Az aradi vértanúkra emlékeztek meg a Kossuth téren

Katonai tiszteletadás mellett ünnepélyesen felvonták a nemzeti lobogót az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján, az aradi vértanúk emléknapján kedd reggel a Parlament előtti Kossuth téren



A kegyelet kifejezéseként Magyarország lobogója egész nap félárbócon marad a nemzeti gyásznapon.

A megemlékezésen ott volt Áder János köztársasági elnök, Simicskó István honvédelmi miniszter, Benkő Tibor vezérkari főnök, a diplomáciai testület több tagja, pártok, katonai és állami szervezetek képviselői, valamint a Honvédelmi Minisztérium "KatonaSuli" programjában részt vevő budapesti középiskolák és a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola diákjai és kísérőik.

A nemzeti lobogó felvonását a Himnusz, majd félárbócra eresztését a Szózat kíséretében a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység állományába tartozó Honvéd Díszzászlóalj végezte el, a ceremónián közreműködött a Nemzeti Lovas Díszegység is.

Az ünnepség végén a díszzászlóalj tiszteletadása mellett a Magyar takarodó hangjaira felolvasták a tizenhárom aradi vértanú - Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner (Lahner) György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly - nevét.

A kegyelet kifejezésére a lobogó egész nap félárbocon marad a nemzet főterén.

A Kossuth Lajos térről az emlékezők a Batthyány-örökmécseshez vonulnak át, hogy mécsesekkel tisztelegjenek az október 6-án Pesten kivégzett Batthyány Lajos, Magyarország első független, felelős kormánya miniszterelnökének emléke előtt. Ezt követően 11 és 16 óra között bárki leróhatja kegyeletét gyertyagyújtással gróf Batthyány Lajos vesztőhelyénél, ahol katonai díszőrség áll.

A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra, valamint az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékeznek. (Hirado)



Október 6.: Latour napján ért tetőpontra a megtorlás

A bécsi udvarból irányított, Haynau által levezényelt hadbírósági megtorló gépezetnek több mint százhúsz ember esett áldozatul



Vannak nemzeti történelmünkben olyan napok, amelyeket minden magyarnak örökre beírtak a szívébe, hogy tartsák tiszteletben azt, és el ne felejtsék. Ilyen nap március 15-e, augusztus 20-a, október 23-a – és ilyen június 16-a, október 6-a és november 4-e is. Fény és árnyék. Dicsőség és vereség. Élet és halál. Öröm és gyász. Október 6-a az aradi vértanúk napja, amelyet az első Orbán-kormány 2001-ben nyilvánított hivatalosan is nemzeti gyásznappá.



Mi történt 1849. október 6-án?

Aradon kivégezték a magyar honvédsereg tizenhárom főtisztjét. Hajnalban főbe lőtték Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Schweidel József tábornokokat és Lázár Vilmos ezredest, utánuk felakasztották Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezic Ká­roly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly tábornokokat. Ugyanezen a napon Pesten főbe lőtték Batthyány Lajost, az első független magyar felelős kormány miniszterelnökét.

Noha a nemzeti emlékezetben tizenhárom aradi vértanút tartunk számon, valójában tizenhatan vannak. A tizenhárom főtiszten kívül szintén Aradon végezték ki Ormai (Auffenberg) Norbert (augusztus 22.) és Kazinczy Lajos (október 25.) honvéd ezredest, majd Ludwig Hauk alezredest, volt bécsi forradalmárt is felségárulásért és fegyveres lázadásért akasztották fel Aradon, 1850. február 19-én. A tizenhetedik aradi vértanúként indokolt emlékeznünk Lenkey János honvéd tábornokra (a Galíciából 1848. május végén huszárszázadával hazaszökött, Petőfi által versben megörökített kapitányra), akit tábornok társaival együtt állítottak hadbíróság elé, de a per folyamán megőrült, emiatt nem ítélték el. Ő is Aradon, a börtönben halt meg, 1850. február 9-én.



Miért vártak október 6-ig a kíméletlen megtorlással?

Egyfelől ez volt Latour gróf császári és királyi táborszernagy, osztrák hadügyminiszter bécsi forradalmárok általi meggyilkolásának évfordulója. „Latour napját” Aradtól Pestig, a honvédtábornokoktól a volt magyar miniszterelnökig – mivel őt is felelőssé tették az előző évi októberi bécsi forradalomért – akasztófákkal kívánta „emlékezetessé” tenni az itáliai kegyetlenkedéseiről hírhedt, magyarországi teljhatalommal felruházott Julius von Haynau táborszernagy. Másfelől meg kellett várnia az utolsó magyar kézen levő, európai viszonylatban is jelentős komáromi vár és védműveinek feladását, amit Klapka György honvédtábornok – a világosi fegyverletétel után a további ellenállást kilátástalannak ítélve, a szabad elvonulás fejében – 1849. október 3–5-én adott át az osztrák császári csapatoknak.

Mi vezetett a kegyetlen bosszúhoz?

A két és félszeres túlerőben levő császári és cári hadsereg 1849 augusztusában egyesült erővel legyőzte a hősiesen küzdő magyar honvédsereget. Bár I. Miklós cár és intervenciós hadseregének fővezére, Paszkevics herceg is amnesztiát, vagy legalább „bölcs szigorral párosított kegyelmet”, azaz mérsékelt büntetéseket javasolt a legyőzöttekkel szemben Ferenc József császárnak. A tizenkilenc éves Habsburg-uralkodó a világosi fegyverletétel után egy héttel gyakorlatilag szabad kezet adott a „bresciai hiénaként” emlegetett Haynau táborszernagynak, a magyarországi császári hadsereg fővezérének.

