Elérhetőség:
E-mail: almoskiralyakademia@gmail.com
telefon: +3630 326 8826
Beszélgetés Kubínyi Tamással
– Milyen volt a gyermekkora?
– A 12 napos ’56-os boldogság után a családi élet jelentette a végvárat, így kisgyermekként belecsöppentem a jó magyar szellemiségbe. Egy névnap akkoriban sokkal többet jelentett, mint manapság. A névünnep, születésnap, családi évforduló mind igazolt alkalom összejövetelre a hatalom felé e spiclik és besúgók által terhelt világban. Így nőttem föl, többet tanultam az asztal alatt, mint később az összes iskolában. Amikor pedagógus lettem, és tanítottam történelmet és magyart, a tantestületben ugyanazt tapasztaltam, mint amit hallomásból már tökéletesen ismertem, ezért hamar felhagytam a mesterséggel.
– Hogyan vészelte át a Kádár-rendszert?
– A Kádár-rendszerből való kilépésre egyetlen lehetőség mutatkozott: tanult hobbim révén zongoristának álltam. Nyarakat töltöttem a Balatonon, zenét írtam színházaknak, filmes és más megrendelőknek, Wanda Jacksontól kezdve a Godspell, Csizmás kandúr és hasonló darabokon keresztül mindenféle zenei feladatot elvállaltam. Esetenként egy-egy utazó produkcióval Nyugat-Európát bejártam, így sikerült távolságot tartanom a Kádár-kortól. A kinn maradásom sokszor felmerült, ám apám példáján okulva másképp gondolkodtam, nem magamat, hanem a hazámat féltettem. Felvettem a kapcsolatot több nyugati egyetemmel, és amikor lehetőségem volt, egy-egy kurzust elvégeztem Bécsben, Bonnban, Luzernben, Antwerpenben, vagy csak néhány napot eltöltöttem jeles egyetemi városokban. Hangszereim kivitelét és behozatalát a Magyar Nemzeti Bankkal kellett igazoltatnom, a vámosok képesek voltak éjjel 4-kor házkutatást tartani nálam, és 1986 környékén a rendőrség az útlevelemet elvette. Más indokot nem találtak: „Az ön kiutazása a közérdeket sérti.” A gumijogszabály alkalmazásával megszűnt az utazási lehetőségem. Előállt a magyar értelmiség számára általános képlet: zöld határon menekülés, öngyilkosság vagy alkoholizmus. Egyiket sem választottam. Jött a rendszerváltás. 1990 után újságírónak álltam, remélve, hogy gyorsítani tudom a Kádár-rendszer lebontását.
– Hogyan lett televíziós?
– A Magyar Nemzettől hamarosan a Magyar Televízió Híradójához kerültem. A meglehetősen hajszolt szerkesztő-riporteri munka után éjjeli műszakban 1992-től kezdtük el az Ávósok c. négyrészes dokumentumfilm forgatását. Sokszoros cenzúrán ment át a nyersanyag, a legjobb részek gyakran kimaradtak, de így is erősre sikerült. Az 1994-es választások előtt a film az MTV műsorán lement, ám az ismétlését letiltotta a Mazsihisz, arra hivatkozva, hogy az elkövetők egységes vallási hozzátartozása érdekeket sért. A Horn-kormány megalakulása után belső B-listára kerültem, azaz nem engedtek dolgozni, inkább a Betlen-stáb szakmai betanítását, majd az Amerikában sugárzott Híradó szerkesztését bízták rám. Ez volt akkoriban az elfekvő, a kirúgás előtti utolsó állapot.
– Hogyan alapozta meg a médiában való karrierjét?
– 1997-ben egy nyugati egyetem közbenjárásával a Horn-féle restauráció legnagyobb tombolása idején kaptam egy amerikai ösztöndíjat a CNN-Affiliate hálózathoz. Leginkább a médiakreátor mesterség érdekelt, mivel a CNN-nél azt tapasztaltam, hogy egyetlen ember képes elvégezni azt a munkát, amit a kádárista hazai televíziózásban sokan végeznek. Sofőr, világosító, operatőr, szerkesztő, rendező, vágó egy személyben elképzelhetetlen volt Magyarországon. Hazatértem után az MTV-től megkaptam az elismerő obsitot, miután a Magyar Fórumban cikksorozatom jelent meg a médiamanipulációról. 1998 után Csurka István tanácsadóként alkalmazott a Fehér Házban, továbbra is cikkeim jelentek meg a Magyar Fórumban.
