Mindaz, amiről Stanislaw Lec lengyel költő szellemeskedik nem valósulhat meg az EU-n belül! Mert az EU garantáltan úgy működik, mint ahogy azt Susan Georg LUGANOI TANULMÁNYÁBAN MEGFOGALMAZTA.

"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen. "A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél.

Susan Georg és az EU vezetői szerint "... a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés? Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!



Az alkalmazandó módszereknek:

* olcsónak kell lenniük,

* nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá

* az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,

* az államoknak nem kell közvetlenül részt venni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.


Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére."
A demokrácia lényege, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom egy és ugyanaz lenne a "NÉP nevében". Csakhogy, Magyarországon olyan, hogy NÉP nincs! Jogi értelemben lehet róla írni és beszélni, de a való életben NINCS! Volt a szocialista egy formásítás jegyében előállított embertípus, majd a helyébe lépett a jó fogyasztó EU-konform kozmopolita világpolgár látszata mögött megbújó TÖMEGEMBER.
Azért sem fogadható meg Stanislaw Lec a "jó szavazásra" vonatkozó tanácsa, mert a magyar politikai életben a pártérdek MINDEN más érdeket felülír! Éppen ezért, mihelyt törvényhozó helyzetbe kerül egy párt által jelölt és megválasztott képviselő nem hozhat olyan törvényt, ami a párt(frakciójának) nem tetszik. Törvényekkel is lehet diktatúrát létrehozni! Lásd Magyarországon a sterilizálási törvényt, amit ingyenessé tettek már 18 éves kortól! Bárki kérheti és elvégzik... Ez csak egy példa arra, hogy Magyarországon garantáltan megfogadták Susan Georg tanulmányában leírt tanácsait...
Magyarországon évtizedeken keresztül a vezetői posztokon idegenszívű értelmiségiek kerültek. Ők végtelenül hungarofobb egyének, akik MINDENT el fognak a jövőben is követni, hogy magyar és nemzetben gondolkodó és érző emberek soha ne kerülhessenek kompetens helyzetbe! Márpedig helyi szinten a feladatok közelébe sem kerülhet a szocializmus vesztese, aki a szocializmus vesztese volt 1990 előtt, mert azok lettek a rendszerváltozásnak is a potenciális vesztesei, mert teljesen lenullázott, a társadalom peremére kontra szelektált állapotban érte őket mindennemű változás. Ők azok, akik nem rendelkeztek sem tudásbéli, sem anyagi, sem ők azok, akiket továbbra is periférián tartottak, mert számukra nem nyíltak meg a lehetőségek az önerőből történő változtatni tudásra!!! Éppen ezért, aki helyi szinten nem rúghat labdába, azok országos feladatok közelébe sem kerülhetnek. Márpedig, helyben dőlnek el a dolgok! Magyarországon semmi remény sem miféle változásra, míg ez így van és így marad!
B.M. I.

Megdöbbenve néztem azt a gyűlölködést amivel egyes beírók egymásnak estek sokszor apró ügyeken. Nem látták, vagy nem akarták látni, hogy miért jött létre az Áktv és vele eggyütt ez az oldal. Talán most tisztul a kép és kevesebb felesleges szócséplés lesz. Én az Álmos tévé mellett vagyok, értem és segítem ahogy tudom. A családomban van Kanadában olyan, aki már semmit nem néz a délelőtti adáson kívül, mert nekik más időben megy a műsor, és nagyon hiányzik.

Tisztelt Nézőnk! Kedves Beírók!

Újabban feltöltött műsoraink a kattintás után fél perccel indulnak, ennyi idő kell egy két órás program betöltéséhez. Kérjük türelmüket és megértésüket az új szolgáltatóval szemben, mert a gyorsabb és kényelmesebb Youtube az egész világon letiltotta az Álmos Király Televízió adásait. Mindez összefüggésben van a magyarok közé beépült idegenek tevékenységével. Az elmúlt napok hecker-, troll-, globális szolgáltatói és háttérszervezeti támadásai ellenére minden műsorunk nézhető, egyes esetekben más és más megosztón. A magyarság soraiba beépült ügynökök és rossz szándékú emberek segítségünkre vannak abban, hogy erősödjön a védekezési képességünk. Heckerek, trollok, bomlasztók, rágalmazók, spiclik, magyargyűlölők, feljelentők és besúgók listája a szerkesztőségben. Műsoraink, előadásaink, lapunk és minden megszólalásunk kizárólag az igaz jó magyar emberekhez szól. Minden másságot kivetünk magunk közül, pontosabban a másságok nem bírják a létezésünket elviselni. Közénk furakodva igyekeznek bennünket akadályozni, jóhiszeműségünkkel visszaélve hitünket gyengítve bomlasztanak. Vannak közöttük hivatásosak, de öntevékenyek is, akik puszta időtöltésből élik ki elfajzott ösztöneiket. Ha szétverik az ÁKTV-t, egyetlen hely sem marad, ahol a magyarok a világ bármely részén szabadon élő adásban elmondhatják gondolataikat, és ezzel erősíthetik megmaradásunkat, kitartásunkat, közbizalmunkat és a magyar sors isteni vezetettségébe vetett hitünket. Ne hagyjuk szétverni a magyarság végvárát! Tartsunk össze! Csak magunkra számíthatunk! A Teremtő csak azokat segíti, akik saját életükben mindent megtesznek az Isteni Rendelés parancsa szerint.