Amikor Ferenc József megtudta, hogy az 1849 tavaszán fényes – osztrák szempontból megalázó – sikereket elérő magyar fősereg az előtt az orosz haderő előtt tette le a fegyvert, amelyet éppen ő hívott segítségül a magyarok ellen, Arad vára nem az osztrákok, hanem az oroszok előtt kapitulált, és a cár még kegyelmet is kért tőle a „lázadóknak”, ez megkeményítette a büszkeségében mélyen megsértett ifjú uralkodót. Az augusztus 20-i minisztertanács az ő akaratából döntött a szigorú megtorlás mellett. A nagyhatalmú Schwarzenberg miniszterelnök javaslatára augusztus 29-én a császár úgy határozott, a magyarországi megtorlás gépezetét irányító, bosszúszomjas Haynaunak nem kell előzetes engedélyt kérnie Bécstől a kivégzésekhez, hanem csak a halálos ítéletek végrehajtása utáni, utólagos jelentéstételre kötelezte a császári fővezért. Ez az uralkodói utasítás 1849. október 26-ig volt érvényben, vagyis Haynau két hónapig gyakorlatilag élet-halál ura volt a legyőzött Magyarországon.

A bécsi udvarból irányított hadbírósági megtorló gépezetnek több mint százhúsz ember esett áldozatul Magyarországon, a menekülés közben agyonlőtt, felkoncolt katonák és polgárok száma több százra tehető, s nem tudjuk, hány embert vertek agyon a magyarellenes román és szerb „felkelők”.

A magyar szabadságharc leverését követő megtorlás majd’ egy évtizeden át tartott – több mint ezer embert bebörtönöztek, több tízezer honvédet és tisztet pedig büntetésként évekre besoroztak a császári hadseregbe –, de a legsötétebb nap 1849. október hatodika volt. Akkor élt elődeink Aradban a „magyar Golgotát” látták, mert a vértanúk életüket áldozták a hazáért és a szabadságért. Értünk, mai magyarokért is. Ezért a mai napon emlékezzünk rájuk és „áldó imádság mellett” mondjuk el „szent neveiket”. (MH)

Mikor az akasztófákat faragták https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=V8-a8iLJdb8

http://www.muemlekem.hu/magazin/aradi_vertanuk_emlekmuve_maros_mosta_ki

Kozossegi himnuszenekles volt vasarnap Sepsiszentgyorgyon http://www.youtube.com/watch?v=OsH1jNAcnYA

Jobbikos parlamenti felszolalas a magyar fold vedelmeben http://www.youtube.com/watch?v=CIFmJW-co40
Lazar Janos ervelese a foldmutyik erdekebe http://www.youtube.com/watch?v=klyhoW_3O7U

Tuntetes volt a foldmutyik ellen. http://www.youtube.com/watch?v=B4U2LMux7Nc

Szekely Hatarorseg http://www.youtube.com/watch?v=YCHDWMhZ48c

A hatodik pont

Ismeretes Orbán Viktor magyar miniszterelnök hat pontja, amivel a minapi EU tagországai vezetőinek csúcsértekezletére ment. Az is, hogy hosszú viták után elfogadtak hatból ötöt, de leglényegesebbet a hatodikat elvetették. Azt, amely döntően megállithatta volna a migránsok egyre növekvő illegális behatolását az Európai Unió területére, azzal, hogy a legyengült Görögországnak, mely nem képes tengeri határait megvédeni az illegális migráns cunami ellen, hadihajóikkal az EU tagországai segítséget nyújtanának Görögország tengeri határa kollektív megerősítéséhez. Ezt azonban az EU csúcs elvetette. Ezzel Európa védelmét is az új honfoglalók ellen - lehet ez véletlen?

Ezáltal az EU tagországai vezetőinek többsége közvetve helyeslését fejezte ki a nagyméretű, egyre növekvő, illegális és kaotikus bevándorlás fenntartása mellett - szabad utat adva Európa elözönlésére idegen fajú, vallású, kultúrájú néptömeg rendezetlen bevándorlásának folytatására, melynek rövid és hosszabb távú következményei mára már kirajzolódtak, s amely végső fokon a több ezeréves Európa vége. https://youtu.be/u0Jxlng9kmA
Dr. Pungur József Nemzeti Hírháló

“Árasztásos technológiánk a világ összes folyómederben kialakult kultúrájával nyelvi azonosságot mutat. HUN, vagy HON kódszavunk kémiai értelmezése jelenünk energia termelő rendszerét teszi nyilvánvalóvá. A világhatalmi szervezkedés ennek az energiatermelésnek alapköveihez igazodik, a bázispontok megszerzése a célja.

Régészeti szempontok kizárólag a jogos tulajdonosok megtévesztését szolgálják. A mély sötétségben tartott embertömeg alkalmas arra, hogy saját tulajdonáért fizessen, dolgozzon olyan rassznak, mely saját történelmét a rendszer kiépítése utáni időkből indítja, kizárva ezzel az energiatermelés bázispontjaihoz való jogát. Minden létező probléma ennek érdekében mesterségesen előidézett.”

Jásdi Kiss Imre - Magyarnak lenni
https://www.youtube.com/watch?v=IeHbK6ATTDE
https://www.youtube.com/watch?v=Uh2ZyLOLtBI

Haydar al-Abadi iraki miniszterelnök tegnap az elképedést hozta a világ első számú gyilkos latorállamára-az USA-ra!

Az “Al Jazeera” tudósítása szerint ugyanis Irak miniszterelnöke kéréssel fordult Oroszországhoz.
Ennek az a lényege, hogy mivel Irakban is fölöttébb virgonckodik az ISIS A-dzsihadista hóhérbanda, Irak kimondottan szívesen venné, ha az orosz légierő ott is rendezne egy kis féregirtást.
Az “Al Jazeera” azon kérdésére, hogy ehhez mit fog szólni a “Nagy Barát” az USA?-al-Abadi így válaszolt: “az USA jobban teszi ha hallgat! Nekik köszönhetjük ezt az egész rémálmot!” http://tinyurl.hu/p0cD/
Nem kell hozzá sok képzelőerő, hogy el tudjuk gondolni a legfőbb lator lelkiállapotát al-Abadi lépése nyomán. Újabb Közel-keleti országban vallottak csődöt! Látványosan. De a céljuk annyiból teljesül, hogy az oroszokat megint háborúkba rángatják.