– A rendszer bírálata és a rendszerben végzett tevékenysége miként volt összeegyeztethető?
– Kutatócsoportom, a Magyar Médiaszolgálat ekkoriban jeles referenciákkal rendelkezett, dolgoztunk az MTI-nek, az ORTT-nek, több televíziónak. Egyedüliként végeztünk éveken át tartó alapos elemzést a Gyárfás Tamás-féle Napkeltéről, aminek híre bejárta a magyar sajtót. Kaptunk fenyegetést bőven, és a Fenyő-gyilkosság után ezeket nem lehetett félvállról venni. Fokozatosan megismertem a Magyarországon tevékenykedő állami és alvilági szervezetek összefonódását és módszereit. Kifarolás helyett még többet dolgoztunk.
– Hogyan lett kormányszóvivő?
– 2000-ben kommunikációs tanulmányaim révén a Közlekedési Minisztériumban kaptam állást, ahonnan hamarosan a Miniszterelnöki Hivatal kért át a kormányzati kommunikációs osztályhoz. Nagy hiány volt az innovatív kutatási módszereket ismerő szakemberben. Médiakutatóként az első Fidesz-éra alatt jószerével egyedül voltam a sok pártaktivista között a kormányszóvivői osztályon. Borókai Gábor kormányszóvivő felkért helyettesének, amikor a nagy nyári leállás alatt kiderült, hogy egyedül viszem azt az osztályt, amelynek a teljesítménye munkatársai nyaralása ellenére sem csökkent. Párton kívüli kormányszóvivőként tapasztaltam az apparátus szerényebb tehetségű tagjainak összetartó erejét, és törekedtem a szellem embereinek hasonló összetartására. Társaimmal, dr. Grespik Lászlóval és dr. Tóth Zoltán Józseffel együtt abban reménykedtünk, hogy a nemzeti oldalra kormányzott Fideszben sikerül visszaszorítanunk az SZDSZ befolyását. Ma már a radikális nemzeti irányzat nem létezik a Fideszen belül.
– Kire emlékszik szívesen a médiában?
A 2002-es kormányváltás után kutatócsoportom a Duna Televízió műsorairól készített olyan terjedelmű és alaposságú napi gyorselemzést, amit sem a Szonda Ypsos, sem más intézetek nem vállaltak. Az alkalmazott módszerekről és fogalomkészletről írtam meg a Médiamanipulációs Lexikont, amit kezdetben a Századvég Kiadó, majd a Magyar Tudományos Akadémia médiaintézete is kiadott. Szaniszló Ferenc hívására a Duna Híradó és a napi háttér műsor felelős szerkesztését vállaltam. Önálló műsorom lett az őstörténettel is foglalkozó Agora, amely néhány hét alatt a Duna Tv legnézettebb műsora lett, és ezzel túlságosan magára terelte a finnugor elméletben és a történelemhamisításban ellenérdekelt vezetést. A politikai manipulációkat leleplező Közügyeink című műsorom tett pontot Duna tévés karrieremre azzal, hogy a Gyurcsány-kormány alatt leleplezte a Gyurcsány-Apró-Dobrev-klán fél évszázados tevékenységét. A folytatásra az Echo Tv-nél nyílt lehetőség, A nép hangja, a Kibeszélő, a Kiút és más hasonló műsorok szerkesztésével, vezetésével. Az a Fidesz-hatalom, amely 2006-tól örömmel fogadta a merészebb hangot, és a népi, vagy kutatói igazság kimondását, 2012-től zokon vette ugyanazt, ezért eltávolítottak. A korábbi tapasztalatok alapján döntöttem az Álmos Király Televízió elindításán. Az internetes, napi kétórás élő adást több helyen kábelhálózatra teszik Magyarországon, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, így a nézőszám néhány ezertől esetenként több százezres nagyságrendre ugrik a világ magyarsága körében. A nettévével párhuzamosan kezdeményeztem az Álmos Király Akadémia, a Hunyadi Történeti Intézet és hasonló civil kezdeményezések elindítását, mintegy pótlandó az el nem látott állami feladatot. Mindezt magyar emberek önkéntes adományaiból működtetjük immáron nyolcadik éve.