A Jóisten áldjon meg minden igaz jó magyar embert!

A magyarokat (szekelyeket) gyulolo bukaresti szurkolok nem csak Magyarorszagot es a magyarokat gyalaztak de meg a roman himnuszt is kifutyultek Bukarestben. http://www.youtube.com/watch?v=t9iY3GyOriI

demagógia nélküli elemzés a migráns kérdésről (kuriózum)

Stanislaw Lec lengyel költő szellemes megállapítása szerint a XIX. században senki sem gondolta, hogy utána a XX. század következik. A jövő persze mindig bizonytalan, de a XIX. században, abban a bizonyos hosszúban, amely 1789. július 14-én kezdődött, és valamikor 1914 késő őszén ért véget, végképp készületlenek voltak az emberek arra, ami a rövid, 1990-ben véget érő XX. században rájuk zuhant. 1900-ból nézvést a történelem nagyjából véget ért (hányszor ismétlődő tévedés!), legföljebb némi csiszolgatás, tökéletesítés volt még hátra, de az sem különösebben lényeges.
Azóta tudjuk, hogy a jövő nagy meglepetéseket is tartogathat. Az európai politikai elit a lelke mélyén mégis pontosan úgy érez ma is, mint százhúsz évvel ezelőtt. A különbség csupán annyi, hogy most illendőségből nem nevetik ki a farkast kiáltót, sőt bizonyos farkasok tárgyában még konferenciákat is szerveznek. Belül azonban szilárdan meg vannak győződve róla, hogy a farkas úgysem jön el. A jéghegyek úgysem olvadnak fel, és Európa sem veszíti el a migrációs versenyt a Dél népeivel szemben. Eddig is megvoltunk, ezután is megleszünk.
Száz év múlva Juszuf ben Muhammad belga költő frissen megjelent Szu'úd wa szuqút Úrúba (Európa felemelkedése és bukása) című művében szellemes bölcsességgel állapítja majd meg, hogy a XXI. században Európában senki sem gondolta, hogy utána nem a XXII. század következik, hanem a XVI. - az iszlám naptár szerint.
Európa mai lakóinak egyre növekvő hányadát foglalkoztatja egy kérdés: a kontinens vezető politikusai miért hagyják, hogy egy másik kultúra elfoglalja országaikat? Az érthetetlen dolgok magyarázatot követelnek, és mert érthető magyarázat csak nem érkezik, egyre vadabb teóriák keringenek az interneten és a baráti beszélgetésekben. Mielőtt megmosolyognánk ezeket a teóriákat, szögezzük le, hogy természetes és szükségszerű lelki igény kielégítéséről van szó. Salem régi lakói sem értették a XVIII. században, mitől szegényedtek el, miközben az újonnan jöttek meggazdagodtak - végül a boszorkányságban lelték meg a magyarázatot. Mert magyarázatnak lennie kell.
Miért történik hát, ami történik? Nézzünk néhány elgondolást.
- Bizonyos erők - a zsidók - világháborús bűnei miatt fel akarják számolni Németországot, és ebben mint hazaáruló vesz részt a megzsarolt vagy meghülyült Merkel.
- Merkel éppen a behívott muszlimokkal a háta mögött száll szembe a bizonyos - zsidó - erőkkel, és felszabadítja az ő elnyomásuk alól Németországot.
- Amerika töri el Európa gerincét, hogy egyedül uralkodhassék a világon.
- A Bilderberg-csoport akarja felszámolni a nemzetállamokat, hogy a korlátlan kizsákmányolás utolsó akadályait is elhárítsa.
- Soros György mozgatja a szálakat, hogy