David Icke: Mi folyik Szíriában https://www.youtube.com/watch?v=S8Hhz_l69S8

"Ez mind AMERIKÁRÓL SZÓL((a migrációs törvény az EU-ban)). Amerika most kényszeríti a magyarokat is ,mivel Ukrajnában nem tudták kirobbantani a háborút,úgy, hogy azzal az oroszokat is meg tudják támadni. Iránban ugye nem mertek(támadni) mert az orosz mellette áll. Most Szíriában meg látják azt,hogy az orosszal nem lehet cicázni!! Ezért EURÓPÁT nem akarják kiengedni a kezükből,mert Európára ráerőltethetik a fegyvereiket,mindenféle fegyvert,a támaszpontoknak a KÖLTSÉGEIT is, ki kell,hogy fizesse Európa- Amerikának,mert ez az utolsó támaszuk ((a jenki politikusoknak,hogy vérmocskos bevételeikhez hozzájussanak)) mert, ha ez megszűnik akkor Amerikának megszűnik egy olyan bevétele ((az európai+migráns vérből)),hogy itt((Amerikában)) a nép AZONNAL!!((az amerikai állampolgár))fölgyújtja (( itt az USA-ban)) az egész országot (az USA-t),s ez itt a legnagyobb probléma, hogy nem tudja hirtelen mit csináljon! Ezekért(( a gyilkoló eszközökért ))Európa nem akart fizetni ugye,és nem akarta ,hogy Amerika berakja ezeket a fegyvereket.Ezért engedte ránk Európára az egész menekültáradatot .Megmondták nekik((az európai kormányoknak)):,hogy, ha nem úgy csináljátok ,ahogy mi trombitálunk tízmillió fog bemenni hozzátok.Ezért inkább az európai kormányok- nézd csak-, inkább beengedték a húsz rakétatöltetet- repülővel együtt-a németekhez is,és a franciák is meghajoltak.A british-ről meg nem beszél senki,mert a british,meg Amerika egy kutya,tehát ők egy és ugyanaz,mert együtt vezetik a Világot! Szóval Európának .meg az emigrációs válságnak ez a lényege:- Vagy megengedi az öreg kontinens,hogy még jobban fölfegyverezze az USA- EURÓPÁT hatalmas pénzekért(( amit az európai embereknek, főleg kelet-európaiaknak,kell megfizetniük))az oroszok elleni háborúra, vagy pedig még több ilyen sátánfaj jön, aki majd aztán, el fogja indítani a háborút Európában .Szóval Amerika nem mer Európa ellen háborúzni,mert akkor még jobban ráfázna.Tehát: valakit kellett neki találni, aki elindítja ezt a háborút, Európában is. Erről szól a nóta,csak az emberek ezt nem veszik észre!" Aki ezt mondta kristálytisztán látja a helyzetet és köszönöm,hogy ottani lakos létére ezt ki is mondta. A kör bezárult: tehát Amerikának eddig ,azért ment jól mert mindig másik ország lakóinak szenvedése által tudta ezt elérni(még,ha az USA-ban élő emberek ezt nem is vették észre). Tehát csak arra lehet számítani,hogyha közvetlen saját érdekei sérülnek az ottani embereknek akkor hajlandóak elítélni a háborút,de ha a saját érdekük úgy kívánja akkor üdvözlik a népirtást? Ott ilyenek az emberek. Na,de mi kell még ,hogy hazai értelmiségünk felébredjen,hogyan süllyedhettünk idáig?Nincsen senki aki közülük háborúellenes ügyben megszólalna? ??

http://magyaridok.hu/interju/teljes-a-csond-30333/ a kitelepítésekről...-

Egy vélemény:

"Mintha a Károlyi kormány vezetné Európát. Ott is fordítva ültek a lovon.

Most a határőrnek kinevezett rendőrök cipelik a betolakodók cuccait, akkor a hadügyminiszter (L.Jenő) jelentette ki, hogy nem akar több katonát látni.
Nyáltól fröcsögve ordítja a sajtó, hogy micsoda képzett emberek lepnek el minket, csupa agysebész és űrhajós, de minimum annak készülnek.
A maszop horda odáig ment, hogy a beözönlők egyenesen hűségesebbek az államhoz, mint akik itt laknak. Hát persze. Kérdés, hogy melyikhez?

Hol van már a felelős hazafiság és hol van már a pártelnök, aki ezt hirdette....

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=136888945&t=9221346

Kiskáté

Kérdés: Ki a bevándorló?
Válasz: Egy országba beköltöző személy vagy csoport, akik eddig más országban élt.
Kérdés: Ki a menekült?
Válasz: Olyan személy, vagy csoport, aki származási, vagy szokásos lakhelyén kívül van, mert vallási, politikai, kisebbségi üldözés éri,vagy mert ilyen csoport tagja.
Kérdés: Ki a betolakodó?
Válasz: Az a személy, vagy csoport, aki egy másik országba erőszakos módon, vagy fenyegetést, vagy megfélemlítést alkalmazva gazdasági,vagy politikai célok érdekében hatol be és ott tartózkodik.
Kérdés: Ki a megszálló?
Válasz: Az a személy, vagy csoport, aki egy másik országba erőszakos módon a politikai hatalom megszerzése és megtartása érdekében tartózkodik.
Kérdés: Ki hajt végre inváziót?
Válasz: Az a csoport, aki tömeges méretekben beözönlik egy területre
annak birtokbavétele céljából.

Időszerű kérdések

Kérdés: Mi a célja a tömegek Európába településének?

Válasz: Az európai kontinensen először meggyengíteni, majd kiszorítani
az itt élő népek kultúráját, felszámolni a görög-római gyökerű
politikai és jogrendet, valamint kiszorítani a Biblián alapuló vallási
hagyományokat.


