lovas István barátomnak, hogy az anyagait külön küldje el neked is !
De addig is egy kis emlékeztető a témával kapcsolatban: http://vilaghelyzete.blogspot.hu/

A 2/3 és a Magyar Föld ... https://www.youtube.com/watch?v=K51Qkp3REO4&list=TLRkjXIeqU9u5j1QbYxa_7OXoCXFN21gee

Kedves Kubinyi Tamás !

A Jó Isten áldja meg önöket, ezt a drága műsort, és igen drága és értékes atyafiakat is köztük Király Álmost és Nagy László testvérünket Kaliforniából, ez az alkalom is igen áldott és értékes információkat tartalmazott.

Áldás minden drága Magyar testvéremre, jelenlévőkre és hallgatókra egyaránt !

Topi - szerintem - nem sokára komplett E-könyvet fog be-Contr+Copy-zni (...)

Brindza - hallgatom - fura ez az ember - csordulásig el van telve magával - párbeszédre se nagyon képes - csak nyomul...
Tamás párszor próbálja finoman visszagyömöszölni magába - nehéz...
Jellemző kép róla: a saját idézete alatt ül (...)
https://lh4.googleusercontent.com/oX1WbDgRYsr5HGnxtg0ZDoTJfd9oSilWkDcydP4yH2FI-0a4Hkz0UeAJMONdM46i4mIF3x91KAvK0YkDbEFysEkenxbmZYbWSmHmO9iIUfflpl41Th0

Re: Benedek
"ha korpa közé keveredik valaki"
-Sajnos, ezek nem a korpa közé keveredett igaz jó magyar emberek, ez csak a tömény moslék, minden hullámhosszon, káslertől morvai hisztin át brindzáig.

AZ EURÓPAI UNIÓ A SZÓLÁSSZABADSÁG ELLEN
Tiltakozó újságíró szervezetek fejezték ki "megrökönyödésüket"

Lovas István

Brüsszel



A 134 országban több mint hatszázezer újságírót tömörítő Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ), az Európai Újságíró Szervezet és más szervezetek fejezték ki "megrökönyödésüket" és "döbbenetüket", amiért az Európai Unió május 12-i ülésén a kifejezés szabadságára vonatkozó olyan irányelveket fogadott el, amely nem vette figyelembe a nyilvánosság jogát az információ hozzáféréséhez.

A két brüsszeli székhelyű szervezet közös tiltakozó nyilatkozatában leszögezi, hogy ezen irányelveket az Európai Tanács külügyi ülésén fogadták el hivatalosan annak ellenére, hogy számos vezető médiaszervezet sürgette az elfogadás késleltetését és azt, hogy azt elfogadásuk előtt vitassák meg a nyilvánossággal. Mint emlékezetes, az EU az elmúlt négy évben ugyanilyen kifogásokat emelt a magyar médiatörvénnyel szemben.

Jim Boumelha, a NÚSZ elnöke kijelentette: "Sokkoló, hogy az EU a kifejezés szabadságára vonatkozó olyan irányelveket fogadjon el, amelyek messze esnek a nemzetközileg elismert normáktól". Hozzátette, azáltal, hogy az EU nem ismeri el sem az információhoz való hozzáférés jogát, sem az újságíró szakszervezetek szerepét a szakma normáinak és munkakörülményeinek védelmében, az az újságírók és a nyilvánosság eddig megszerzett jogait veszélyezteti. Mint tegnap is lapunkban utaltunk rá, az EU és Washington között a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről folyó tárgyalásokat zárt ajtók mögött folytatják.

A NÚSZ-EÚSZ nyilatkozat leszögezi azt is, hogy ezzel az EU az ENSZ emberjogi bizottsága és az Európai Emberjogi Bíróság által lefektetett hasonló jogokat is aláaknázza.

Lapunk minderről megkérdezte Viviane Reding jogérvényülésért és alapjogokért felelős uniós bizottsági alelnök véleményét. Hivatala közölte, a területért nem ő, hanem Neelie Kroes digitális politikáért felelős bizottsági alelnök a felelős. Amikor felidéztük, hogy lapunknak 2010 áprilisában adott interjújában Reding azt állította, mindig fel fogja emelni szavát, ha a szólás szabadságát veszélyeztetik, szóvivője közölte, Reding asszony távollétében nem tud nyilatkozni.