a; még több pénzt kereshessen,

b; a nemzet nélküli emberiség lázálmát megvalósíthassa,

c; a nemzet nélküli emberiség kizsákmányolásával keressen még több pénzt.
Nem kétséges: e teóriák egytől egyik salemi boszorkányok. De ha ezek nem jó magyarázatok, akkor miért?
A különféle vad teóriák egy dologban valószínűleg nem tévednek: a migránskérdés német kérdés, minden más állam csak másodlagos szereplő. Ennek egyetlen oka van: Németország és a német gazdaság nagysága. A háttérben meghúzódó problémák korántsem egyedül Németország problémái, de a nyolcvanmilliós ország a földrészünkön olyan mértékben meghatározó, hogy a többiek nem tehetnek mást, mint hogy a németeket követik. (Nagy-Britannia különböző okokból, elsősorban a gyarmati múlt miatt más eset. Mássága azonban a lényeget nem érinti.)
Az érthetetlennek tűnő jelenség mélyén igazából egyetlen probléma van: a népességfogyás. Korábban már szó volt Herwig Birg bielefeldi professzor 2005-ben magyarul is megjelent kötetéről (A világ népessége, Corvina, 2005), amelyben a szerző az általa vezetett Népességkutató és Társadalompolitikai Intézet számításait idézi. Eszerint ahhoz, hogy Németország az akkori, ezredfordulón mért termékenységének (egy nőre 1,4 gyermek jut) állandósulása esetén is megőrizze lélekszámát, a migráció szaldójának (a be- és a kivándorlók egyenlegének) a XXI. század közepéig évi 500-650 ezerre kellene növekedni.
Erről van szó. Németországnak az NDK-val együtt mért népessége 1970 óta 78-82 millió között stagnál úgy, hogy az elmúlt hetven évben 12 millió bevándorlót fogadott be! E 12 millió nélkül az állam már rég összeomlott volna. És a korfa folyamatosan romlik, egyre kevesebb aktív keresőnek kell eltartania az államot, benne az egyre több nyugdíjassal.
Németország gazdasága folyamatos, több százezres nagyságrendű bevándorlás nélkül nem tartható fenn, vagy ha fenn is tartható, kizárólag az életszínvonal súlyos visszavágása, a nyugdíjak jelentős leértékelése, az egészségügyi és oktatási kiadások radikális csökkentése árán.
Ha Németország nem jut évente több százezer bevándorlóhoz, csődbe megy. Ez a lényeg, a többi csak a felszín fecsegése. (Ne feledjük: Magyarország gazdasága hozzá van kötve a némethez. Így gondolkodjunk Németország jövőjéről.)
Merkelnek tehát a saját országa érdekei felől nézve - úgy tűnik - igaza van. Emberekre van szüksége, évente félmillióra, méghozzá életerős, aktív korú emberekre, akik dolgoznak és adóznak. Minthogy semmi jele a német gyermekvállalási kedv megváltozásának, a betelepülésnek egyszerűen nincs alternatívája. Ha Németország befogadja azt a rengeteg embert, sokat kockáztat. Ha viszont nem fogadja be, már kockáztatni sem lesz módja, mert összeomlik.
Ezt a tényt azonban, ilyen nyers őszinteséggel egyetlen politikus sem meri a népe szemébe mondani. Megint Herwig Birget idézzük: "Vannak dolgok, amelyek annyira elképzelhetetlenek, hogy az emberek a legszívesebben nem is vesznek róluk tudomást. Ilyen az az előrejelzés is, amely szerint a németek néhány évtized múlva kisebbségben lesznek Németországban."
Ezt nem lehet kimondani, mert aki mégis megteszi, biztosan megbukik. Angela Merkel úgy akarja megmenteni a hazáját, hogy azt a haza ne is vegye észre - mert ha észrevenné, még tiltakozna ellene és megakadályozná. Ezért kellenek a liberálisok, az új bolsevikok, a széplelkek és mindenféle baloldali népség, akik ugyan ostobaságokat beszélnek, de ezek az ostobaságok most ostyaként szolgálnak a keserű orvosság bevételéhez.
Azt természetesen Angela Merkel is tudja, hogy Németországban nincs egy fia menekült sem. A menekülti állapot ugyanis az első útba eső biztonságos országban megszűnik. Szíriából Törökországba - menekült. A biztonságos Törökországból a biztonságos Görögországba - migráns. Onnan a biztonságos Macedóniába, onnan a biztonságos Szerbiába, onnan a biztonságos Horvátországba, onnan a biztonságos Szlovéniába, onnan a biztonságos Ausztriába - egytől egyig migráns, aki nem valami elől megy, hanem valami felé. A német, vagy ha nagyon muszáj, a svéd, a dán, a holland jólét felé.
