Jovon Antal
2018-12-27 02:43:13
Terez
2018-12-26 15:50:38
Peter123
2018-12-25 13:38:10
Topi
2018-12-24 19:08:20
Arámi miAtyánk 432 Hz
https://www.youtube.com/watch?v=-L1cPEZTC5Q
Kozmosz Anyja-Atyja, Te teremtettél mindent, ami a Fényben mozog. Gyűjtsd egy pontba fényedet mibennünk! Teremtsd most meg egységed uralmát, hogy a Te Egy-Vágyad a miénkkel cselekedjék, miképpen minden fényben, akképpen minden alakban is! Minden nap add meg nekünk, amire szükségünk van kenyérben és szellemi látásban! Oldd ki hibáink szálait, melyek kötve tartanak minket, amiként mi is eloldozzuk azokat a kötelékeket, melyekkel másokat tartunk! Egyesítjük a Mennyet és a Földet. Teljesítjük igazi célunkat: a Szeretet hatalmát megcselekedni, amely korról korra megújul. Hittel és bizalommal megpecsételve egész lényünkkel megerősítjük mindezt.
Kocsis Lászlóné
2018-12-22 09:35:08
Lakatos Pál
1 órája ·
Nem a tömegek döntötték meg Ceausescut. Amikor a tömeg összegyűlt a palotájánál, s ő meg azt hitte, éltetni akarják, az odaküldött ügynökök kórusban kiabáltak ellene. Ekkor ő már tudta, hogy vége. Az utcán, román reguláris hadsereg egyenruhájában odavezényelt orosz katonák harcoltak, akik csapatszállító repülőgépekkel érkeztek. Minden égett és pusztult, csupán a tv székház maradt épségben. Szükség volt rá az új emberek megismertetéséhez. Iliescu, aki később elnök lett, például Moszkvában élt, onnan rohant haza. A tv stúdióban mindig úgy állt, rohamsisakban a fején, hogy jól látható legyen, hogy ismertté váljon az arca. Ceausescu halála meg közönséges gyilkosság volt. Az új, kijelölt vezérkarról mindent tudott, meg kellett hát halnia. Az a tárgyalás törvénytelen volt, s minden, ami utána következett. Diktátor volt, persze, de attól még törvénytelenül végezték ki. Romániában ugyanúgy hazugságos a rendszerváltás, mint ahogy, igaz más módszerekkel, de nálunk is megtörtént.
Az orosz katonai jelenlétről Keleti György, aki akkor szóvivő volt és később honvédelmi miniszter lett, a Kossuth Rádióban, az egyik stúdió előtti folyosón mesélt nekem, mondta, hogy kint járt Bukarestben, s a repülőtéren (nem a polgárin) látta, hogy csapatszállító repülőgépekből román katonai egyenruhában lévő katonák masíroznak kifelé. Megkérdezte az ott lévő orosz katonai tábornokot, hogy ők meg kicsodák, aki azt válaszolta, ők a mi katonáink. Ők harcolnak Bukarest utcáin.
(Lakatos Pál)
1989. 12. 22. Rendkívüli állapotot hirdettek ki Romániában
Ez délelőtt 10 órakor történt, de ennek már nem lehetett érvényt szerezni.
Még aznap,18 órakor érkezett a târgoviște-i jelentés, amikor is értesítették Bukarestet, hogy elfogták a menekülő Ceaușescu-házaspárt. Ugyanezt az információt közölte a laktanya parancsnoka is Stănculescu tábornokkal, akit, a régi honvédelmi miniszter öngyilkossága után Ceausescu honvédelmi miniszternek nevezett ki, s aki csak színleg szolgálta Ceausescut..
"Ceausescu magát „a Kárpátok géniuszának” neveztette. Feleségével, az ország tudományos életét irányító Elena Ceaușescuval együtt számos nyugati egyetem díszdoktorává avatták, Elenát például jeles vegyésznek kiáltották ki, ám köztudott, hogy semmilyen magasfokú tanintézményt nem végzett el. Számtalan könyv, vers, film, festmény készült a mindenható diktátor és felesége magasztalására, sőt még az iskolai tankönyvekben is szerepelnie kellett a képének. Ezek ellenére saját népe körében leírhatatlan gyűlölet övezte, amit még a sokszor a sztálini mintát is túlszárnyaló személyi kultusz sem tudott minden esetben palástolni.