A Klubrádió "elhallgattatása" ellen éveken át küzdő Kroes biztos szóvivője útján közölte, a kérdéssel forduljunk Catherine Ashton külpolitikai főbiztoshoz. Ashton főbiztos hivatala szóvivője útján visszautasította a két újságíró szervezet tiltakozásának helyénvalóságát, kiemelve, hogy igenis, a témában volt lehetőség konzultációra.

Lapunk e visszautasítással fordult a NÚSZ-hoz, attól véleményét kérve. Andrew Kennedy, a szervezet kommunikációs tisztségviselője fenntartotta szervezete súlyos kifogásait. Kijelentette, az EU hivatalos tervezetéről nem volt nyilvános vita. Közölte még, velük együtt ugyanezen kifogásokat hangoztatott az Article19 (az egyetemes emberi jogok nyilatkozatának 19-ik cikkelye védi a szólás- és sajtószabadságot), a Jog és Demokrácia Központ, a Korlátlan Sajtószabadság, a Média Fejlődés Globális Fóruma, a Cenzúra Indexre Tétele, a Nemzetközi Média Támogatás, az Internews - Europe és a Vivarta szervezete.

GLOBÁLIS POLITIKAI FÖLDRENGÉS MÁJUSBAN
Az urnák EU-ban és Indiában végbement forradalma az uralkodó ideológián ejtettek halálos sebet

A magyar jobboldal páratlan sikert ért el a vasárnap befejeződött európai parlamenti választásokon. Miközben egész Európa olyan mértékben rántotta jobbra és az unió mai vezetésével szembe menő irányba a közösséget, amelyre annak történelmében nem volt példa. A vezető német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung tegnapi számának fő cikke "A nagy földrengés" címmel foglalta össze azt, ami történt. És ezzel messze nem volt egyedül sem a francia, sem a brit lapok ordítói címeiben. A brit Guardian szerint az EU még soha nem szembesült olyan legitimációs válsággal, mint most, az EP-választások nyomán. "Aberdeentől Athénig, Lisszabontól Lipcséig a 2014-es európai választások összehangolatlan, de közös lázadást jeleznek a tagállami kormányok, valamint az európai integrációs folyamatnak a válság utáni prioritásai ellen", írta a lap. Brüsszelben viszont nem értik.

Barroso uniós bizottsági elnök a letaglózó eredményekre reagálva ismét a régi imamalmot forgatta a feje fölött, az unió félmilliárd polgára egyre nagyobb részének szemében nevetségessé vált "értékeket" emlegetve. Holott egészen másról van most szó. Arról, hogy az Európai Unió vezetését nyakon ragadta a valóság. Úgy, hogy a szorítás már soha nem fog elernyedni.

Sőt, még ennél is jóval többről van szó. Földünk két legnagyobb demokráciájában, Indiában és az Európai Unióban májusban tartott szavazások végeredménye az uralkodó globális rendszer ideológiáját rázta meg halálosan, miközben az Magyarország hatalmas többsége számára a politikai mennyországgal felérő korszak virágba szökését hirdette meg. Úgy, hogy az az elkövetkező évtizedekben tetőtől talpig formálja át a ma ismert világot. "Ha a rendszerellenes lázadás erői nem is kerültek többségbe, egyértelműen megváltoztatták Európa realitásait, és az európai vezető réteg reflexszerű válasza, amely szerint minden válságra 'még több Európa'a megoldás, még soha került szembe ilyen mértékű kihívással. E lázadás figyelmen kívül hagyása öngyilkossággal érne fel" - így a Guardian. Tény, hogy az uniós "establishment" május 26-ától kezdve nem fog nyugodtan aludni. Ha rosszul reagál, valóban szétesik az Európai Unió.



A demokráciák szélesebb világában a helyzet még ennél is súlyosabb.

A hónap második hetében véget ért indiai választások eredményeként nyolcszázmillió indiai szavazó elsöprő többsége tette le voksát Narendra Modi, a hindu ultranacionalista Baratija Dzsanata Párt elnökjelöltje mellett.

A felekezeti intoleranciától tartó külföldi elemzők a választás előtti napokban hangot adtak félelmüknek, hogy a két atomhatalom, India és a muzulmán Pakisztán között ismét pattanásig feszülhetnek az ellentétek. Mi történt helyette? Egy történelmi megbékélés első lépése: Modi meghívására hétfőn Új-Delhibe érkezett Navaz Sarif, Pakisztán miniszterelnöke, hogy jelen legyen az indiai elnök beiktatási ünnepségén, a béke üzenetét hirdetve. Ilyen látogatásra most került sor a két ország kapcsolatában. Ami hatalmas lecke a "zéró tolerancia az intoleranciával" nótát fújóknak.