A menekültezés azonban most jól jön Merkelnek. Ennek örve alatt be lehet fogadni a migránsokat, ki lehet pótolni a népességet, meg lehet őrizni a német gazdaság hatalmas erejét. Ezért aztán Merkel is schöngeistkedik. Humanizmusról beszél meg szolidaritásról, belső ellenfeleit pedig megpróbálja kifizetni a kvótarendszerrel, hogy a nagylelkű Németország majd másokat is rászorít a nagylelkűségre.
Közben csöndes, ám annál hatékonyabb diplomáciai offenzíva zajlik, hogy a déli államok, elsősorban Bulgária és Macedónia kezelhető mértékűre fékezze le a népáradatot. Hogy Németország a maga kerítését a görög-macedón határon építhesse fel, így mentesülve attól, hogy azt be kelljen vallania. Törökország sok-sok pénzt kap azért, hogy a szír menekülteket ott tartsa magánál. Továbbá zajlik annak a médiabeli előkészítése, hogy amikor Németország már megkapta az elegendő bevándorlót, a felesleget haza lehessen küldeni, esetleg át lehessen telepíteni egy másik országba.
Magyarországról nézve mégis nehéz megérteni, hogy Merkel miért nem bukik meg. Pedig a dolog érthetővé válik, ha két tényezőt számításba veszünk. Az egyik, hogy a németek hetven éve együtt élnek a külső forrásból történő népességpótlás gondolatával. Mindjárt a világháború után több millió magyarországi, lengyelországi és csehországi németet lőcsöltek rá a porig rombolt országra, majd jöttek a jugoszlá­vok, jöttek a törökök, közben folyamatosan jöttek mindenféle népek, emigránsok, disszidensek, szerencsétlen éhezők és nagy mellényű szerencsevadászok. A németek a bevándorláshoz hozzá vannak szokva, most miért lenne idegen nekik?
És még egy fontos adalék. Angela Merkel folyamatosan arról beszél, hogy "kedves német népem, ti nagylelkű nép vagytok". Pedig az ellenkezőjét kellene mondania. Azt, hogy "kedves német népem, ti önzők vagytok, és minden bajotok ebből az önzőségből ered". Az ilyesmit azonban ki hallgatja szívesen? De erről egy kicsit alább. A német kancellár tehát nem hülyült meg, nem csapott fel hazaárulónak, nem sodródó falevél a viharban, hanem egy nagyon alaposan végiggondolt terv végrehajtója, aki mélyen hisz a maga igazságában. Legföljebb nem bontja ki az igazság minden szálát. De hát ez már a politikusok sajátja.
És Merkelnek még sincs igaza. Németországnak az elmúlt hetven évben valóban sikerült integrálnia 12 millió bevándorlót, csakhogy azok több mint fele európai volt, igen nagy részében népi német. És egy pilisvörösvári svábot vagy brassói szászt Németországba integrálni nem olyan nagy kunszt - hogy stílszerűek legyünk. Németország sokáig ugyanazt az utat járta, amelyet Magyarország ma is jár - hiányzó népességének legalább egy részét az idegenbe került nemzettársak közül tudta pótolni. Ez fájó veszteség a nemzettudat számára, de hatalmas nyereség az anyaország gazdaságának.
Az áttelepülni kész svábok és szászok nagyjából elfogytak, de még ott vannak a kevésbé gazdag európai országok: a lengyelek, a románok, a bolgárok, a magyarok, meg a többi. De ez már a németeknek kevés. Főleg mert nem vendégmunkásokra van szükségük, hanem olyanokra, akik készek németté válni, német gyereket szülni. A törökökkel azonban már baj van. Sok közülük Németországban is makacsul meg akar maradni töröknek, de ez még jól kezelhető, ezt a problémát a németek régtől fogva ismerik. Viszont akik most jönnek, azoknak a jövőbeli magatartásáról senki nem tud semmit. Legföljebb sejtéseik lehetnek, azok viszont elég baljóslatúak. És nem a terrorról van itt szó. A terror, noha valós fenyegetés, és minden bizonnyal további életeket követel majd, valójában mellékszál. Európa közútjain egy hétvégén többen halnak meg autóbalesetben, mint ahányan a párizsi vérengzésben életüket veszítették. A terror alkalmas az életminőség rontására - félelemben élni rossz, védekezni költséges -, de teljesen alkalmatlan egy állam erejének megtörésére.
Az igazi probléma kettős természetű, és ebbéli minőségében merőben új. Európa már nagyon sok népet és népáradatot befogadott, de minden eddigi esetben demográfiai ereje teljében tette. Ma azonban az európai kultúrkör lakossága mély, már-már orvosolhatatlannak látszó demográfiai válságban van. Legyünk nagyvonalúak, és adjuk meg neki az 1,4-es reprodukciós hányadost (száz szülőpárnak száznegyven gyereke), noha tudjuk, hogy sok országban rosszabb a mutató, és még rosszabb lenne, ha leszámítanánk az utóbbi évtizedek betelepülőit. Legyen az emberöltő harminc év.
