Az elozo adashoz szolnek.tamas nevu betelefonalo bagykepu szovege nagyon felbosszantot.ossza az eszt,arrol,hogy a nyugati "kultura" milyen jo.tamasnak tetszik a gender ideologia,gratulalok neki.kerdes,a nagy nyugati fizubol miert csak 1 szem gyereket vallalt?
Az elozo adashoz szolnek.tamas nevu betelefonalo bagykepu szovege nagyon felbosszantot.ossza az eszt,arrol,hogy a nyugati "kultura" milyen jo.tamasnak tetszik a gender ideologia,gratulalok neki.kerdes,a nagy nyugati fizubol miert csak 1 szem gyereket vallalt?
Üzenet a még élő ,,Ratkó gyerekeknek". Nagyon közel volt az eredeti,a régi,kereskedelmi iskolához a ,,SPORT"-nevezetű vendéglátóipari,egység. Túlságosan is közel. Így ,hát a sok tanuló,a lányok is és a fiúk is,kivétel nélkül mind-mind - így én is - mindig,és egyfolytában, bolondul szerelmesek voltunk. Rengeteg szemrevaló szép kislány járt ebbe az intézménybe.Tanítás után - amire a mi szakmánk esetében,már nagyon sokszor,csak a délutáni órákban került sor - önállóan,vagy kisebb,nagyobb csoportokba összeállva,a késő nyári,delejező fényt sugárzó sötétkék égbolt,illetve vízalatti sárga fényű utcai lámpák alatt,mégis-mégis,elpusztíthatatlan életvidámsággal, indultunk hazafelé. Mit indultunk? Mi szinte vonultunk a bódítóan fűszeres illatot hordozó,kora őszi éjszakában. Mentünk,mentünk,áradtunk,mint a dal ,,édes hazánkért,a forradalmi pártért a néppel tűzön vízen át",mi Ratkó-gyerekek,az A,B,C-s osztályúak,a háromszor harminchárom osztálylétszámúak.Feltartóztatatlanul,mint tavaszi áradáskor,hömpölyögve csobogó üde,hűs folyó,amikor is: ,,minden madár társat választ,virágom,virágom" és hiába volt akkor már Ősz,minket nem állíthatott meg senki. Ott és akkor voltunk,ahol és amikor kellett,hogy legyünk és most,már visszavonhatatlanul. Özönlöttünk,mint a kétszer kettő józansága.Mi voltunk azok,te is,te is,te is,meg én is.Ezek voltunk mi,ez volt a mi kitörölhetetlen beat-generációnk,és ez az idő most már mindörökre a miénk is marad, és a többieké is akik már nincsenek,és nem is lehetnek már köztünk(de mi még ő köztük igen). És mégis,valahogy mégis tudjuk,hogy mi egy csapatba tartoztunk,és tartozunk,bár már nem sokáig.Mentünk,hát,az ismeretlen hatalmas erő által vezérelve,hogy tudatlanul is,de eleget tegyünk természetanyácska parancsának ,hogy jó és szót fogadó gyermekeikként elintézzük földi pályafutásunknak legszebb,és leggyönyörűségesebb küldetését,ahogyan azt tették mind ezidáig drága szerelmetes szépanyáink és szépapáink is,mert hát, hogyan is lehetnénk máskülönben mi most itt? Mint bogarak a vesztüket okozó, hamisan ragyogó neonfénybe, nagyon sokan igyekeztünk - siettünk ebbe a látszatra óriási világosságot árasztó, hamis életkép-délibábos jelenésbe,remélve,hogy az majd megadja mindenkinek a családi fészek melegét. A hatalmas akarás közben nem látva át azon,hogy a hideg és mesterkélt lelkű fényözön-urat soha,és semmikor nem érdekelte,az élővilágnak ezen - őszinte a családi fészek meghittsége után vágyakozó - része. Ezért,hát azok a tiszta lelkűek, akik a hamis irányba tartottak, a démoni erejű csábítás következtében,mind halálukat lelték ott. Így röpködtünk,hát mi is álmaink és vágyaink titkos színhelyén,tündérországában,a füstszagúan,poros piszkos,szutykos és rosszízűen