Horvathek
2014-12-24 01:45:46
Martin Killeen
2014-12-24 01:15:07
Kedves...Topi
Az osszes hozzaszolasoddal, amit eddig elolvastam, mindennel egyetertettem. Az utolsoban elkuldted Orosz Vali hozzaszolasat, amit mar elolvastam es reagaltam is ra. A masodik reszt viszont egyaltalan nem ertem!!! Lehetseges, hogy az en hibam, amiert eddig egyetertettem veled. Barbara
Szabó Ferenc
2014-12-24 00:01:35
Karin=László=KE
Csak a pontosság kedvéért, hiszen már mindenki tudja aki ezt az ámokfutást évek óta tapasztalja. Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
Topi
2014-12-23 22:31:14
Topi
2014-12-23 21:59:10
Szabó Ferenc
2014-12-23 21:45:41
László
Például te sem az vagy akinek mondod magad. A hajdani Kis Emese egy rejtező alakban visszatért. Csak azért, hogy mindenki tudja.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
HunorMagor
2014-12-23 21:35:37
LacháziGábor
2014-12-23 20:27:48
Szíria területén is élő káld keresztények elképesztő üldöztetésnek vannak kitéve a hitükért, a nyugat által pénzelt és felfegyverzett terroristák közel annyira gyilkolják és üldözik őket, mint a síita/alavita muszlimokat.
Kelet arámi asszír nyelven éneklik az egyházi énekeket a káld keresztények.
https://www.youtube.com/watch?list=RDGAiG_iKMoek&v=GAiG_iKMoek#t=160Topi
2014-12-23 17:02:13
HunorMagor
2014-12-23 16:11:13
Karácsonyi Áldáskívánás!
Magyar asztalra magyar buzakenyér, és igaz magyartermék! A Házba magyar fából magyar alkotta asztalok, és magyar kezek által alkotott bútorok! A Magyar Hazába Igaz Jó Magyar hon atyákat, rátermett és derék magyar vezet-őket a magyar posztokra! Magyar munkahelyeket és magyar gyárakat a magyar népnek, és igaz jó magyar fizetéseket! Derék hazafiakat, tisztességes magyar családokat, igaz jó magyar gyermekeket! Csodálatos magyar mező gazdaságokat, és állat tenyésztést! És minden ami csak magyar, az örökre működjék akadálymentessé tétessék! Áldott legyen a magyar haza , boldogságos a népe szent az élete! Képes legyen a magyar minden jóra, megszabadúlni igaz magyar módra, oly hatalmas fényt árasztva hogy a sötétség örökre elinaljon! A sunyi és idegen honfoglalóknak, mindenben veszteségük legyen!
Áldás és győzelem-győzelem-győzelem-győzelem minden Magyarnak!
Csaba
2014-12-23 12:08:01
Topi
2014-12-23 11:26:26
Topi
2014-12-23 11:14:37
HunorMagor
2014-12-23 11:04:42
Drága Magyar Testvérek!
Áldásokkal teli csodálatos Karácsonyi ünnepeket kívánok nektek, legyetek áldottak, jó szerencsések minden jó dolgotokban, és ne feledjétek, áldott a multatok, a jelenetek és a jövőtök!
Rengeteg problémával állt szembe a Magyar, a problémák már nincsenek, de a Magyar még mindig itt van és él! A mostani problémákkal is ez lesz, a mostaniak is eltűnek a Magyar él örökké, visszaszerezve régi dicsőségét. R-ÉGI Dicsőségét örökre!!!!
Áldás rátok örökre!
Terez
2014-12-23 11:01:04
Martin Killeen
2014-12-23 08:43:48
Kedves Orosz Valika!