Számoljunk. Van 200 szülőkorú emberünk, azoknak születik 140 gyereke. Azokból 30 év múlva lesz 140 szülőkorú ember, azoknak lesz 98 gyereke. Majd 60 év múlva 69 gyerek, 90 év múlva pedig már csak 48 - egy évszázad alatt negyedelődött a népesség!
Erre a folyamatra rétegződik rá a tömegessé vált migráció, olyan emberek bevándorlása, akik a demográfiai túltermelés kultúráját hozzák magukkal. Legyünk nagyvonalúak, és ne adjunk nekik csak 2,5-ös reprodukciós hányadost, és nekik is adjuk meg a harmincéves ember­öltőt, noha mindnyájan tudjuk, hogy az ő kultúrájukban ez sokkal rövidebb.
Számoljunk. Ma van 200 szülőkorú bevándorlónk, azoknak születik 250 gyereke. 30 év múlva lesz 250 szülőkorú emberünk, azoknak lesz 312 gyereke. 60 év múlva 390 gyerek, 90 év múlva 488 - egy évszázad alatt ez a népesség megduplázódik.
Más megközelítésben: ilyen reprodukciós arányok mellett, ha a migráció a mai nappal teljesen megszűnik is, egy mai 90 százalék európai, 10 százalék bevándorló arány száz év alatt 50-50 százalékra módosul, pusztán az eltérő népszaporulat következtében.
Rendben van, a történelem soha nem úgy folytatódik, ahogy éppen mutatja magát. Csakhogy itt a viszonylag rövid távú kilátások is hajmeresztőek. Európának ugyanis van egy nagy gyengesége: az egész társadalomszerkezete a polgárok együttműködésére épül. Európa nem attól sikeres, hogy jók a társadalmi játékszabályai, hanem attól, hogy azokat szinte mindenki elfogadja. Ez a rendszer azonban védtelenné válik, ha tömegesen olyanok lépnek be, akik nem ilyen szabályok szerint játszanak.
Egy magyar asszony családtagként élt Teheránban, még a sah idején. Autójával megállt a piros lámpánál. Odaballagott a rendőr: asszonyom, lát itt valahol keresztbe haladó autót? Nem. Akkor ne álljon itt, ne tartsa fel a forgalmat, menjen tovább!
Most olyan százezrek jönnek, akik nem állnak meg a pirosnál, nem is értik, hogy miért kellene megállniuk. Hiszen nem jön keresztbe senki. Dehogy a vallásról van szó! Dehogy a Korán egyes sorairól és azok magyarázatáról. A kultúra az, ami gyökeresen más: ahogy az utcán járnak, ahogy a kanalat fogják, ahogy a férfiak a nőkre néznek és a nők a férfiakra, ahogy az autót vezetik, ahogy az adott szavukat megtartják vagy nem tartják meg, ahogy a vezetőiket kiválasztják, ahogy a házuk előtti járdát takarítják, ahogy. ahogy élnek.
Azt hisszük, az újonnan jöttek majd németté, hollanddá, dánná lesznek? Nem kétséges, hogy a többség meg fogja próbálni. Ám senki sem szeret felnőtt korában kultúrát váltani. Senki sem szeret idegenül csetleni-botlani egy másik kultúrában, amelyhez nincs semmi köze. Senki sem szereti levetni a saját önazonosságát, és egy másikat felölteni helyette. Sokan megpróbálják, de boldogtalanságot nyernek vele. Látják ezt a boldogtalanságot a fiaik és az unokáik, és meghozzák a döntést: vissza az ősök kultúrájába!
Európa pedig toleráns, és mindenkinek megengedi, hogy a saját önazonosságát hordja. Európa tálcán kínálja a párhuzamos társadalmakat, köztük azokat is, amelyek a legkevésbé sem toleránsak. Már meg is kapta, és még sokkal nagyobbakat, erősebbeket kap hamarosan.
Itt csapja meg az arcunkat a katasztrófa előszele. Olyan milliókat engedünk be magunk közé, akik Európában is a maguk szír, afgán, pakisztáni életét akarják majd élni - és a mi kultúránk nem engedi meg nekünk, hogy ezt ne engedjük meg nekik. Szabadságot adunk olyan embereknek, akik majd nem akarnak nekünk szabadságot adni. Választójogot adunk olyanoknak, akik majd nem a mi értékeink szerint választanak.
Európát nem a szabadság és a tolerancia tette naggyá, hanem a velük kapcsolatban kivívott konszenzus. Most olyanok jönnek, akiknek ehhez a konszenzushoz semmi közük, egészen más konszenzusokat tartanak mérvadónak. Önpusztító naivitás azt gondolni, hogy ebből nem lesznek súlyos konfliktusok.