A Ceaușescu házaspár a saját születésnapjából nemzeti ünnepet csinált, amely más diktátoroknál is jellemző volt. Ilyenkor pompázatos lakomákat tartottak, hatalmas vendégsereggel, miközben emberek tömegei éheztek, mert a mezőgazdasági termékeket az államadósság csökkentése érdekében mind külföldre vitték, holott a havasalföldi terület Európában is egyedülállóan termékeny talajjal rendelkezik.
A hetvenes években külön luxusvonatot készíttetett magának és feleségének, az akkori teljes komforttal és kényelemmel, valamint teljes felszereltséggel. Maga a vonat szerkezete csak sejteti, mekkora anyagi erőfeszítéseket öltek mindebbe bele, amikor az országban már elmélyülőben volt a nyomor. A diktátor paranoiáját tükrözi vissza, hogy milyen pontos, aprólékos biztonsági felszerelésekkel látták el a vonatot, amelyben soha nem látott méretű volt a luxus. A többi politikusnak és az újságíróknak ugyan nem tartottak fenn ilyen részleget, ám a nekik készült kocsik is megfeleltek az egyszerűbb luxusvonatoknak, amelyek Nyugaton közlekedtek."
(Liptay Erikától átvéve)
Terez
2018-12-22 09:33:16
Topi
2018-12-21 09:02:46
Jovon Antal
2018-12-21 03:48:20
Topi
2018-12-19 16:10:35
Terez
2018-12-17 17:52:25
Topi
2018-12-16 23:41:06
Topi
2018-12-16 23:17:17
barodza
2018-12-16 11:08:35
Barteli2
2018-12-12 19:13:07
A parlamenti 3/3 színjátékozik.
Találtak egy kevésbé fontos dolgot amin lehet pörögni.
Eddig 300 óra volt a ksz-ben engedélyezett túlóra (minden cégnél van ksz , ahol szükségesnek érzik).
Mit is jelentett ez? Azt, hogy 300 órán felüli túlórát hivatalosan nem fizették ki, de ez nem akadályoztatta meg a cégeket a túlóráztatásban...
Másrészt sok cégnél a túlórát ki sem fizetik... és ebben is keményen benne vannak a multik.
Jó-e a 400 óra túlóra? Nem ! Családok házasságok mennek benne tönkre, illet sok ember a családalapításig sem jut el...
Van-e megoldás?
Igen. Túlórát dupla tripla órabérrel kellene számolni és akkor a munkanélküliség is csökkenne, mert ideális nagyobb létszámmal dolgoznának a cégek. Nem lenne túlhajszolás és nem külföldre menekülnének az emberek ha itthon is jól éreznék magukat.
Az emberek nem a magasabb munkabérért mennek külföldre, hanem a megbecsülés hiánya miatt. Amit a multik megtehetnek itt az emberekkel, azt nem tehetik meg nyugaton.
Munkaügyi ellenőrzés bénázása...
Topi
2018-12-10 15:35:31
Topi
2018-12-09 21:22:02
Topi
2018-12-08 22:48:39
ROMÁNIA: ZÁSZLÓKKAL TAKART VALÓSÁG
Fábián Tibor
A napokban az egyik kolozsvári kollégám határ menti magyar fürdőhelyek után
kérdezősködött. Mint mondta, semmi esetre sem szeretné az országban tölteni
december elsejét. Inkább hosszú hétvégére megy, és csak akkor tér haza, ha
lecsillapodtak a centenáriumi kedélyek.
Hozzá hasonlóan nagyon sok erdélyi magyar alig várja, hogy minél hamarabb
december 2-a legyen. Addig azonban még egy nagyon hosszúnak ígérkező
december elseje is ránk köszönt. Amivel mi nem tudunk és nem is akarunk mit
kezdeni. Jobb híján azt emlegetjük majd, hogy az AIDS világnapja van aznap.