keserű illatú,mégis földöntúli és csodálatos kalandokat ígérő, vasútállomáson. Mindenki vonattal járt,mert az első időkben,csak az volt, - de még a későbbiekben is - ez volt a tipikusnak mondható. Ki merre lakott, arra a szerelvényre igyekezett. Így,hát persze,először is a vasútállomásra. Most akkor,tehát : irány a vasútállomás! "Kedves utasaink,személyvonat indul a kijárattól jobbra,az első vágányról ról-ról-ról...húsz óra, öt perckor kor-kor-kor... Mártély,Mindszent,Szegvár,Szentes állomásokon át Csongrád,Kiskunfélegyháza vasútállomásokra okra-okra-okra... Felhívjuk kedves utasaink figyelmét,hogy a szerelvény második két kocsiját,csak az elsőosztályú jegyekkel rendelkező utasaink vehetik igénybe! A szerelvény minden állomáson, és kijelölt megállóhelyen megáll. Minden kedves utasunknak,további kellemes utazást kívánunk! KLUTTY! Körülöttünk rengeteg a diák,még így, az esti órákban is. Hatalmas a zaj és a Restiből pohárkoccintgatás üvegcsörömpölés,hangos beszéd, rekeszhúzogatás,és füstfelhő ömlik ki. A figyelmemet éppen egy ifjú diák pár köti le.A lányon sötétkék mini-szoknya,magas,széles sarkú,kockaorrú és vastag talpú "emeletes" cipő,s a hófehér vászon blúza elől a mellénél és a két csuklójánál zsabós,valamint arany-sujtásos,vékony szegővel van díszítve. A haja nagyon hosszú és egyenes,jól áll a keskeny és szép ívű arcához,egyszóval,nagyon csinos,csak ne lenne rajta rikítóan sárga zokni.A fiún világos mikrokordbársony nadrág,zöld színű fordított bőr félmagas belvárosi cipő,piros zokni és égszínkék félmagas nyakú elöl fűzős,kék garbó,és a haja - már az új divat szerint - elég rövid,középen elválasztva,viszont mindez elöl pont fejközépen az égig fölnyalva. Közelednek. Azzal a befelé-fordított lábfejű csámpázással,amit az akkor divatos úgynevezett ,,farkasjárásnak" hívtak. A VEF- rádiójukból ordít a: Chirpy Chirpy Cheep Cheep. Hej,de..... "Másznak a verebek a jegenye fá-á-án...úgy- ni...csörpi,csörpi,csipp,csipp." Látom,hogy nagyon csúnyán veszekszenek. Elfordulok. Közben,a forgalmista elindította a székkutasi vonatot és éppen a "palacsintasütőjét" leeresztve -magában valamin mosolyogva - megy vissza az üvegkalickába,ahol a bemondó kisasszonnyal helytelenkedik tovább. Ez természetesen belehallatszik a hangosbemondóba,mivel azt meg elfelejtették kikapcsolni. Az egész állomás utazóközönsége megáll,megmerevedik és figyel,majd lassan egymásra nézünk,és már mindenki nagyon jól szórakozik.Amazok, odabent, végre észreveszik,hogy mi történt és pánikszerűen kikapcsolják a hangosító berendezést.Vége a műsornak.Kész. A pofátlanság teteje,hogy valaki most fogja magát és bemegy hozzájuk és mondja,hogy ő most reklamálni szeretne. Kérdezik tőle,hogy mi a problémája,mire ő: ,,Miért tetszettek abbahagyni a műsort,olyan jó volt? Mindenki nagyon élvezte." Kizavarták. "Figyelem! Figyelem! A hatodik vágányon a kijárattól balra, Békéscsaba irányából Szeged felé, expressz vonat húz át,a kijárattól balra,a hatodik vágányon on-on-on... Békéscsaba irányából Szeged felé expressz vonat húz át. A vágányok közt kérjük, vigyázzanak,a vágányok közt kérjük, fokozott figyelemmel közlekedjenek nek-nek... Hirtelen a semmiből fölerősödve berobban az expressz: TTTRRRFFFFfff... tyjúúhh...tyjúúhh...tyjúúhh...tyjúúhh...tyjúúhh...