A hivatalába beiktatott indiai elnök 2005 óta nem léphet be az Egyesült Államokba, mert vízumtilalalmi listára tették, miután az irányítása alatt álló Gudzsarat államban 2002-ben mintegy kétezer muzulmánt öltek meg a legnagyobb kegyetlenséggel.

Mivel az USÁ-ban sem a fennen hangoztatott elvek, hanem az erő és a siker számít, Modi földcsuszamlásszerű győzelme után Barack Husszein Obama amerikai elnök azonnal meghívta washingtoni látogatásra. Amit Modi nem siet teljesíteni. Mert emlékezetében él, hogy míg az USÁ-ból kitiltották, addig ez alatt ötször látogatott Japánba és háromszor Kínába, ahol Hszi Csin-ping kínai elnök döbbenetes előrelátással felismerve a tartományi kormányzó súlyát, maga fogadta. Miután Modi már most bejelentette, hogy júliusban Brazíliába utazik a BRICS-országok találkozójára, ahol Hszivel és Putyin orosz elnökkel találkozik, így egészen biztos, hogy Obamával csak szeptemberben válthat szót, amikor New York-ba érkezik az ENSZ közgyűlésére.

A világ hatalmasat változott: míg az ázsiai vezetők óriási népi támogatással kormányoznak, addig Obama 26 százalékos népszerűségében csak az örvendeztetheti meg, hogy így is kenterbe veri Francois Hollande francia szocialista elnököt. A külpolitikai kudarcokat gyűjtő, szíve ügyének közepét jelentő izraeli-palesztin vitát oly sok erőfeszítés után rendezni ismét gyengének bizonyuló Washington "polarizált, stagnál és diszfunkcionális", írja David Brooks a New York Times május 21-i számában megállapítva azt is, hogy "Az egész nyugati világon az emberek undorral tekintenek kormányukra", majd felteszi a kérdést: "Vajon a demokrácia hosszú távon hanyatlófélben van?" Ezután pedig felfedezi - a Pesti Hírlap után 22 évvel - a párját ritkítóan sikeres és hatékony Szingapúr vonzó modelljét, valamint Kínát, ahol, akárcsak Szingapúrban, a legjobb diákokat választják ki kormányzati munkára. Miközben a cikkíró emlékeztet arra, hogy a diákversenyeken sorra ázsiai diákok viszik el a pálmát.

Ázsia politikailag is változik. Nem csak egyre sikeresebb, de egyre nacionalistább lesz. Nem csak India. Irtózatosra növekedett gazdasági hatalmával Peking a politika és a honvédelem terén egyre öntudatosabban cselekszik. Abe Sinzo japán miniszterelnök elődjeivel szakítva büszkén látogat el a Jaszukuni temetőbe, hogy tisztelegjen a II. világháborúban elhunyt japán katonák előtt. Azon temetőben, ahol "A" kategóriájú II. világháborús elítéltek is nyugodnak. Miközben a japán kormány át kívánja írni a pacifista japán alkotmányt, hogy az ország katonailag aktívabban léphessen fel a jövőben a konfliktusok rendezésére.

Az új trend, a nacionalizmus ázsiai feléledése riadalmat is keltett. A Financial Times május 23-án kezdi e veszélyekről szóló cikkét azzal, hogy "Indiának új miniszterelnöke van és Ázsia mind a négy legerősebb nemzetét most harcias nacionalista vezeti".

A cikk írója érdekes módon Putyin orosz elnököt is ázsiai vezetőnek tekinti. Amit Putyin, hogy úgy mondjuk, viszonoz is. Orbán Viktor miniszterelnök, majd Barack Obama elnök kinyilvánított ázsiai nyitása után az orosz elnök ugyanebbe az irányba lépett, méghozzá igen nagyot. Putyin és Hszi Csin-ping kínai elnök május 21-én Sanghajban aláírták a korszakos 400 milliárd dolláros földgázszállítási üzletet. Ezzel az orosz elnök legalább a szerződés idejére, harminc évre fordult Kína felé. Európa pedig tovább szőheti befolyása növeléséről szép álmait.

