Fosztásidő volt és van... Hangfoszlányokra emlékszem csak, arra ahogyan nagyanyám és nagyapám beszélgetnek a lenti földes, kis-konyhában. Ott ahol a negyvenes villanyégő szemrongálóan sárga fénye ömlik szét, és az ezüstszürkére hengerelt halványzöld alapú falakon bevilágítja a plafontól lentebb eső részt. A magasabb, és a mennyezethez közelebb lévő területek, azok már- ahogyan mindig is szokott lenni - az olcsó, lemezből nyomott lámpa-búra árnyékába közönyösen bújnak vissza. Odakint távolról - gondolom a Dózsa telep Viharsarok utcai legtúlsó végéből - egyfolytában, már vagy öt perce monoton kutyaugatás hallatszik be a faluba. Visszatérve. Nagyanyám azt mondja nagyapámnak: Jóska, ha más nem is, de Misa és Pali biztos, hogy segíteni fognak, ha Jani öcsém beszélni fog velük és megkéri őket, hogy jöjjenek. Nagyapánk kisgazda párti kovácsmester, és a háború előtt - tanult ember lévén - a mindszenti kisiparosok szövetségénél vezetőféle is volt - tehát reakciósnak számított. Kiss nagyanyámék az öccsével együtt - Bácsissal, valamint feleségével Ángyikával és gyermekeikkel, Mancikával és Jancsikával nagygazdáknak, tehát félig meddig, vagy egészen is, osztályidegeneknek voltak mondhatóak. Az volt a beszélgetésük témája lényegében - mivel a ludasi részen volt valamennyi kukoricaföldjük, amit egész évben kerékpáron kijárva kapálgattak, a lóval elvégzendő munkákat viszont bácsisék végezték el - hogy elérkezett végre-végre a kukoricatörés ideje. Mindent előre kigondoltak és megszerveztek nagyanyámék, de a fontos beszélgetés, a körül a téma körül forgott, hogy mikor késődélután ha majd végeznek a töréssel, akkor jó lenne ha mennél több lovaskocsi állna rendelkezésre. Mindez azért, hogy mihamarabb hazakerüljön a letört kukorica. A bácsisoméké az egy, Bacsa Misáéké az kettő és a harmadikkal jön majd Bacsa Pali, de lehet hogy voltak még vagy ketten, de lehet, hogy hárman is talán. Egy a lényeg, ha kellett, a tanyasi világ összefogott! A kukoricával "púpozvásra" megrakott kocsikon, mi a kisgyerekek vigyáztuk, hogy egyetlen cső se gurulhasson le a földútra. Így zötykölődve, ringatózva, bámulva a ragyogóan tiszta, csillagos eget - lassan, de hazaérkeztünk a pálinka-főzdével szemben lévő házunkhoz. Lehet hogy közben még aludtunk is egy keveset. Nyílt a nagykapu, és a lovakkal "becurikkhátoltatták" a szekereket, majd kocsirudastul "kifogtak", és egyenként zsákokat kötve a lovak szája elé, egy akácfa alá vezették őket, s ezután a "gyöplűt" csak úgy lazán a fa köré tekerték. Jó van a'... had egyenek nyugodtan a jószágok. Egy szóval így abrakoltattak. Mindeközben odabent az udvaron lepakolták a terményt, valamiféle-képen "vasvéllával" lehúzták és letúrták azt. A fönnmaradt keveset pedig - megemelve a szekér sarkát - utánaborították. Ezt követően kézzel visszatolták a kocsit az utcára. Arra a betonkeménységű és a holdvilágnál szürkén csillogó, és a vasabroncsos kocsikerekek által fényesre kitaposott, de erősen tehénlepény és fűszagú, mégis valahogy mennybéli nyugalmat árasztó, nagyon öreg és sokat-megért földútra. Ezután kezükben a lovak között talajt súroló kocsirúd végével, újra beillesztették a