Van még egy téves látszat, amelyet talán érdemes említeni: a liberális megközelítés. Sokak számára úgy tűnik - és a mai politikai liberálisok mind e sokak közé tartoznak -, hogy a migránsprobléma valójában a liberalizmus és a konzervativizmus csatatere. Erről azonban szó sincs. Az elefánt mellett kocogó kisegér dübörög itt a vashídon - igaz, hogy hatalmas öntudattal, még a tigrist és az oroszlánt is kioktatva a helyes viselkedésről.
De ennek már egyre kisebb a jelentősége. A tét sokkal nagyobb annál, mint hogy korunk liberálisaira lehetne bízni. Nem is bízza senki, csupán felhasználják őket, amikor szükségesnek látszik.
A történelem nem ismétli önmagát, párhuzamokat mégis kínál. Például a Római Birodalom V. századát. A birodalom nyugati felében az állam vezetői úgy látták, hogy az adott demográfiai helyzetben az állam - a hadsereg, a földműves népesség - nem tartható fenn tovább a népáradás egyes népeinek befogadása nélkül. Valószínűleg alaposan végiggondolták a dolgot, és komoly, megfontolt döntést hoztak: hozzáláttak a gótok integrálásához.
A keleti fél vezetői más következtetésre jutottak. Megerősítették a határokat, és noha a külső népeket zsoldjukba fogadták és felhasználták egymás ellen, a birodalomba nem telepítették be őket.
A Nyugatrómai Birodalom elbukott. A Keletrómai Birodalom még ezer évig fennállt.
Volt, ami volt. De most mi a megoldás?
A válasz zavarba ejtően egyszerű: elég gyerek.
Ha van gyerek, van jövő. Ha nincs, ha az európai kultúrkör lakossága belátható időn belül nem nyeri vissza a reprodukciós képességét, akkor viszont minden erőlködés felesleges. Az ember, még ha hajlamos is erről megfeledkezni, biológiai lény, és a biológia vastörvényei rá is érvényesek. Ezek közül pedig az egyik legfontosabb, hogy az a populáció, amelyik nem képes önmagát reprodukálni, kihal, átadja a helyét egy másik populációnak. Ez nem jó vagy rossz, nincs morális tartalma, puszta természeti tény.
És itt érjük tetten Angela Merkel árulását, amelyet az igazság ki nem mondásával követ el. Elhallgatja azt a tényt, ami önmagával azonosnak menthetné meg Németországot, és egész Európát. Elhallgatja, hogy a demográfiai krízis egyetlen oka az önzés kultúrájának eluralkodása, a szükséges és elégséges megoldás pedig az önzés legyőzése. Hogy ezt gyávaságból teszi, konformizmusból, saját hatalmát féltve vagy politikusi rövidlátóként, igazából egyre megy. A legcsekélyebb mértékben sem mentség a számára, hogy az önzés ma már egyre kifinomultabb álarcot visel, önmegvalósításnak, az egyén szabadságának, korlátok nélküliségnek, LMBTQ-nak és még ki tudja, mi mindennek nevezi magát.
Enyhítő körülmény, a személyes kudarcból menekülni törekvés, ha Merkelnek azért nincs gyereke, mert nem lehet. De ha ez a saját választása, akkor még teljesebb, személyes is az árulás. Amit természetesen nem egyedül követ el. Kell hozzá a pénztőke pusztító mohósága, az újbolsevikok önhitt, világmegforgató ambíciója, a lagymatag széplelkűség, a másságkultusz nárcizmusa, a gőgös értéknélküliség, a szolidaritásnak hazudott önfényezés, a szabadságnak hazudott gyökértelenség, mindaz a torzulás, amivé az egykor tiszteletre méltó liberalizmus mára feslett. De ez sem mentség.
Angela Merkel a maga gyereknélküliségében Európa válságának szimbóluma: tehetséges, okos, sikeres, hatalmas - és jövő nélküli.
Európát egyetlen fejlemény mentheti meg: ha visszanyeri a reprodukciós képességét, ha elég gyerek születik. 2015-től, a migránsválság formáját öltő gátszakadástól kezdve Európában ez lesz minden közéleti teljesítmény próbaköve: az a politikus és politikai közösség, aki és amely a demográfiai zuhanást le tudja fékezni és belátható időn belül meg tudja állítani, híven szolgálja a hazáját. Aki erre nem képes, tehet bármit, a jelen formájában elveszejti azt.
A következő két-három év megmutatja, hogy Európa polgárai képesek lesznek-e megtalálni és hatalomba emelni ezeket a politikusokat. Ha valaha igaz volt, hogy minden szavazat számít, most valóban az. Korszakhatáron vagyunk, és értékes európai örökségünk, hogy szavazatainkkal dönthetünk a jövőről. Ma még dönthetünk. De ha rosszul döntünk, holnap már mások döntenek rólunk.