En csak most sirtam, mig olvastam a hozzaszolasat. Nagyon megrenditett a cikk es csak arra kerem a JOISTENT, hogy segitsen Peternek bemenni az etterembe tenyleg minden nap, meg allashoz is juttatni. Orulnek neki, ha megirna (mert a konnyeim miatt nem lattam, hogy leirta-e, hol ettek egyutt Peterrel, mert ha tudnek talalkozni vele marc. 8 es 15 kozott, akkor en is segitenek neki. Sajnos, csak max. 1,5 napig leszek Bp-en, ezert talan jobb 5let lenne a Deak-teri marc. 15-i Jobbik megemlekezesen talalkozni vele, ami elorelathatolag 15 orakor fog kezdodni. Ha lehetseges, kernek egy kis leirast: hany eves, stb. a kedves Peterrol. Elore is koszonom. Szebb jovot! Barbara.
Topi
2014-12-22 22:20:22
Elnézést az előző anyaghoz ezt a videót akartam berakni, de a technika megtréfált.
https://www.youtube.com/watch?v=kpWic7Fuvus
Akkor már a véletlen ide került videót is kommentálom, ki érti ezek után a cigányokat, mert a videón azok az állatok szeretnek fürdeni!
Topi
2014-12-22 22:04:24
Orosz Vali
Egy hajléktalan vacsorája
2014, december 21 - 22:08 — jblank
Ma karácsonyi nagy bevásárlást csináltam. Általában utálok bevásárolni, ma sem volt ez másképpen. Amikor végeztem, a kocsit tolom az autómhoz, és egy hajléktalan jön felém. Megkérdezte adnék e neki tüzet. Azt nem tudtam adni, de ha éhes azon segíthetek. Mondta, hát ő tegnap este óta nem evett, most 17:10 van. Megkértem várjon, bepakolok az autómba, és meghívom a bevásárló központba enni.
Ellenkezett, hogy őt onnan ki fogják küldeni. Megértettem vele, addig míg velem van, ez nem történhet meg. Mintha kicsit megnyugodott volna, pakoltam a táskákba, ő segített és közben beszélgettünk.
Elmesélte, ács volt, maszek. Mivel a megrendelők nem fizették ki, tönkrement. Mindent elveszített. A családot, otthont, munkát.
Mióta utcára került iszik is, mert a hideget amúgy sem lehetne pálinka nélkül kibírni, meg a szép múltját, családját így tudja elfelejteni. Miután bepakoltunk, mondom, neki mehetünk. Ő erre azt mondta, ő mégsem jön be, mert fél, hogy kiküldik. Megint győzködtem, míg nagy nehezen a korgó gyomra miatt igent mondott.
Belépünk a bevásárló központba, megyünk a gyorsétterem felé, akkor veszem észre, hogy egy biztonsági őr követ bennünket. Nem tulajdonítottam különösebb figyelmet rá, hisz mi enni szeretnénk. Nézegetjük, mit szeretne kérni, mondtam bármit kérhet, a lényeg, hogy forró levest is válasszon. Ott tanakodunk, mire odalép a biztonsági őr. Megkérdezte minden rendben van e…
Mondom neki igen, és hogy milyen figyelmes, hogy minden vendégnek ugyanezt a kérdést felteszi. Erre tudatta velem, hogy nem minden látogatónak teszi fel ezt a kérdést, csak olyanoknak, akik nem illenek az áruház megszokott közönségéhez.
Tudattam vele, velünk minden rendben, legyen szíves hagyni rendelni, és enni minket. Erre elvánszorgott, de csak pár lépésre tőlünk. Rendeltünk, várjuk, hogy megkapjuk az ételt, erre becsomagoltan oda akarják adni. Én nagyon néztem és meg kérdeztem, hallotta e tőlem azt a kérést, hogy elvitelre. Nem hallotta, de nem szeretnék, ha a hajléktalan ott enne, nem jó fényt vet a gyorsétteremre. Na, erre én jól felhúztam magam. A hátam mögött sor állt. Hangosan megkérdeztem az emberektől, hogy zavarja e őket, ha egy hajléktalan, aki tegnap este óta nem evett, és a hidegben éjjel, nappal kint az utcán kell élnie, egy forró levest elfogyaszt. Mindenki meg volt döbbenve, és elkezdték a felháborodottságukat kifejezni. Milyen embertelen bánásmód stb. Az emberek mellénk álltak, és kénytelenek voltak megengedni, hogy ott bent együnk.