helyére és egy "kocsikenyőccsel" bőven megkent csappantyú által rögzítették is azt. Az istráng-köteleknek a végeit is visszaakasztgatták a kocsihoz és e-képpen, befogva a lovakat "Gyííí te Fakó, gyííí te Sárga, máris indulhattak újra, még egy következő fordulóra. Ekkorra már teljesen besötétedett. Mégis, mégis a késői órába csúszott sűrű-csillagos és teliholdas égbolt alatt, szinte az utca végéig el lehetett látni a langyos nyáréjszakában. Ezért hát a segítők úgy döntöttek, hogy tesznek még egy kört. Így akkor holnap már nem is kell majd jönniük és egyúttal a kukorica is mind a kapun belül lesz, már a mai éjszaka folyamán. Az udvaron akkorra már előkerültek a kis sámlik - acélbetétekkel a végükön - amik a későbbi morzsolásnál mindig jól jöttek. Addigra már megérkeztek a rokonok ismerősök szomszédok is. A csillagfényes tiszta éjszakában megkezdődött a fosztás. Jöttek a beszélgetések először a napi gondokról, és lassan, fokozatosan, de előkerültek a régi emberekről a még régebbi történetek is. Mi gyerekek először még csak-csak próbáltunk segíteni a fosztásban "hátramozdítani" és ügyetlenül bár, de gyakoroltuk annak a kis hegyes, bőrrel ellátott fadarabnak a használatát, amit ha jól emlékszem "fosztótűnek" hívtak. Na, de csakhamar ráuntunk és már mentünk is a "csuhéj" tetejébe, a kukorica szőrösebbik végéből bajuszt csinálni magunknak. (Illatát még ma is az orromban érzem, ha feleségem nekiáll nyáron kukoricát főzni. Amikor pedig "kezdett már lassan elszaladni velünk a ló" akkor nekiszaladásból előre-szaltókat ugráltunk az egyre szaporodó és növekvő "csuhéj" hegyekbe. No ekkor már ránk szóltak, hogy "irány arra-ja, befele-ja, gyerünk, gyerünk, mönnyetök aludni oszt, mára mosmán osztán elég lögyön". Aznap éjjel úgy aludtunk mint a bunda. Álmaimban akkor én voltam a szegény ember legkisebb gyereke, aki a mese legvégén megszabadítja az egész magyar népet, és jutalmul végre-végre elnyeri a francia királykisasszony kezét , aki valami rejtélyes okok miatt az én álmaimban mindig Brigitte Bardot-ra hasonlított. Hát, hogy miért volt ez így én azt már meg nem mondhatom, de a lényeg az, hogy így volt. Mára már csak egy apró dolog maradt hátra, hogy a magyar hazát kellene megmentenie valakinek, na de hát ki lesz az a valaki? Én már azzal is megelégednék, ha nem árusítanák ki, vagy "tulajdonítanák el" az új, és egyre jobban szaporodó, egyre sötétebb lelkű kiskirály-fikáink, hogy "essen beléjük a kukac". Na jó... A tanyasi világot kivégezték, most a faluk és kisvárosok "le-Mészárolása" következik a főjanicsárok akcióprogramjában. Addig van remény, amíg odafigyelünk egymásra. Még egyszer had említsem meg a fotón szereplő, de a nem szereplő embereket is, akikben még volt annyi emberség, becsület és összetartó erő a legsötétebb és legnehezebb időkben is, hogy együttérzésüket tettekben is kimutassák sorstársaik és honfitársaik iránt. Ugyanis! Ha ez az összetartás elveszik, akkor bizony biztosan igazzá válik majd a rosszlelkű jóslat, hogy teljesen végünk lesz. Akkor nekünk végképp befellegzett, akkor nekünk annyi! Hát ne legyen így! Fosztásidő van, minél többen vagyunk, annál hamarább végzünk!