Ázsia hatalmainak egyöntetű politikája az, hogy nem avatkoznak be más államok belügyeibe, leszámítva természetesen a határ- és területi vitákat, illetve a kifejezetten ellenük irányuló, belpolitikai természetű támadásokat. Ami hazánknak éppen olyan előnyös, mint a világ oly sok más országának. Arról a Magyarországról van szó, amelynek belügyeibe már beteges méretekben avatkoznak be tengeren túlról és a kontinensen. Az a Washington, amely a hidegháború után egyetlen egyszer nem kifogásolta, hogy a környező országokban a magyar kisebbséget még anyanyelve használatában is diszkriminálják, a napokban 30 törvényhozója ír tiltakozó levelet, amiért Budapesten egy történelmi tényt, a német megszállást jelképező emlékművet emelnek. Egyértelműen, "valamennyi áldozatnak", mint olvasható lesz a szobron.

Amióta pedig az unióba léptünk, ugyanez a szelektív beavatkozás Brüsszelre is vonatkozik. Miközben az uniós bürokraták az uniós tyúkketrecek kötelező méretnövelésével teszik versenyképtelenné a szárnyastenyésztők termékeit, némák a kollektív bűnösséget fenntartó Benes-dekrétumokról éppen úgy, mint például a baltikumi orosz kisebbség súlyosan negatív diszkriminálásáról.

Európának e kettős mércéből is elege lett. Az Európai Unió "értékeinek" folyamatos és üres pufogtatásából, miközben munkanélküli nemzedékek kallódnak el és követnek el emberek ezrei öngyilkosságot végső elkeseredettségükben. Vagy a szinte korlátlan bevándorlásból. Ami különösen erősen mutatkozott meg a hazai balliberális ellenzék által halálra szeretett Franciaországban és Nagy-Britanniában, Dániában, valamint Olaszországban, Belgiumban és Görögországban. Abból is elege lett, hogy a máskor az "átláthatóságot" követelő Európai Unió és az Egyesült Államok hét lakattal lezárt termekben alakítja azt a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerséget, amelynek eredményeként szélnek ereszthetjük az adatvédelmet, a biztonsági szabványokat és amely eredményeként kontinensünket rákkeltő anyagokkal és génmódosított szeméttel fogják megfertőzni. Azon "teljesen szabad" nyugati sajtó hallgatása mellett, amely tízezrével írja rólunk velejéig hazug cikkeit, a Jobbikot szintén eszközként felhasználva a Magyarország elleni hangulatkeltésre és rágalmazásra. Hogy csak az elmúlt napok rajtunk csattanó hazugságaiból kettőt idézzek, e sajtó szerint a Jobbik a budapesti kormány koalíciós partnere, és Magyarországon a nők helyzete rosszabb, mint Szaúd-Arábiában. Miközben, jegyezzük meg nem egészen mellékesen, az elmúlt két évtizedben egyetlen, de egyetlen egy kínai médium sem gyalázta Magyarországot, a magyarokat vagy hazudott rólunk.

A választók egyre nagyobb részének az olyan Európai Unióból is elege van, amely biztosi elnökeként egy olyan volt luxembourgi miniszterelnököt akar kinevezni, akiről Thomas Pikkety, a francia "rocksztár" közgazdász május 15-én azt nyilatkozta az uniós Euroactive portálnak, hogy "meglepő, amikor az EB-elnök egy adóparadicsomból jön".

A magyar jobboldalnak külön káröröm, hogy a "szélsőjobboldalinak" bélyegzett Nemzeti Front abban a Franciaországban, vagyis az EU második legnagyobb súlyú országában nyerte meg az EP-választásokat, amelynek sajtója naponta ontotta cikkeit "Viktátor" "Orbanisztán"-járól, miközben saját háza égett. A szicíliai omerta fogadalmát betartva hallgatva arról, hogy, míg a Jobbik hivatalos álláspontja szerint ők csak meg akarják reformálni az uniót, addig Marine Le Pen abból ki akarja vezetni népét. Az a pártvezető, aki - mint tavaly azt lapunknak egy nagyinterjúban elmondta - egészen biztos benne, hogy 2017-ben Franciaország elnöke lesz, és akkor leállítja a bevándorlást is. A tegnapi New York Times-ban Roger Cohen, a lap egyik vezető publicistája riadt cikkében ezt elképzelhetőnek tartja. Manuel Valls francia miniszterelnök pedig azzal reagált Marine Le Pen győzelmére, hogy "az olyan megrázkódtatás, olyan földrengés, amelyre Európa valamennyi vezetőjének válaszolnia kell."