Bármennyire is hangsúlyozza a román történetírás, nem az 1228
gyulafehérvári küldött szava, közfelkiáltása nyomott bármit is a latba 1918
december elsején, hanem az első világháború győzteseinek akarata. Ilyen a
történelem, a győztesek ünnepelnek.
Tisztelnénk is a mások érzelmeit, ha ők is elfogadnánk a miénket, ha nem
tennék fel minduntalan az értetlenkedést játszó, dölyfös kérdést a többségi
politikumban és sajtóban: a romániai magyarok miért nem ünnepelnek? Egy
olyan nemzet kérdése ez, amely nem ismeri a kisebbségi létből eredő
mindennapos nehézségeket. A száz év magányt. Képtelen felfogni, hogy ami
neki ünnep, az a másiknak a fájdalom és a gyász napja. Nincs empátiája,
hiszen nem ismeri a saját, kisebbségbe szakadt nemzettársait sem. Éljenek
akár Magyarországon, Ukrajnában, Szerbiában vagy másutt. Nem véletlenül
egyre többször emlegetett példa Romániában is a magyar kormány
nemzetpolitikája.
Azt is számtalanszor leírtuk már, milyen állapotban várja az egyesülés
századik évfordulóját Románia. Oldalakat írtunk tele egyrészt a
kisebbségeket érő jogsértésekről, másrészt arról, hogy mit kapott az ország
Erdéllyel – és száz év alatt mit sikerült mindehhez hozzátennie. Időnként a
többségi társadalom is ráeszmél: azonkívül, hogy az ország román föld lett,
nincs mit ünnepelni. A bekebelezés, a birtokba vétel, a nemzetiségi arányok
megváltoztatásának tényén túl nem tudtak mit hozzátenni Erdélyhez.
A tények magukért beszélnek. Szimbólumaiért, anyanyelvhasználatért naponta
vegzált magyarokról és önkormányzatokról olvasunk híreket. Autópályák híján
Erdély és Románia ma közlekedési értelemben a káosz, a dugók és a halálutak
országa. Egy kiüresedő ország, amely az egyik legrosszabb helyen áll a
kivándorlás kérdésében. Ma Európa tele van azokkal a románokkal, mintegy
négymillióval, akiknek nem elég az, amit ez az ország a hétköznapjain
nyújt. Az ország, amely kis híján saját centenáriumát is lekéste, ezért az
egyesülés ünneplését kényszerűen kitolták 2020-ig.
Mi várható december elsején? Mindenekelőtt az, hogy ellepi a trikolór és az
ország különböző részeiből érkező ünneplő tömeg a 65 ezres kisvárost, az
egykori erdélyi fővárost. A gyulafehérvári szállodákat egy éve lefoglalták,
már a lepukkant panellakásokat is több száz euróért adják ki élelmes
tulajdonosaik pár éjszakára. A város egy grandiózus centenáriumi
emlékművel gazdagodik, aminek láttán Mark Zuckerberg is boldogan dörzsölné
a tenyerét, merthogy a Facebook-szoborként elhíresült alkotás a közösségi
oldal F betűjét formázza. Milyen eredeti. Csakúgy, mint az egyik nagyváradi
centenáriumi projekt, ahol új ócskapiacot építettek a régi helyébe, Piac
100 néven.
Romániában ilyenkor ingyen ételt és ingyen zászlót is osztanak az ünneplő
tömegnek. Persze valahogy a kolbászos babfőzelékért mindig többen állnak
sorba. Elvégre üres gyomorral nem jó ünnepelni. Még az egyesülést sem. Azt
is megszokhattuk, hogy a román nemzeti ünnepekre sötét árnyékként vetül a
magyarellenesség, amely mindig kifakad valamilyen formában, a politikusok
beszédeiben vagy a szélsőséges szervezetek provokációiban. Ami így a békés
együttélés hirdetése helyett a magyarellenes ellenségképet vetíti ki.
Kérdés, vajon mennyire hozza lázba a száz év ünneplése az országban maradt
románokat? Az biztos, a melldöngetős nacionalista kártya kijátszása a
legtöbbször feledtetni tudja a többséggel az ország helyzetét. De csak egy
napra. Mert december másodikán mindenki úgy ébred, mint egy hosszúra nyúlt
átmulatott éjszaka után, amikor hitetlenkedve tekint rá vissza a valóság a
tükörből.