"Emlékezés 56'ra és a módszeres..." és a többi és a többi - de ez kérem nem az, aminek látszik! Ez kérném szépen, csak ok az ivásra, a fröcs-kölődésre, és ez még csak a kezdet, no de lesz ez még lejjebb is. Már ők sem különböznek nagyon azoktól - és az, az agresszív mód sem különbözik, ahogyan ezt teszik - mint akiket gyaláznak ( azok se különbek egyébként tőlük egy arasznyit sem, sőt... ) és pontosan ugyanúgy - nagyon gyomorforgatóan - könyörögnek a pénzükért és a részükért. Próbálnak lazán viselkedni, de csak alpári pojáca gőg kerekedik ki belőle és ezt tenni nekik nem nehéz, hiszen tulajdonképen már ők is azok, de ez a megjátszott figura, még ahhoz képest is nagyon szánni-valóan izzadságszagúra kerekedik ki. Közben felmerül bennem, hogy mi köze van ennek az egész mosdatlan szájú gittrágásnak 1956-hoz, miközben a közönség fel-fel röhög, szóval rendes kerékvágásban halad a napi "lehülyítés" . Valahogyan érthető ez, hiszen a vízfej nagyváros mindig is előállítja az ilyetén típusú, egykoron jobb sorsra érdemes szellemi végtermékeit. És valóban egyszer-egyszer, még meg-megcsillan az Isten adta tehetség gyémántkristálya, de egyre ritkábban. Nem a trágár beszédük zavar, hanem az alacsony szellemi nívó, de még az se nagyon, hanem mindinkább feltűnik nekem az igaz szónak a hiánya, vagy annak az elhallgatása. Felettébb gyanús viszont az, ahogyan még csak meg sem említik a gender-kurzus kapcsán az egykori "eszdéeszes" apostolasszonyt a ivar és nem-nélküliség nagy szenior harcosát, a mára már, persze "liberális kígyóbőréből" - nyúlós, nyirkos új nép-nemzeti, jobbikos, vadonatújra átvedlett, majd abból is ki tudja majd milyen mezbe átbújó, nagy dívaasszonyukat, a selypegő, gügyögő,majd lobogó kibontott hajjal az életveszélyes EU barikádokon zászlót bontó, de most hirtelen a Jobbikból visszavonulót trombitáló, volt Baló-dali hisztikét a réges-régi "szadeszes" kisebbségvédelmi, homoszexuális-védelmi és másságvédelmi, meg minden-védelmi miniszterjelölt asszonyát. Itt lehet nyakon csípni őkelméiket és ez az a pont ahol szinte észrevétlenül és csak egy ezredmásodpercnyi pillanatra, de elővillan az új mostani arcuk, és megérint bennünket azzal a jellegzetes kénköves szagával, és kilóg az, az ormótlanul idétlen, szőrös, ezüst-metál lóláb! Hoppá, hiszen ez itt most egy ordenáré szarvas hiba! Még egy kezdő végtelenül buta riporternél is, nem hogy kettőnél, akik állítólag már a megvilágosodás legmagasabb szféráinak kapuit döngetik, közben meg a reális valóság majdhogynem kiveri a szemüket( no nem azt a bizonyos harmadik mindent-látót, hanem csak azt a mezei kettőt) Hoppá! Itt valakik nagyon el vannak kötelezve, valakiknek! Az itt elfekvő és felugráló majd hirtelen rikácsolva egy elszorított és széthúzott végű léggömb hangján megszólaló mondhatni csérogó két ember, pedig állítólag nagyon magas egyetemi szinten képzett entellektüel, sőt még tanították, és tanítják is az ifjúságot. Valahol, valamikor, valamire. Ma már, úgy néz ki, hogy erre a szintre. Szédületes mekkora forradalom ez kérem szépen. Mi aztán jól megadjuk a sunyi gonoszoknak. Mi kezét-csókolom