Az unió harmadik legnagyobb gazdasági hatalmát, Nagy-Britanniát lázba hozó Farage-mánia eredményeként ott szintén egy olyan párt, a UKIP vitte el a szigetország legtöbb voksát, amely ugyancsak ki akar lépni az unióból. A kontinens talán legjobb szónoka győzelme után azt mondta: "Azt akarom, hogy ne csak Nagy-Britannia hagyja ott az Európai Uniót, de Európa is". Amihez hozzá kell tennünk, az Európai Bizottság részére végzett újabb felmérés szerint az Európai Unióba vetett bizalom a 2007-ben mért 57 százalékról 31 százalékra zuhant.

Görögországban a nagyon karizmatikus Alekszisz Ciprasz nyerte a választásokat, akinek radikálisan baloldali, a globalizmus embernyomorító vonásait bíráló, megszorítás ellenes Sziríza pártjának programja legalább öt milliméter távolságra áll a jobboldali magyar választók szívétől. Harmadiknak pedig a Jobbiktól messze radikálisabb Arany Hajnal futott be.

Az uniónak otthont adó Belgiumban a győztes a Flandria leszakadásáért harcoló, latinul is folyékonyan beszélő Bart de Wever pártja, az Új Flamand Szövetség (N-VA) lett. És ha még ez sem elég arra, hogy hazai balliberálisaink nyugtalanul aludjanak az elkövetkező években, kiemelendő, hogy a szeplőtelen liberális méhben megfogant skandináv minta-Dániában a populista, szélsőjobboldalinak nevezett, bevándorlás ellenes dán Néppárt vitte el a pálmát.

A nyugati politikusok és a sajtó földrengésként jellemezte azt, ami május 26-án történt. Való igaz, csakhogy itt nem múló geológiai földmozgásról, hanem rázkódásaiban és morajlásaiban is egy egyre erősödő folyamatról van szó. A véleményoldalain gyomorforgatóan háborúpárti és uszító Wall Street Journal neokonzervatív szerzői tegnapi cikkükben iszonyatos jövőt vizionálnak Európának és a világnak, felemlegetve az ázsiai nacionalizmus vészterhes térnyerését. Úgy érzik, az új Európai Parlament blokkolni fogja a transzatlanti kereskedelmi és beruházási tárgyalásokat is.

Csakhogy ennek az ellenkezője a valószínűbb. A májusi választások eredményeként felszabadult folyamatok ennél sokkal vidámabb jövőt vizionálnak. Harcot hirdettek a gazdasági pangásnak, a megszorításnak, a rettenetes munkanélküliségnek. Vagyis mintha a magyar gazdaságfilozófia súlypontjaira mondanának egyre többen globális igent Indiától Európáig. A kontinensünkön az Európai Egyesült Államok modell helyett a szuverenitás, a brüsszeli centralizáció fellazítása kap súlyt, miközben egyre többen még Skócia, Katalónia és Flandria elszakadását is célul tűzték ki. Vagyis nem a hazai balliberálisok legrózsaszínűbb álma, az egyesült transzatlanti kormányzat felé gyalogolunk.

Ami pedig bennünket különösen megörvendeztet, az a jobb híján 68'-asok ideológiájának nevezhető, kötelező világnézeti egyeduralom korszakának megindult lebomlása. Amelyet mi sem jellemezhet jobban, mint az egyik hatvannyolcas vezéralak, Daniel Cohn-Bendit, a most leváltott Európai Parlament zöldpárti frakciója társelnökének bejelentett brazíliai nyugalomba vonulása. Míg ő dicső múltján merenghet, Ipanema és Copocabana túlzsúfolt strandjain rá-rákacsintva az ott labdázó kisfiúkra, addig mi arra gondolhatunk, a mind nagyobb szuverenitást követelő erők egyetlen képviselője sem fogja a demokratikusan megválasztott Magyarország képviselőjét kidagadt nyaki erekkel, üvöltözve Chavez-féle diktátornak nevezni. Óriási tévedésben vannak azok, akik azt hiszik, az ázsiai és európai politikai földrengés háborút hoz. Annak épp az ellenkezőjét. A "toleranciáról", a "szélsőségekeről", a "populizmusról" iparszerűen visítozó, békétlenséget szító provokátorok fokozatos eljelentéktelenedését és annak reményét, hogy végre azokat a hatalmas bajokat orvosolhassuk, amelyek miatt emberek nyomorognak, lakoltatják és zsigerelik ki őket, miközben megmérgezik földünket és élelmiszereinket.