Kicsomagolták az ételt, és ahogyan azt megszoktuk, megkaptuk, leültünk.
A hajléktalan (Péter), nekilátott a levest enni, az emberek néztek bennünket, ahogyan evett, az a megtört arc, én csak néztem és könnyeztem , a mellettem lévő asztalnál a hölgy a 2 gyermekével ugyanazt tette, mint én. És aki körülöttünk volt, csendben és látszólag meghatódva figyelték Pétert. Miután megette a levest, hozzálátott rántott húshoz és a krumplipüréhez, mert a krumplipüré a kedvenc körete. Alig kezdte a másodikat enni, egy kedves úr odajött hozzánk, és egy szatyrot adott át Péternek, boldog karácsonyt kívánva. Gyümölcs volt benne.
Egy másik asztaltól felállt egy másik úr, és Péternek 5000Ft-ot nyújtott át boldog karácsonyt kívánva. Péter csendben tovább evett és közben sírt. Annyira sírt, hogy szalvétát kellett neki adnom. Erre felállt a másik asztaltól az 5 év körüli kisfiú, odajött Péterhez, megrázta pici kezeivel Péter lábát, és azt mondta neki- ne sírj bácsi. Erre felállt az édesanyja, ő is oda jött, zsebkendőt adott Péternek és 1000 Ft-ot…. Péter rám nézett és azt mondta, a három év alatt annyi emberséget nem tapasztalt, mint most 1 óra alatt. Megette az ételt, és kezdtük felhúzni kabátunkat, amikor az étteremből ki jött egy kedves hölgy, és azt mondta Péternek, minden nap 16 és 18 óra között menjen be és kap egy tányér meleg levest. Megdöbbentem. Ahol még 1 órája, kiszolgálni sem szolgálták volna ki, most ingyen levest kap minden nap.
Péter nagyon hálás volt, és én is. Mindenkinek, aki ma délután segített és emberszámba vette Pétert nagyon köszönöm.
FUSZ
https://www.youtube.com/watch?v=gHjAdnslnbgTopi
2014-12-22 18:32:35
FELKÉSZÜLÉS A HOLNAPRA
2014. december 21. - 09:21
"...bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell
készülni a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak meglesz a böjtje."
A Román államelnök világosan kimondja, hogy kölcsönökből élünk. Mindenki látja, hogy a nálunk fejlettebb országok hitele is elapadhat, pl. Görögország, Írország, Portugália... De azt is láttátok, hogy mi történik Angliában, hol a jóléti társadalomban felnőtt fiatalok, az angol modern oktatási rendszeren keresztül ment nagyra nőtt emberek, semmit nem kímélve gyújtogatnak, szétvernek mindent. Tudjuk, hogy lassan globalizálódó világunkban, félő, hogy mint minden előbb - utóbb hozzánk is begyűrűzik. Elgondolkodtató! Fel kell készülni arra az időre, mikor az állam nem adni, hanem elvenni fog. Mióta a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból élt, és nem külföldről felvett kölcsönöket osztott szét az állampolgárok között. Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk is visszaáll az évezredes szokás. Az állam nem fog adni, osztogatni, hanem csak kérni fog és az adókból kifizeti az adósságot, és ami marad, annak egy részét fogja visszaosztani azoknak, akiknek jónak látja. Ez ilyen egyszerű!
Lehet, hogy ezt a kanyart lassan, fokozatosan veszi be a mi államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan átalakul minden, és egyszerre csak nagyon csípős hideg ősz lesz. Persze a nap majd akkor is minden reggel fel fog kelni, az élet megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és mindenkinek nagyon ügyesen fel kell öltöznie. Erre kell tudatosan felkészülni! Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel akarjuk készíteni a holnapra, - ezt jelentené a nevelés, - ismernünk kell a holnapot, és arra kell felkészítenünk őket, hogy akkor is jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a jéghátán is megélő, az életet vállaló emberek legyenek. Tudjátok, nem véletlenül szerveztük meg a "pusztai vándorlás hete" elnevezésű tábort Szovátán! És az "Ábel a rengetegben" nevű tábort is nagyon tudatosan terveztük meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít. Ezt a feladatot mi, a Szent József-i értelemben vett szülők, becsülettel fel kell vállalnunk, és jó végre kell vinnünk.