Kérdés: Kik hajtják végre ezt a cselekvéssort?

Válasz: Először a kirobbantott háborúk, terrorista talajú államok
által elűzött politikai menekültek. Majd a nyomukba küldött más
országok lakosai is.


Kérdés: Használnak-e fegyvert céljaik elérésére?

Válasz: Nem használnak. Az európai jogrendszer gyengeségeit kijátszva
békés eszközökkel telepszenek le.

Kérdés: Miért áll jórészt 20 és 45 év közötti férfiakból az ide érkezettek?

Válasz: Küldőik ismerve az európai országok jogszabályait 2-3 év múlva
az un. családegyesítéssel fogják megsokszorozni a létszámot.

Kérdés: Valóban mindenüket elveszített földönfutók jelennek meg
országunkban?

Válasz: Nem, ezeknek egy törpe kisebbsége indult útnak az életét
mentve. A többség anyagilag ellátott, információkkal felkészített,
otthoni és itteni szervezők által koordinált ember.

Kérdés: Hogy viselkednek az európai vezetők?

Válasz: Úgy mint akinek fogalma sincs a Brüsszelben-Strassbourgban
hozott törvények tömegéről. Mivel nem tudja mit tartalmaznak, ezért
ahelyett hogy alkalmazná, ötletbörzét hirdet meg.

Kérdés: Miért gyűlölik a magyar vezetőket és a magyar álláspontot?

Válasz: Azért mert a meghozott törvények betartására hivatkozva
következetes, elvi alapokon áll. Így védi a hazáját. Is.

Kérdés: Hogyan lehet elterelni a társadalmak figyelmét az idegen népek
által a jövőben okozott veszélyekről?

Válasz: Sokat kell az apró jelentőségű és sokadlagos fontosságú
témákkal foglalkozni a sajtóban. Így egy sor technikai problémává
zsugorítják a meglévő valódi gondokat: Európa fegyvertelen
elfoglalását. (( Egyébként Európának egyáltalán nincs védelmi stratégiája, mert a lehetséges védelem is a megszállást levezénylők kezében van.)) A dupla zárójelben lévő sor a saját kiegészítésem!


Kérdés: Mit szólunk a messzi földről idehozott-ideűzött-idetelepített
emberek sorsához?

Válasz: Fájdalom látni a becsapott, otthonuktól elszakított emberek
nyomorúságát. A félrevezetésüket be kell szüntetni! Életükről,
boldogulásukról eredeti hazájukban kell gondoskodni! Az ideérkezőkre
vonatkozó törvényeket be kell tartani és be kell tartatni! Minden
távoli országból érkező letelepedése és befogadása egy-egy lépéssel
közelebb viszi Európát a politikai-társadalmi-vallási-kulturális
felszámoláshoz.

Kérdés: Mit tesz az Egyház?

Válasz: Sikertelen diplomáciai próbálkozásai voltak 2015 tavaszán. Az
olaszországi partoknál vízbe veszett tömegek láttán egy pápai
látogatás és komoly életmentő segélyezés folyt. A pápa az elmúlt két
évben kétszer tárgyalt az amerikai elnökkel - a jelek szerint
eredménytelenül. A nyugati országok konformista népei és püspökeik sem
tudnak életképes, hosszú távú, valódi keresztény antropológia alapokon
álló javaslatot tenni.

Kérdés: Mikor ébred(nek) fel a (magyar) né(pek)?

Válasz: Az európai első terrortámadás utáni temetésen. Talán.

Kérdés: Volt-e már hasonló eset a történelemben?

Válasz: Igen volt. A törökök a 16. században apró lépésenként, alig
láthatóan, embert ember után becsempészve foglalták el Budát.

Kérdés: Milyen lehetséges utak vannak?

Válasz: Egyesítsünk minden erőnket, amely a megmaradásunkat szolgálja!
Támogassuk azokat, akik óvják és terjesztik a magyarság kulturális
értékeit! Védjük meg a családokat és szilárdítsuk a közösségeket!
Álljunk azok mellé, akik nyíltan is vállalják a magyar és a környező
országok érdekeinek védelmét!

Nagyjaink mellett kövessük a történelmi egyházak példáját. A hitből és
erős meggyőződésből végzett munkájukhoz csatlakozva szolgáljuk egész
népünk fennmaradását!

Mielőtt olcsó népszerűséggel vádolsz meg, gondolkozz! Előtte meg
imádkozz! Imádkozzunk együtt!


Várnai Péter
c. prépost, esperes, plébános
Budapest-Újlipótvárosi
Árpád-házi Szent Margit Plébánia (Lehel tér)
1132 Budapest, Váci út 34.

SZORAKÉSZOS TESTVÉREIM HOZZUNK LÉTRE
KÖZÖSEN EGY ÖSSZETARTÓ KÖZÖSSÉGET, JÓ LENNE
HA TUDHATNÁNK, EGYMÁSRÓL NE FÉLJÜNK A SENKIKTŐL,
ADJUNK ESÉLYT EGYMÁSNAK, HOGY MEGISMERHETJÜK
EGYMÁST!

A Jobbik fizikailag is megakadalyozna az allami foldek eladasat http://www.youtube.com/watch?v=s-WStIrTYP0
Angyan Jozsef: Rendszervaltas nelkul nincs esely http://www.youtube.com/watch?v=9CJdKcolYPw

...Megnyugodhatunk! Mégis van megoldás, mégis van segítség a migrációs özönre...

A napokban a dúsgazdag ország, Szaud Arábia – nagylelkűen - felajánlotta segítségét, az Európát romba döntő merkelmuttinak!

Ugyanis; minden 100 migráns befogadása esetén 1 db nagy mecsetet épít a németeknél.