Istenem, Istenem, ha Orwell ezt megéli. http://magyarhirlap.hu/cikk/44563/Latszatvilag

Kívánok az oregoni marhatenyésztőknek erőt egészséget és kitartást az igazuk kiharcolásához! https://www.youtube.com/watch?v=SQDWayLiOEE

Köszönet :Kocsis Lászlónénak,hogy felrakta a videókat! Ezeknek az oregoni marhatenyésztőknek is elegük van a szemétkedő szövetségi politikusaikból, akik el akarják üldözni őket a közel kétszáz éve saját tulajdonukban lévő legelőikről,holmi teknősbékák élőhelyeire hivatkozva, Nemzeti- parkká akarják nyilvánítani azokat a legelőket (hogy később tőzsdére dobhassák:ebek-harmincadjára) ,és aki ellenáll azokat lecsukatják.Ezek az emberek fegyvert fogtak,és ha kell az életüket is áldozzák a családjuk biztonságos jövőjéért, és az alapító atyáikra hivatkoznak,valamint a Függetlenségi Nyilatkozatra,mellesleg-teljes mértékben igazuk van!Nem számítanak már egyik pártra és egyik politikusra sem,csak önmagukra.Bevették magukat egy szövetségi épületbe,automata fegyverekkel és addig nem tágítanak amíg az igazságuknak és szabadságuknak érvényt nem tudnak szerezni.Nagyon kérek mindenkit,hogy nézze meg ezt a videót és olvassa el a cikkeket.Ezek őszinte igaz emberek! Mondanom sem kell,ha Amerika magával kellene,hogy foglalkozzék akkor,nem lenne ideje szemétkedni az egész világon,és így az ottani dolgozó emberek is jobban járnának!! Kérném,hogy aki tudja fordítsa már le magyarra a nagyvilághoz is intézett beszédét! . https://www.youtube.com/watch?v=sbGdMKpHDDE http://mno.hu/kulfold/fegyveres-lazadas-amerikaban-1321817

http://www.hidfo.ru/2016/01/megeroszakoljak-europat-de-a-jogvedok-hallgatnak/
Jankovics Marcell. KALENDÁRIUM .. http://mek.oszk.hu/05000/05097/05097.pdf
Vízkereszt (részlet)
Vízkereszt, korábban Szentkereszt a latin egyház Epiphania Domini, "az Úr megjelenése" elnevezésű, január 6-án tartott ünnepének magyar neve.

Vízkereszt a "karácsonyi tizenketted" (12 napos ünnep) zárónapja. (Innen az ünnep angol neve:Twelfthday, Tizenkettedik nap") A 354 napos holdév és a napév közt kereken 11 nap a különbség, s az évkezdéskor beiktatott pótnapok - a naptár más pontjain is találkozhatunk ilyenekkel - a különbséget voltak hivatottak eltüntetni Európa luniszoláris parasztnaptáraiban. A nép később e 12 nap ("számos napok, csonka hét, regölő hét") időjárásából jósolt az újév időjárására nézve.Epiphania görög szó, azt jelenti: "megnyilvánulás". A pogány görög kultuszokban az istenség megjelenését, és annak évenkénti megünneplését jelentette. Az őskeresztény egyház szinkretista hajlandóságából arra következtethetünk, hogy időpontja a pogány korban is az év elejére esett, a visszatérő napfényt köszöntő téli ünnepkör része volt.

Epiphania ünnepe először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születése napja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a "Legyőzhetetlen Nap" (Sol Invictus) pogány ünnepével, a népszerű Mithras napisten születésnapjával (dec. 25.) egyeztesse, ezért Epiphania hamarosan új jelentést kapott. Nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. Az utóbbi gondolatot később a római egyház is átvette, sőt hozzácsatolták Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezést,.......

Vízkereszt Perger Gyula néprajzkutató https://www.youtube.com/watch?v=N3p8nocryyA

Köszönöm a reagálást kedves Kati és Imi ! közben a Videa - n a feltöltőre, azaz anephangja nickre kattintva a feltöltések között bejött, az alábbi urlen is megnézhető.

http://videa.hu/videok/hirek-politika/cenzura-nelkul-sicvlicidivm-aktv-160107-c7llzPwDbs3xPPBS

Üdv.

Nekem a Youtubon is bejött.

Nekem a Youtubon is bejött.

A 7-ei adás a szokásos helyen, az élő adás alatti első archív képernyőn van. Először azt hittem, hogy nem megy, de kb. 30 mp-cel a kattintás után nekem elindult. Köszönhetően a trolloknak most több megosztóra tették föl, hogy ne tudják letiltatni. Ez a banda minden héten a magyarok elé kiáll és kioktatja őket, hogy miről mit gondoljanak. Ha pedig keveredik közéjük egy valódi magyar, azt antiszemitizmus vádjával kidobják, mint Kis Tibort.