olyan bátrak vagyunk hogy elkezdtünk káromkodni, mint egy jutasi őrmester, de mi még ettől is tovább mentünk káromkodunk, lépten-nyomon, mint egy részeg kocsis a bakon, de mi még őrajta is túlteszünk, és oly trágárul ás alpárian beszélünk, mint a mozi filmekből "magyarra szinkronizált fekák" és ilyetén módon megerőszakoljuk az édesanyánktól örökül reánk hagyott nyelvet, az édes anyanyelvünket! Mert mi ebben is képezzük magunkat, elvégre is mi vagyunk az alternatív értelmiségiek. Hát nem? Na mit szóltok hozzá eléggé alternatívak vagyunk már? Hát jó. Szerintem ezek a királyok mára már celofánok, Bukott Angyalok ők, s így a legveszélyesebbek, igaz-igaz, hogy "gonoszékra" nézve is azok, de viszont a zuhanás közben mindent levernek, és mindenkit magukkal rántanak. Tipikus fővárosi vízfej karrier. A pesti ifjú és derék lakosok ülnek a rakodópart alsó kövén( a monitor előtt) és egyszer csak valaki közülük elámulva felkiált, wááohh majd kisvártatva felugrik és kinyújtott karral a sodrás eliramlóbb része felé mutat. Emberek valami csodálatosan szivárványosat visz a víz! Egyvalaki a tömegből lemondóan legyintve, halkan csak ennyit morog, azt is a bajusza alatt ugyan már: Hamvadj Béla! Csupán egy kis színes olaj-iszap kavarodott fel megint egészen a legeslegaljáról, biztosan valami réges-régi szivárványos fosszilis üzemanyag származék lehet az. Ó igen, valóban látom, hiszen ezek már megint ugyanazok, akiket hirtelen felkapott a "méjnsztrímmédia" éppen aktuális árama. A dögevő szabad madarak közben egyre csak vijjognak, új áldozatra várva ( az is lehet, hogy pont őreájuk) és a budapesti - de a vidéki ifjúságunk is - csak ülnek tovább a kietlen folyóparton és hallgatnak. Halálos csönd van, nem történik semmi. A régi ateista filoszoknak a meg-keresztényült ifjú titánja és plusz még valami "panel-buddhizmusnak" az utórezgéses megfáradt hullámai nyaldossák a rozsdás betonpanel-aczélos, kőrakpartot. Közben elúszott az életük, elúszott a tulipánjuk, a vörös szegfűjük és nézik, hogyan úszik el a rohadt narancshéj és odavész az egész magyarságunk és a drága egyetlen szép kis hazánk is, de ők csak némán várnak. Várnak valamire-valakire. Még ma is egyre hallom itt cseng a fülemben, ahogy hülyítik a népet, s hogy vihorászik a közönség, miként locsog-fecseg a felszín. Megint győzött végül a rossz, és elbukott lám a Pam és a Robér. No, és hogyan is hallgat még mindig odalenn, az örök belvárosi divatáramlatot hátán cipelő, és az - ezt egyre nehezebben elviselő - mély. - Snitt! Ennyi - gyerekek. Elballagnak a pénztárhoz és felveszik az illetményüket. A harminc ezüst pénzt. Megint jön a "mindig ugyanaz" ami a kacsingatós, egyliteres zöld üvegből, Kadarka Jani és Profi Géza alatt is ömlött felénk, belénk. Megint lehet újra berúgni, mert két angyal ismét elbukott, pedig hát... maradhattak volna még. Kár volt értük... kár volt értük? Nem tudhatom. Ezt talán csak a Magyarok Istene tudhatja... Most utoljára - ki más is, mint a Magyar Lovasíjász - dobott nekik még egy utolsó mentőövet. Kíváncsi vagyok, hogy élnek majd a lehetőséggel. Én is dobok még egyet.