Ettől kezdve, ha létre jön az eredménye, eme nagylelkűségnek; akkor hol, volt, hol nem volt Németország! Még a Német Alpokban is mecsetek ágaskodnak majd az égbe! Azok között lehet majd síelgetni azoknak, akik ezt az őrületet engedik, egy nemzet halálára! Nagyon szép lesz! Bravó! Itt a vég!
szalam alaikum!

Publicisztika :: 2010-11-04. 14:18
Florian Geyer: Európához tartozom, nem kell a kóla után a kebab vagy a csador is

A szokásostól eltérően most nem csak Hegedűs Tamásnak kívánok válaszolni, hanem egyúttal az olvasók pro-török érveire, valamint az általam elolvasott temérdek fórumbeírásra is szeretnék reagálni. Az alábbi írásom tekinthető Hegedűs Tamásnak címzett viszontválasznak, ám leginkább a nemzeti oldalon általában felmerült érveket próbálom cáfolni, árnyalni. Egyúttal ez a vita utolsó fordulója.
Törökország: Izrael-ellenes fegyvertárs vagy geopolitikai veszély?
Mítosz! Az Erdogan előtti Törökország évtizedeken át szövetségi, sőt szoros baráti kapcsolatban állt Izraellel és az USA-val. Köztudomású tény, hogy a török hadsereget Izrael látta el színvonalas haditechnikával. Erdogan miniszterelnök valóban szakított a zsidó állammal, ám ebbéli őszinteségével kapcsolatos kételyeinket növelheti, hogy mindez pont arra az időszakra esett, amikor hatalmas, a társadalom minden szegmensét, és főként a hadsereget mélyen érintő belpolitikai átalakításokba (közkedvelt kifejezéssel élve: reform) kezdett. Ugyanakkor azt elhinni, hogy az évtizedek alatt kialakult és szorosra szövődött hadi- és gazdasági kapcsolatok Izraellel és Amerikával végleg eltűntek, naivitás.
Másrészt: vezető politikusok jönnek és mennek. Semmi sem garantálja azt, hogy a törökök EU-csatlakozása után nem változik meg Ankara társválasztásának iránya, azaz nem tér vissza Izrael és az USA keblére. Ha nem az EU-csatlakozás után, akkor Erdogan miniszterelnököt a jövőben felváltó török kormányfő teszi meg ezt a lépést, annál is inkább, mert egy EU-ba beférkőzött muszlim állam nem maradhat sokáig a cionistaellenes térfélen. Ha pedig igen, akkor a nyugat-európai nemzeti pártokkal szövetkezve el tudjuk ezt érni mi is, a törökök nélkül.
Harmadrészt: a jobbikos geostratégiai gondolkodás szűklátókörűségét jelzi, hogy miközben a török zsidóellenes érzelmek felszínre kerülésének örvendenek, és bizakodva, rokoni szálakra alapozva nyújtanak kezet Törökországnak, nem gondolkoznak el Izrael helyzetén.
A zsidó állam jelentős területet vesztett a török elhidegülés miatt. A közös hadgyakorlatok, a zsidó és az amerikai bázisok Törökországban, amelyek az arab világ féken tartására (és persze saját érdekük védelmére) irányultak, elvesztek. Mit tehet ilyenkor Izrael? Nyilvánvalóan új szövetségest keres, és helyzetéből kifolyólag ez nem lehet ázsiai, afrikai vagy egyéb helyszín, csakis a Fekete-tenger partjai lennének megfelelők. Adott a válasz: az EU amúgy sem Izrael-ellenes, így szóba jöhet Bulgária és Románia. Bulgáriában jelentős török kisebbség él, akik a zsidó jelenlét miatt – persze, ha annyira sikeres Erdogan politikája, mint ahogy azt állítják – zavargásokig is elmenő tiltakozásba kezdenének, amit a bolgár állam ellen is kihasználnának. Magyarán: belpolitikailag bizonytalan szituációt teremtetnének. Marad Románia, ahol ráadásul a Fekete-tenger partján már észrevehetjük az erős amerikai jelenlétet. Az izraeli-román kapcsolatokról lásd ezt, ezt (a Romániába telepített rakétavédelmi rendszer és a zsidó állam érdekeiről) vagy ezt ( a zsidó állam pilotái Romániában gyakorolták Irán megszállását)
Összefoglalva: a Jobbik Törökország Izrael-ellenes viselkedésében tulajdonképp nem látja meg a veszélyt: a zsidó állam hadserege a dél-keleti szomszédunkhoz költözhet. Ami persze egyelőre csak elvi lehetőség, még ha a hivatkozott híreink alátámasztani is látszanának ezt. Azonban azt a tényt semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Törökország olyannyira dicsőített pálfordulásával Izrael is teret kell találjon magának. Hogy ezt hol fogja meglelni, az a jövő korántsem annyira rejtélyes kérdése, és félek, visszasírjuk még azokat az időket, amikor békében élt együtt a zsidó állam és Törökország – mindkettő az EU-n kívül.
Törökország az EU-ban – játsszunk el a gondolattal!
Vona Gábor, a Jobbik elnökének érvelése szerint, a török csatlakozással mi kapnánk egy szövetségest magunknak az EU-n belül. Kisebb-nagyobb intenzitással, és különböző megfogalmazásokban, de a vélt fegyvertársi viszonyra való hivatkozás előfordul majd’ minden kommentelőnél is, akik törökök melletti érvelést folytatnak.
Az azonban korántsem biztos, hogy így is fog majd történni. A „valaki ellenében érdekünkben megnyerni valakit” című EU-s játéknak korántsem ilyen egyszerűek a szabályai. Sarkítva és képszerűen fogalmazva, egy lehetséges forgatókönyv: kell nekünk a török segítség az EU-n belül, hogy elérjünk valamit. Idejön Erdogan, leül a Villányi úti „székházban” Vona Gábor elé, aki akkor már mint kormányfő képviseli Magyarországot, és felteszi azt a roppant egyszerű, ám számára kézenfekvő kérdést: „és MI mit kapunk cserébe?” Innen kezdve van a főgond. Mert tényleg, mit adhatunk? Hivatkozunk majd arra, hogy mi segítettük be őket az EU-ba? Higgyük el, hogy ezt nem felejtik majd el nekünk, csak mert rokonok vagyunk? Nem hinném, hogy ez ilyen egyszerűen működik, másrészről pedig miért is tartaná a szavát? Az ő szemében csak egy jól átvert, tízmillió alatti lakossággal bíró, gazdaságilag kivéreztetett, ezért szabad prédának tekintett ország vagyunk. Ráadásul hitetlenek, gyaurok. Miért tenne bármit is, ami nekünk jó, ergo, az erősödésünk szolgálná, ami viszont nem az ő érdeke. És ha van is valami, amit cserébe kínálhatunk, mennyi annak az értéke? Olcsóbban adjuk az irányukba szánt termékeinket X ideig? (Ilyenekkel szoktak még operálni a kis államok, de a gazdasági részről majd később.)
Nem mellékesen: nem túl bonyolult és nem is túl hihetetlen az a logikai lánc sem, amely a török uniós csatlakozásban valójában Izrael későbbi csatlakozását jelzi. Ez sem elvetendő, de a témának interneten fellelhető szakirodalma már elégséges ahhoz, hogy képet kapjon az olvasó.
Ugyanakkor elég érdekes összetétele lenne a török EU-csatlakozás utáni első EP-választásokat követően felálló Európai Parlamentnek. Egyrészt lélekszámuknál fogva jelentős számú képviselő delegálására lennének jogosultak, másrészt ez löketet adna a Nyugat-Európában már megtelepedett iszlám szavazóknak, hogy saját formációikkal egy-két muszlimot bejuttassanak. Nos, hogy mit kezdenének az ily módon ölükbe hulló hatalommal, arra jobb nem is gondolni. (Mivel a törökországi átalakulások elsősorban az iszlamizálást jelentik, nem nehéz levonni a következtetést, csak címszavakban: mecset mecset hátán, csador, burka, Korán, szellemi tevékenység korlátozása, végletesen kettészakadt társadalmak erősítése, bűnözés, nők megalázása, Dúró Dóri számára vége a kisszoknyás korszaknak, keresztény jelképek szisztematikus rombolása stb.