Visszanezheto a 7 ei adas valahol?

Kedves Barátaim!

Szívükben boldogság lelkükben béke ezt kívánjuk az Újévre!

http://www.ustream.tv/recorded/79849629

Húztunk egy vonalat. A trolloktól mostantól fogva azonnal megszabadulunk.

Kérném (!) a T. ÁKTv-Fórum-Moderátorságot: ha már nem tudja megakadályozni, törölni ezeket - a most már minden-szint-alatti, olvashatatlan sz.r-dobálást - nyisson nekik egy troll-topikot - vagy - itt hagyva ezt az iszapbirkózást nyisson egy normális, valóban műsorainkkal kapcsolatos Fórum 2.0-át !
hogy ne kelljen már ezt itt nap-mint-nap látni - ha lehetne - köszönettel! - naivPista

Ettől jobban félnek mint a tömjén fűstől, mert az ünnepre hivatkozva nem tudnának hatalmasakat kaszálni ! Az egyik rabi pár éve azt nyilatkozta, "hogy ha a megfeszítenek lett volna egy testvére, akkor dupla ennyi bevételük lenne az ünnepekkel"

Napisten születésnapjára ismétlés az ormányosnak!

Kedveseim!

Lassan eljő az ideje, hogy a sötétség birodalma megszűnjön. Égi
Édesapánk, a Nap hamarosan újjászületik, és úrrá lesz a sötétségen.
Múlnak a sötét árnyak, az ártó szellemlények, hogy helyükre a fénybe
tündéreink lépjenek, és megadják mindazt, ami a tavasz várásához segít
bennünket.

Álom havának 21. napján ünnepelték az elődök Napisten születésnapját.
Szinte ez volt a legfontosabb ünnep, hiszen a megszületett Napisten, a
növekvő fény volt a záloga a kikeletnek. Az ígéretet hordozza, hogy lesz
kivirulás, új virágzás és a virágokból termés. Földanya kiteljesedésével
ismét lesz gabonája a magyarságnak, Földanya újra táplál és megtart
bennünket.

Napisten születését őseink szertartásokon ünnepelték. Virrasztással
várták a pirkadatot, amikor megjelenik a győztes Napisten. A szűz
tiszta fényben pedig áldást kértek ételeikre, mert ez egyben ételmegáldó
szertartás is. A fénnyel áldott étel egészséges, tápláló, nem hordoz
káros anyagokat. Az étel e napon történő megáldása energetikájában
kiterjedt az egész évi eleségre, így a magyarok asztalára mindig fénnyel
teli ennivaló került.

Ám az újjászülető Nap nemcsak a Földet, a termést áldja meg, hanem a
testünkben is gyógyító energiákat indít el. Már a tudomány is
megerősítette, hogy testünkben nem elektromos energia hullámok működnek,
hanem fényhullámok, amelyek az
életerőt és az életörömöt, az egészséget biztosítják. A növekvő
világosságban több fény jut szervezetünkben is, ezáltal sejtjeink
megújulnak, elmúlnak a depressziós napjaink, és erősebbek,
egészségesebbek leszünk.

Napisten születését követő harmadik napon, azaz Álom havának 24. napján
őseink ismét kimentek a megszentelt helyre. szertartással, lakomával,
együttléttel igyekeztek segíteni a fiatal Napistent az Égi Útján.
Tudták, minél magasabban jár a Nap, annál több fény és melegség érkezik
a Földre. A Sólyomünnep arról szólt, hogy a jó magyarok tevékenyen
vettek részt a Fény növelésében. Sólymok röptetésével, tüzes celőkék
kilövésével igyekeztek a Napot emelni, hogy Égi Pályáján emelkedve minél
több fényt juttasson a Földnek.

Álom havának 25. napja pedig a Kerecseny ünnep volt. A kerecsensólyom
szereti a fészkét, és gondosan neveli gyermekeit.
Ezért a Kerecseny ünnep a családé volt. A családi fészekben összegyűlt a
család és együttlétükkel segítették, boldogították egymás. Ez az ünnep
hívta össze a családtagokat közelről, s távolról. Akik egész évben nem
találkozhattak, erre a napra összejöttek, és élvezték az együttlét örömét.

Kedveseim!

Mit is kívánhatnék néktek erre az időszakra, az ünnepekre? Kívánom, hogy
a Megszületett Fény hozzon néktek örömöt, világosságot, szépséget és
szeretetet a személyes életetekbe. Életek Napisten gyermekeihez méltóan
fényben, ősi szkíta erkölcsben., és ezt a fényt szórjátok másokra is!

Az emberi élet célja a LÉT szépségének megtapasztalása. Kívánom néktek,
hogy az Új Esztendőben ti is tapasztaljátok meg ezt a szépséget.

Üdvözlettel: Nóri