WINDOWS 10-en ha megnyitjuk a START menüt, az "S" betünél kellene legyen három drb SKYPE, a Vállalati az Új és A mappában lévő kellene legyen a régi SKYPE.

Árpád híd = Árpád Király híd.

Metró:
Az Árpád híd állomást Göncz Árpád városközpontra keresztelik át. Az érintett terület átnevezését még a XIII. kerület polgármestere kezdeményezte, a javaslatot elfogadták, így a metrómegálló elnevezése is változik.
Ez már patkányság!

Magyarként újjászületni: http://tinyurl.hu/KO9G/

https://888.hu/article-soros-katonai-egy-beteges-kezikonyvvel-keszulnek-a-magyar-kormany-ellen
https://www.penzcentrum.hu/otthon/palyazat-nelkul-ingyenhitelbol-ujithatod-fel-iden-a-hazad-indul-a-penzosztas.1063161.html
https://www.portfolio.hu/ingatlan/iroda/forradalmasitja-az-epuleteinket-a-lengyelorszagban-tesztelt-legujabb-napelem.274105.html

A svéd székhelyű Skanska Csoport 2001-ben aláírta az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Global Compact nevű kezdeményezését. A perovszkit napelemek zéró energiájú épületekhez való használata a cég fenntartható építési stratégiájának legújabb fejlesztése. Az ingatlanfejlesztő eddig 216 ezer négyzetméternyi kereskedelmi célú ingatlant hozott létre.
Magyarországon 36 ezer négyzetméter kivitelezése jelenleg is zajlik.

idézet egy másik fórumról:

"Szöveges feladat: szép hazánk területének hány százalékát borítaná be az a napelemmennyiség, ami a Paksi Atomerőmű jelenlegi teljesítményét nyújtja? A felét? A háromnegyedét? Semennyit?

Lássuk!

Alapadatok:

1.) A Paksi Atomerőmű teljesítménye 2 GW. Ezt éves szinten 7000 órán keresztül tudja tolni, ez 14000 GWh energiát jelent.
2.) Egy átlagos, ma olcsónak mondható napelempanel teljesítménye 250 W. Ezt éves szinten 1100 órán keresztül tudja előállítani, így egy darab panel 275 KWh energiát szolgáltat.

A különbség számottevő :-)

Hány panelre lesz szükségünk Paks “kiváltására”? (Tudván, hogy ez legalább ezer okból nem megoldható, pl. mert éjszaka nem süt a nap…)

14000 GWh / 275 kWh = 50 millió db panel.

Egy panel másfél m2 felületű, így 75 millió m2 terület szükségeltetik. Hű, de sok! Vagy izé. Ööö - jól látom?

De hát ez csak 7,5 km x 10 km-es terület. Szépen elférne Pakson a kerítésen belül

A legutóbbi műsorhoz: http://www.drlenkei.hu/termekek/enyhe-c-vitamin/

A Fidesz ördögi terve... https://www.youtube.com/watch?v=4e_cZxhoPXA

Így tanítják a német gyerekeket arra, hogy Allah az egyetlen Isten https://youtu.be/sHFE4T98w50

Magyarország elsőként vesztette el európában a jogállamiságát,anélkül,hogy lerohanták volna az iszlám betolakodók.A belső ellenség a nemzet biztonságárol szajkozik,de ugyan akkor egy kisebbség azon dolgozik,hogy az állam ne az öshonos magyaroké maradjon,hanem azoké az idegeneké akik az EU tól kapott és a magyarságtol ellopott és uzsorával megszerzett pénzen felvásárolták földjeinket.A rafináció tovább működik a befogadott hálátlan kisebbség részéröl.Azok a százezrek akik elhagyták az országot,keresetük egy részét a magyarországon maradt családjainak küldik segítségként,de ezt a pént azok üzleteiben költik el akiknenek polítikus barátaik miatt el kellett hagyni az országot.Ezek után nem nehéz kitalálni azt,hogy igy is hasznot huznak az elüldözött magyarokból.A kinai kézfogásos egyezmények is a parazíta nagymesterek a jövőre vonatkozó rabszolgásítás rafinációja.Azt nagyon jól tudják,hogy ha egy- két millió szerény kinait betelepítenek az elüldözött magyar dolgozó fiatalok helyett,eleve még olcsobb kiszolgálóik lesznek a cionista honfoglalóknak.Amint tudjuk a kinaiak szorgalmas és türelmes emberek a parazíta zsarnokok társadalmában,és ha a magyarnak nevezett új izraelben egy szelet kenyérrel többet kapnak,mégjobban eltürik a vérszivó piocák modszereít.
Kevesebb

"Sajnos mi ezt nem mondhatjuk el magunkról.akiket a történelem viharai mesze földre sodortak.Csak azt hogy a idegenben is próbálunk hűek maradni szülőhazánkhoz."

https://www.youtube.com/watch?v=hq4yQXnmKmw&feature=em-subs_digest