Törökország és a bevándorlás
A támogató tábor gyakran érvel azzal, hogy hozzánk úgysem jönnének a törökök. Ennek a kijelentésnek azonban semmi alapja nincs, különösen, mert az ezt igazolni próbáló okfejtések a jelen állapotból indulnak ki, amikor Magyarország még nem kívánatos a török állampolgár szemében, ám ez nem mindig lesz így. Egy török gazdasági visszaesés, párosulva egy magyar gazdasági felemelkedéssel nagyon könnyen felelevenítené török barátainkban a rokonság-tudatot, így özönlenének ám ide, bizony.
Vona Gábor említette az interjújában, hogy szabályozni kellene a bevándorlást, és akkor nem jutunk Németország sorsára. (Ezzel egyébként burkoltan beismerte, hogy a törökök nem integrálódtak be a német kultúrába, civilizációba, ahogy ez több más európai állam esetében is történt, ráadásul mindent elkövetnek, hogy megfojtsák az őshonos kultúrákat. Csak néhány példa asok ezerből, lásd: ezt, ezt, ezt, ezt, és bár nem Törökországhoz kapcsolható, de a multikuti ezen "ajándéka" mindenkit el kellene gondolkoztasson, aki új, színesebb Európát szeretne.)
Sajnos ez sem így van. Ki kell ábrándítanom az elnök urat, de az Unió egyik lényeges alapeleme, hogy minden uniós állampolgár oda megy, ahova akar, ott telepedik le, ahol akar, sőt, szavazati joga is lehet a helyi önkormányzati választásokon, bár nem minden európai államban van ez így. Maximum ideig-óráig lehetne korlátozni a munkaerő beáramlását, ám azt sem örökké. Ráadásul ennek is csak akkor lenne értelme, ha egyéb uniós országok nemzeti mozgalmaival összefogva elérünk egy ilyen törvényváltoztatást, ami egységesen, az egész kontinensünkre kiterjedne. És akkor még mindig csak a munkaerőről beszéltünk, és csak egy bizonyos, jól belátható időkorlátig maradna ez érvényben. Ez természetesen csak egy esetleges forgatókönyv, ám korántsem lehetetlen.
Továbbá: szoktak azzal is érvelni, hogy minket sok minden köt össze a törökkel, így biztos jól kijönnénk velük. Jelzem, immár több mint kétezer éve Európában vagyunk, és már több mint fél évezrede keresztény kultúrkörben élünk, így nem sok közös vonásunk lenne. Ezer és ezer év kulturális örökségét nem tudnánk lemosni magunkról, hogy hasonlítani tudjunk a törökhöz. Személy szerint én nem is akarom. Ugyanakkor elképesztően óriási felelőtlenségre vall ez a nyegle gondolkodásmód, mert a kérdés adott: mi van, ha mégsem? Mi van akkor, ha nálunk is úgy fognak viselkedni, mint Nyugat-Európában, ráadásul könnyen partnert találhatnak maguknak a hazai cigányságban? (Hozzátéve, hogy a bevándorlók túlnyomó többsége az alulképzett, eleve bűnözői életmódot folytatókból kerül ki.) Ráadásul a hozzánk esetlegesen bevándorló törökök várható viselkedésmódjának negatív megítélésére több nyugati tapasztalatot tudunk felhozni érvként, mint a barátságos magyarországi Gül Baba imidzse mellett. (Tudom, képszerűen fogalmaztam, de szerintem érthető.)
Amennyiben Nyugat irányába zajlana egy erősebb kivándorlás az uniós Törökországból, úgy akkor sem lehetnénk nyugodtak. A globalizáció logikájából kifolyólag minden mindennel összefügg, így a bevándorlás miatt gazdaságilag megroggyanó nyugati államok által generált hatást mi is megéreznénk.
Erdogan, és a vezényletével egyre erőteljesebben a radikális iszlám felé forduló törökök velünk kapcsolatos véleményéről pedig ajánlom a BBC vonatkozó hírét, amelyből kitűnik: semmi nemzetiségi, rokoni elképzelésük nincs Európa felé, annál inkább a militáns iszlám célkitűzéseit követik. Erdogan a következő szavakkal határozta meg politikájának főbb célkitűzéseit:

„A mecsetek a laktanyáink, a minaretek a bajonettjeink, a kupolák a sisakjaink és a hívők a seregünk.”