E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:
1. Minden napközi otthont, minden családot kértem, hogy a konyhakert művelését vegye komolyan. Istennek legyen hála, házainkat látogatva nagyon sok szép kertet láthatok. A kertben termett hagymát fel kell fonni, a paszulyt szépen leszedni, felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, káposztát sarvalni, hordóba eltenni. Ez és sok más hasonló dolog, mind - mind elsőrendű oktatási célunk. Az állam nem kéri ezt tőlünk számon, de az élet majd számon fogja kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is átmennének a gyerekeink. Sok szép kezdeményezés van a házainkban, de ennek ellenére azt mondom, hogy ebben az irányban sokkal bátrabban kellene mennünk.
Őseink a földből, az erdőből éltek, és fizették az adókat, tartották el az államot is! Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény kétkezi munka tarthatja fent a jövő családjait itt Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk a gyermekeinket! Ez még fontosabb sok szempontból, mint az iskolák végtelen elméleti oktatása.
2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell tanítani az önfenntartásra.
Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel krumplit szedni másoknak, és napszámként egy - egy zsák krumplit kaptak. Almát is szedtünk részibe, és biza télen nagyon finom volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi munkákat. Nemcsak azért kell szépen a családok elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek tanulják meg a munka által megtermett anyagi javak megbecsülését. Lehet, hogy a hatóság majd ezt kifogásolni fogja, de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok adása mellett átvállalják-e a számláinkat, a gyermekek fenntartási költségeit? És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 év múlva el fogják tartani az élhetetlen, naplopó fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával fogják majd őket bezárni?
3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg meglátni a nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a természethez közeli állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az erdőben termett gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, finom hecserli lekvárt főzni, mind - mind olyan fontos feladat, mint a szorzótábla megtanítása, vagy az iskolában tanított más tantárgyak.
4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített rendszerekről le kell válni. A fűtést már több házunkban is átállítottuk fára. Házainkat
biztatom, hogy nézzenek ki szép eladó erdőket, kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek engem is a fejleményekről, lássuk, mit tudunk tenni? Én biztos, hogy megteszek mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket szépen önfenntartóvá tegyük. Nem látok más utat, őseink is csak ezen az úton jártak. Így legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű fogatosainak, erdőmunkásainak adhatjuk, és nem távoli országok mágnásainak.
5. Vízszámláink hihetetlenül magasak. Csíksomlyón sikerült befogni egy forrást, kis tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához, locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább is szeretnénk lépni ebben az irányban. Minden házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell azt fogni a vizet locsolásra, kocsimosásra stb. Minden ház a fenntartási költségeit tudatosan le kell faragja. A gyerekeinket is erre az egyszerű, takarékos, fenntartható pályára kell állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell a csapokat maximumra kinyitni kézmosás alatt. A villanyokat le kell oltani ott, ahol nem vagyunk, a fűtés, szellőztetés kérdéseiről sokat beszéltünk, de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor újból vegyétek át.
Ebben az irányban minden javaslatot hálás szeretettel fogadunk. Rég, hogy kérem a házak vezetőit, hogy ebben az irányban tett lépésekről is be kell számolni írásban, hadd tanuljunk egymástól! Próbáljunk egy fenntartható rendszert működtetni, és gyermekeinket is abba belenevelni. Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni a közelgő fagyos időtől, de fel kell készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól sem kell pánikolni, - senki nem tudja még, hogy mit hoz a holnap, - de szerintem bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell készülni a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak meglesz a böjtje.
Az Isten adta holnapban bízva,
Csaba testvér
miskolcilaci
2014-12-22 14:46:35