Jobbára ez jellemezte a centenáriumi évet. Egy ország megkétszerezésének
sikertörténete és a rideg, cseppet sem irigylésre méltó jelen nem éppen
harmonikus találkozása. Hiába a végtelenített mennyiségű kultúr- és
folklórműsor, a belvárosi épületeket valósággal eltakaró trikolórerdő, az
állandó jelleggel újrakavart magyarellenesség, mert a lényegi kérdésre a
román politikum képtelen választ megfogalmazni: mit adott Románia
Erdélynek, az erdélyieknek az eltelt száz év alatt? Röviden: mit
köszönhetünk Romániának?
A folyamatos kormányválság, a politikai elit állóháborúja, a nagymértékű
népességfogyás okozta munkaerőhiány, az elavult, meg nem épített utak és
vasút okozta valóság kijózanítólag hat, bármilyen hosszúra nyúlik is a
centenárium.
Románia tehát úgy ünnepel, hogy a valóságot egy időre letakarják az
épület nagyságú trikolórokkal, de várhatóan másnap mindenki fejfájással
ébred majd. Erre a macskajajra pedig egyelőre senki nem tudja, mi a
hatékony orvosság.
*A szerző újságíró, Nagyvárad*
Terez
2018-12-08 19:15:51
Józsi
2018-12-08 12:01:49
December 8. Ma van Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe!
Ez év augusztus 12-én írtam a fórumban, úgy az ÁKA mint az ÁKTV oldalra. Azt próbáltam megfogalmazni, hogy ima hadjáratot (legerősebb fegyver a világon) kellene indítani Magyarország feltámadásáért, ami abból állna, hogy minden nap mi magyarok elimádkoznánk a rózsafüzért, vallási hovatartozástól függetlenül, és legalább egymillió magyar bekapcsolódna ebbe az imahadjáratba.
Midszenty József hercegprímás azt mondta, ha legalább egymillió magyar imádkozza a rózsafüzért megmenekül az ország. Legyen itt egy példa: Több járókelőt kérdeztek meg a rózsafüzér imádkozásával kapcsolatban és jelenleg sajnos ez a valóság.
http://www.keresztenyelet.hu/szoktal-e-rozsafuzert-imadkozni/
A bejegyzésemre semmi visszajelzés nem érkezett, ami azt jelenti, hogy a magyarok nagy többsége nem hisz az ima erejében és az ima fontosságában sem. Az, hogy miért éppen a rózsafüzért választottam, mert Szűz Mária Magyarország törvényes királynője, akinek a legkedvesebb imája a rózsafüzér, amint ezt a fatimai jelenésekben kinyilvánította, amely magyar szempontból különösen nagy fontossággal bír, hiszen így fejezhetnék ki legmélyebb tiszteletüket Magyarország örökös királynőjének. Azért említettem a vallási hovatartozástól függetlenül, mert nemcsak a katolikusok királynője hanem minden magyaré legalábbis aki igaz jó magyarnak tartja magát.
A jelenlegi helyzet azonban azt igazolja, hogy, Magyarországon egyre nagyobb a hitehagyás és egyre általánosabb a trágár beszéd és a káromkodás különösen a fiatalság körében de nemcsak.
Feltevődik a kérdés: vajon megérdemli e ez a magyar nép, hogy a Jó Isten kiválasztott népe legyen, vagy mások fogják kiérdemelni?
NAGY KÁR, HOGY EZT NEM TUDJUK ÉS NEM IS AKARJUK FELFOGNI ÉS NEM HISZÜNK AZ IMA EREJÉBEN. Nem akarok senkit meggyőzni de ellehet gondolkodni rajta. Vajon mikor jön el az az idő, hogy ne csak higgyük, hanem tudjuk és meg is tapasztaljuk az ima erejét és fontosságát? Minden esetre én teszem a dolgomat!
Ide is feltettem, hogy minél többen olvassák!
Terez
2018-12-06 16:08:36