Tényleg nem akarnak nekünk semmi rosszat? Van valaki, aki úgy gondolja, hogy a török kisebbség nem lázadna fel a Dobó István emlékére szervezett rendezvények ellen, amikor Nyugat-Európában már sokszor az is zavarja őket, ha a tantermek falára ki van téve a feszület? Ugyan már, kérem…
A gazdasági racionalitás mellett szóló hamis érvek
Úgy a Törökország-, mint a Kína-vita idején előkerült az az érv, hogy gazdaságilag remekül járnánk, ha nyitnánk feléjük. Nos, abban remélem, a nemzeti oldalon egyetértés van, hogy hozzánk behozni nem kell semmit, inkább nekünk kéne saját termékeinket, amiből túltermelés van, a kínai és a török piacokra bevinni, és jó pénzért eladni.
Azért itt álljunk meg egy szóra: ha a tudat mélyebb szintjein is, kissé elrejtve, de ugyanakkor ezen érv mögött meghúzódik egy olyan szellemi jelenség, amely lassan betegséggé növi ki magát a nemzeti oldalon, jelesül, hogy mi sokkal, de sokkal több lehetőséggel, képességgel, stb. rendelkezünk, mint bárki más. Röviden ezt beképzeltségnek nevezik az egyén szintjén, nagyobb közösség, nemzet esetében pedig nem tudom, minek.
Szóval: a gazdasági érv tulajdonképp a „keleti nyitás” nevű program tervezésekor már az íróasztalon el kellett volna vérezzen. Ugyanis az első kérdés, amit a kínai piacok esetleges megszerzése után fel lehet tenni: mit adjunk el nekik? És itt már bajban vagyunk. Ráadásul az, hogy esetleg nekünk még lenne olyan termékünk, amiből többet termelünk a szükségesnél, az még korántsem jelenti azt, hogy a kínaiaknak és törököknek szükségük is van ezekre. Márpedig, ha nincs szükségük rá, akkor rokoni és baráti szálak ide vagy oda, csak áron alul (azaz az ő áraik alatt) tudjuk nekik eladni. Ami Magyarországon viszont egyértelmű veszteséget termelne. A logika azonban még így is fordított, ugyanis nem a piac megszerzésére kéne először koncentrálni, hanem elérni azt, hogy magyar cégek kedvező hazai adóviszonyok (itt bejön az, hogy erre a célra az egykulcsos adórendszer egyébként kiváló, és sok posztkommunista államnak már be is vált ez a recept, a Jobbik viszont tiltakozik ellene) között ráállhasson valami olyannak a termelésére, amire itthon is szükség van (ha behalna a keleti piac, maradjon a termelés és a bérek kifizetésére elegendő hazai piac), valamint Kínának és Törökországnak is. Ha ez legalább már gyerekcipőben járna, akkor lenne értelme keleti nyitásról beszélni gazdasági értelemben.
Ajánlom egyik olvasónk ehhez kapcsolódó, jéghideg logikával és precíz adatokkal alátámasztott levelét. Az itt található cikk közepe táján, „A Gyöngyösi-Geyer vita margójára” címet viselő, Németh Csaba által szerzett írásból kiderül, miért is lufi a kínai és a török gazdasági kapcsolat.
Röviden hát, semmi értelme egy 17%-os, kétharmados többséggel szemben lavírozni próbáló pártnak ilyen megosztó kérdésekben egyáltalán megszólalni, különösen úgy, hogy az általuk gyakorlatba ültethető előnyös helyzet lehetőségét előbb itthon kéne megteremteni.
Az alapprobléma, azaz a vita legfontosabb eleme: politikai vs. hétköznapi erkölcs:
Úgy Hegedűs Tamás, mint számos fórumozó azon a véleményen van, hogy nekünk most csak és kizárólag a saját érdekeinket kell nézni, az erkölcsös politikánkkal eddig sem mentünk semmire. Elöljáróban hadd szögezzem le: nem zárkózóm el mereven a keményen pragmatikus hozzáállás alkalmazásától. Azonban ez az elv felvet néhány olyan súlyos problémát – filozófiai és politikai hasznossága egyaránt –, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Jelesül:
- Az erkölcsös, jóra és igazságosságra való törekvést magába foglaló politizálás elvetése, vagy a materiális rendezőelv előnyére történő háttérbe szorítása hordozhatja azt az üzenetet is, hogy erkölcsre, igazságosságra nincs is szükség, az egyén – azaz saját szavazónk – nyelvére lefordítva: Istenben sem kell hinni, vagy az Ő törvényeit elfogadni, hisz’ a napi életben sok hátránnyal jár, meg kell élni valahogy, ugye… Azaz, máris rátértünk az erkölcsi relativizmus útjára, ráadásul politikailag sem biztos hogy hasznos, mert hazai ellenfeleink, a kommunisták és azok utódszervezetei ezen a téren fél évszázados előnnyel rendelkeznek. Magyarán: ez a kommunizmus terepe.
- Politikai haszna más okokból is kétségbe vonható: ha mi azt állítjuk, hogy be kell sorolni az erősebb mögé, hogy a magunk számára anyagi előnyöket szerezzünk elsősorban, akkor milyen alapon keseredünk el, ha a Jobbik-tag azt mondja, hogy átpártol a Fideszhez, hiszen így nem teszi ki magát üldöztetéseknek, anyagi előnyökre is szert tehet, és mégiscsak, valamiből el kell tartania a családját. Az egyén szintjére lefordítva ezt jelenti.
- A kommunista Kína és a kereszténységet finoman szólva nem barátjaként kezelő iszlám által uralt Törökország erős hatalomként való elismerése, és ennek a feléjük tett baráti lépésként igazolásként való felhasználása adja a következő kérdést: miért is bíráltuk és bíráljuk a mai napig kormányainkat, hogy azok kiszolgálják az USA és Izrael érdekeit? Hiszen mindkettő világhatalom, Martonyi szempontjából pedig mindez csak „stratégiai partnerség”. Az, hogy az erősebb kutya b..szik, és velünk szemben ezt minden gond nélkül alkalmazták az erős államok? Nos, a pragmatikus szempontok alapján ők sem hibásak, csak kihasználták a számukra előnyös helyzetet. Ha elindulunk az erkölcsi relativizmus ezen útján, akkor hol lesz annak a vége?
Egy fórumbeírásban olvastam, már odáig elment egyik hozzászóló, hogy kijelentette: „Free Tibet!”-et hangoztatni magyarellenes cselekedet. Nos, erről beszéltem fentebb. Bár itt csak egy fórumozóról beszélünk, azért tökéletesen tükrözi a folyamat lehetséges végeredményeit. A szintén keserű, de óhatatlanul is jelentkező mellékhatás pedig a civil kritika hangjának az elnyomásához vezethet, amit nem is kell, hogy a politika megoldjon, mert a közösség maga fogja elhallgattatni az erkölcsi és morális aggályokat felvetőket, mondván, hogy azok most az érdekeink ellen szólnak.
Ugyanakkor azt is meg kéne fontolni, hogy a pragmatikus politikai hozzáállás során előtérbe helyezett teljesítmény könnyen követhető, számon kérhető, és a fenti logikai láncból kifolyólag – mivel az erkölcs már egyre kevésbé játszik szerepet a szavazók értékrendjében is – féktelenné is válhat. Nem hiszem, hogy jót tenne a Jobbiknak, ha a folyamat végére oda jutnak, hogy saját szavazói kérik rajtuk számon a 3,60-as kenyeret.
Egyebek
Szomorúan veszem tudomásul – sok más nemzeti radikálissal együtt – hogy sokan, köztük Vona Gábor is, lekicsinylően nyilatkoznak a nyugati radikális pártokról. Igaz, van olyan, aki a számunkra elképzelhetetlenül magas muszlimbűnözés veszélye miatt a cionistáknál kötött ki, azaz Izraelt pártoló nyilatkozatokat tesz stb. Ilyen a brit BNP és a holland Szabadságpárt, ám az antiszemitizmustól kevésbé érintett országok esetében ez nem is meglepetés. (Érdekes felvetés: ha Izrael egy cigányállam szomszédja lenne, és a zsidó állam tűzzel-vassal irtaná a cigányokat, akkor vajon milyen mértékű lenne nálunk az Izrael-ellenesség, a hazai cigánybűnözési mutatókat véve alapul?)
Másrészt, az ebbe a csapdába beleesett pártok nem jelenítik meg az egész nyugat-európai radikális szcéna valóságát. A német NPD például kifejezetten zsidóellenes, akárcsak az osztrák FPÖ, de lehetne még példákat sorolni. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy a Vona Gábor által ábrázolt logika, miszerint a muszlimveszély elől a cionistákhoz való menekülés elítélendő, nagyon helyes álláspontot tükröz. Csakhogy ez fordítva is igaz, a cionista veszély elől a muszlimok irányába való sodródás is ugyanilyennek tűnik.