Lovas István

Re: Benedek 2014-05-31 00:20:21
Azt hittem, hogy KABARÉ műsort hallok :-)
Könnyű a sátánfattyakat felismerni éneklő beszédükről, a szó végén felemelik a hangsúlyt, a legszemléletesebb példa erre Budaházy beszédstílusa.

Édes, ékes apanyelvünk https://www.youtube.com/watch?v=vPHZuYg2K6o

Kedves Borsodi!
Megneztem, igaza van, a kurucok 13.20-kor tettek fel a 17 orai tuntetest. Szerintem rajtuk nem mulott, annak ellenere sem, hogy az Atacama sivatagban dolgoznak.........

Kedves Borsodi!
Kubinyi Tamas azt mondta, - remelem nem tevedek - hogy nem jelent meg cikk a tuntetesrol, meg a radikalis hirportalon (kurcok) es az alfahiren sem. Ezt akkor nem "ellenoriztem" ido hianyaban, es most mar le sem tudok ellenorizni egy joval korabbi cikket. Udv. Barbara

Kérés Böjte Csabától!
Sok szeretettel meghívlak, hogy te is imádkozzál velünk együtt az áldott békéért!! Május 31-én, este 2o.oo órakor kezdjük a kilencedet és Pünkösd napján szeretnénk befejezni!
A www.magnificat.ro oldalon, vagy a honlapunk facebook oldalán te is letöltheted, megoszthatod nap mind nap az imát!! A kitartó ima hisszük, hogy elmossa a gyűlöletet, a háborút Isten kegyelméből!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

http://www.magnificat.ro/portal/index.php/szent-ferenc-alap-mainmenu-144/roviden/10056-osszefogas-a-bekeert

A japánok szeretnek bennünket https://www.youtube.com/watch?v=MrPX18j9VBk

„fel kell venni a harcot a buzilobbi ellen". http://www.hir24.hu/velemeny/2014/05/29/5-1-jel-hogy-a-buzilobbi-aldozata-lettem/

Az alábbi videókon az odesszai vérengzés ideje alatt készült beszélgetés látható. A felvételt a “Times”-forgatócsoportja készítette, google glass szemüveggel. Az egyik videó csak angol nyelvű.
Az eredeti cime: “A Moszad kémikusai gyilkoltak május 2-án Odesszában. Bizonyíték” Az eredeti videót már törölték
A videón nyilatkozó “szakember” kettős állampolgárságú. USA-izraeli. Pólóján a felirat: “Szeretem a kémiát”.
(Külön érdekessége a videónak, amikor a riportalany egyik ismerőse odafut, és vodkát ajánl. Vodkát ÍGY TÁLALNI? Mellette műanyagflakon? Jah! Vagy abban van a kísérő?)
Izraelből érkezett Odesszába. Segíteni! (Kinek?)
Arra a riporteri kérdésre pedig, hogy ki van-e ő képezve a segítségre, így válaszol: IGEN! A HADSEREGBEN!
Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a nyilatkozó amerikai-izraeli KETTŐS állampolgár, és NEM UKRÁN! Tehát az ukrán hadseregben nem képezhették ki!
A videók megnézése után pedig ki-ki olyan következtetést vonjon le, ami neki jólesik!
Mint ismeretes, Odesszában a Szakszervezetek Házába bemenekült orosz-ajkú aktivistákra-többségük a KPU-tagja volt-először légzésbénító vegyi anyagot engedtek, majd rájuk gyújtották az épületet. A gáztámadást túlélő, és a tűz elől az ablakokon át menekülni igyekvőkre módszeresen lövöldöztek lentről. Akik kijutottak, azokat nemes egyszerűséggel vasrudakkal, kövekkel, és mindenféle ütleggel agyonverték.
A Kijevből közvetlenül irányított, és a “Jobb Szektor” fasisztái által véghezvitt oroszellenes pogromnak a legutolsó adatok szerint 102 halottja volt.
https://www.youtube.com/watch?v=s7tH1K_UWdE

forrás; https://www.facebook.com/titkolthirek?ref=stream