(öt kocsis, jegyzem meg magamban) majd egyre lassulva és halkulva,távolodik,mire végül teljesen beleolvad a város alapzajába. Tka... tka... aka... ka..... a... ajjaj, ez már odavan. ,,Figyelem,figyelem,a hatodik vágányon nemzetközi szerelvény húzott át! A hatodik vágányon nemzetközi szerelvény húzott át!" Na jól van,ha áthúzott,ha nem húzott,én akkor is veszek az újságos-pavilonban, két nagy,lekváros-omlós linzert,amit majd a vonaton elfogyasztunk. Azt hiszem, van nálam annyi pénz. Aszongya,hogy akkor az hat- hatvan, a két darab.Na nézzük csak! Három jó nagy kabátgombnyi méretű barnás-zöldes,a kopástól tompán matt bélás (2-ft-os),meg két fényesen csillogó új alumínium húszfilléres,és még két,kicsit kisebb , az meg a tízfilléres.Megkocogtatom az újságos pavilon nagy ablakán lévő 50x70-es,belül-kallantyús kis ablakot,bedugom a kezemet a pénzzel. Állati jól érzem magam,azt is mondhatom,igen jól szórakozom. Várom,hogy mit fogok nyerni. Közben nézegetem a sok-sok kirakott újságot ,olvasgatom és közben arra gondolok, hogy az első osztályra szóló két pótjegyet,már a déli órákban megvettem,így nem lehet baj.Ha szerencsénk van, akkor a fülkék is függönyösek és zárhatóak. Soha ne feledje a barna bársonyhuzatos,első osztályú ,,pullman - vagon,az maga a mennyország!" (Ez itt nem a reklám helye) Hirtelen,már megint kívülről kezdem látni magam,és már megint jön nekem ez a fejfájós "izém". Ejnye,de hiszen ez már maga a nagybetűs ÉLET! Hát hova kerültem én,hiszen,még csak most ballagtam el az általánosból? Szóval hát ez volna az a bizonyos nagy betűs Élet? Ahan... Na jó...hm. Mialatt várok a kirakott újságokat nézegetem olvasgatom. Szabad-föld,Képes-újság,Film-Színház-Muzsika,Ország-Világ,Élet és Tudomány,Magyar-ifjúság,I.M. vagyis: Ifjúsági Magazin (hajrá ILLÉS) ,Füles,Tükör,(odabent,a kezemnél,még mindig nincs kapás) Népszabadság -"Világ Proletárjai Egyesüljetek!" Mííí-csóóó-da-a-a? Hát ez meg mi,kérem szépen,kedves elvtársak és elvtársnők? Nono....kis huncutok! Erotikus-újság? Mindeközben eszembe jut,az a mozi-film,hogy a "Munkásosztály a Paradicsomba megy". Vajon milyen célzattal megy a munkásosztály a paradicsomba? Mennek,paradicsomot szedni? Közben átvillan az agyamon a filmből, a szerencsétlen Lulu Massa,az a bizonyos olasz ,az "öntudatos vasmunkás",akinek soha semmikor nem volt szerencséje,a szakállas,filozófus,engelsi kinézetű,liberálegyetemista,elvtársakkal. Nézzük csak a többi újságot is.Ludas Matyi,Ezermester,Dörmögő-Dömötör,de hagyjuk most Dömötöréket és a politikát,mert kapás van. Az eladónő elveszi a pénzt,közben lassan kihúzom a kezem,miközben ő megszámolja az aprót,és egy leheletvékony piciny selyempapírral összefogva kidugja a két,porcukorral bőven meghintett omlós süteményt a lyukon. Elveszem. Még jó húsz perc és nem leszek már egyedül. A fiatalság és a szerelem mindörökké élni fog,ez Szent meggyőződésem.Száll a 424-es- táká...tákátá-tuku...táká...tákátáká-tuku... és elröpít majd bennünket egy békésebb jobb világba,és kerüljük a hideg,sunyi józanságot,mert keresünk egy jobb világot,egy szebbet, hol csendes a táj. Ahol nem akarnak tőlünk már mások semmit, és akkor ott már nékünk,nem fáj semmi,de semmi,de semmi se fáj.
https://www.youtube.com/watch?v=-sk_UCZWK64