Magyarként nekem Európa a tágabb értelemben vett hazám. Nem szeretném, ha Szicíliát és Dél-Olaszországot elnyelné a nigger- és az arabáradat, nem akarok Kölnben a dómból kilépve fejkendős asszonyokba, bajszos-szakállas-turbános, mecsetbe igyekvő színesekkel találkozni, nem szeretném, hogy a svéd lányok rettegésben éljék le életük hátralevő részét a muszlimok által elkövetett, kirívóan magas nemi erőszaktól való félelmük miatt. Nem akarom, hogy félve, esetleg sehogy se utazhassak a spanyol tengerpartra, mert iszlám hordák fosztogatnak. Nem viselem el, hogy Párizsban nem készíthetek különböző szociofotókat, mert a külvárosba már a busz sem megy, akkora a muszlimbűnözés.
Az én Európám egy önálló, saját kultúra bölcsője, olyan, amilyen, és millió konfliktussal terhelt – ez igaz. De az enyém! Sem Amerikában, sem Kínában, sem Törökországban nem tudnám otthon érezni magam, és nem akarom, hogy elpusztítsák mindazt, amit a görög, római és keresztény kultúrák évszázadok alatt Európában megteremtettek.
Nem akarom, hogy mekdonáldsz és a kókakóla után, a kebab, a turbán és a csador is Európa mindennapjainak részévé váljon.
Európámat akarom!
Florian Geyer – Kuruc.info

Tisztelt Baki Gábor! Köszönöm a tényszerű értelmes és lényegre törő elemzését.Én nem találtam benne semmiféle "bombasztikusan riogatót". Tamásnak és a szponzoroknak köszönet a műsorért.

Feliratcsere a szekelyudvarhelyi helyi rendorsegnel http://www.youtube.com/watch?v=wKWD2-9H2SQ

Kedves Oliver , koszonjuk kedves szavaidat es kivansagaidat a magyaremberekhez,,,biztos szivekhez talalnak es segitokezekhez...mi is tapasztaljuk ezt Canadaban ....udvozlettel L.Bela csaladja...

Világ-panoráma: devizahitelügyek és nem szűnő kálváriák

https://www.youtube.com/watch?v=lc71Afr1e20